Ötszáz éve működő angol kocsmák kalauzával rukkoltak ki brit történészek, mintegy 250-et sikerült találniuk. Kimutatták: hatszor jobb volt az ellátottság kocsmából a 16. században: 200 lakosonként akadt egy ivó, ma 1200 főre jut egy.
A kocsmakalauz szerzői – James Moore és Paul Nero – kitérnek a fél évezreddel ezelőtti italozási szokásokra, a hajdanán fogyasztott ételekre, azok felszolgálásának módjaira, az ivók társadalmi rangsorolására és még történelmi szószedettel is ellátták művüket. Ebből megtudható egyebek közt, hogy az alkoholistát hajdanán "sörlovagnak" hívták, a rendkívül ittas embert "oroszlánrészegnek", a hazárdjátékost pedig "könyökrázónak" – feltehetően a poharas kockázás jellegzetes mozdulata okán.
Galéria: 500 éves brit kocsmák kalauzaFotó: Robert Nemeti/solent News / Northfoto
A kocsmákat alapvetően három kategóriába sorolták. A harmadosztály volt a legalja, és ennek megfelelő volt vendégkörük társadalmi rangja is. Sörházaknak hívták őket, tilos volt borral szolgálniuk, étekből is csak nagyon egyszerűeket kínáltak. Ezek a "talponállók" adták a kocsmák zömét, ivóeszköztáruk cserép- vagy fakupákból állt.
A másodosztályba a tavernák tartoztak, ezekben bort is mértek, és fedeles fa- vagy fémkorsókból ihattak vendégeik. Az első osztályba a fogadók tartoztak, amelyekből egyre több lett a század folyamán a kereskedőréteg általános gazdagodásának köszönhetően. A fogadókban volt a legszélesebb ételkínálat, a londoniakban egészen egzotikus fogások is akadtak. A tányérok ekkoriban még zömmel fából készültek, ugyanakkor egyes fogadók már villával is előrukkoltak. Nem mindenhol arattak sikert: ezt az evőeszközt Anglia egyes vidékein férfiember nemigen használta, ha nem akarta, hogy kinevessék nőies kényeskedésért.
Galéria: 500 éves brit kocsmák kalauzaFotó: Swns.com / Northfoto
Ami az ivászat mértékét illeti, egyes feljegyzések alapján heti 17 pint – 7 liter – sör volt az átlagos. Ezzel szemben ma az átlag két liter, viszont a hajdani sör feltehetően valamivel alacsonyabb szesztartalmú volt. Akad olyan kocsmai feljegyzés is, amely szerint anno az alkalmankénti átlagfogyasztás volt két liter, de a nagyivók nem adták lejjebb napi négy liternél. A dohányzásról is találtak feljegyzéseket. A század folyamán egyre népszerűbbé vált, és a hatóság nem nézte jó szemmel, igyekezett azt kitiltani. Nem a kocsmázók egészsége izgatta a hatóságokat, hanem a tűzveszély – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap cikkében.