Akár a húsvéti hétvége, akár a pápaválasztás eseményei kapcsán, de az biztos, hogy az elmúlt hetekben még a megszokottnál is többen látogattak el az örök városba, melynek a turisták által kevésbé ismert szépségeiről írt remek összefoglalót a Mandiner blog. A római tavasz hamarabb köszönt be, mint a budapesti, így annak, aki római vakációt tervezget sok sétával, mindenképp érdemes elolvasnia a cikket, mely a milliónyi látnivaló befogadásának vezérfonalaként, Róma nagyrészt ma is álló ókori városfalát választja.

A fal két oldalán ugyanis ma is évezredes történelmi emlékeket találunk, amik kívül esnek a turisták megszokott útvonalain. Négy irányba tekint Rómából a szerző. Nyugatra a Tevere partján, az egykori Vatikánt kiszolgáló szegényebb városnegyedet ajánlja megtekintésre, ahol azonban gazdag patríciusok is építettek kertes villákat. Ezt a két dimenziót azóta is meg lehet figyelni a városrészben: elég a Gianicolo dombra felsétálni, ahol Montorio kolostora és annak udvarán a világhírű Tempietto kápolna tekinthető meg.

Magyar vonatkozás, hogy Türr István, az itáliai szabadságharcban résztvevő és a Korinthoszi-csatornát tervező magyar világpolgár katona szobra is itt található. Ahogy a Jeromos-rendiek XV. században épült rendháza is – a visszavonult életet élő rend ma mindösszesen 11 tagot számlál a világon. Ebben a negyedben töltötte utolsó éveit Torquato Tasso, a reneszánsz költő, és nem messze innen nevelte a kallódó római ifjúságot Neri Szent Fülöp, a Legyetek jók, ha tudtok papja.

A városfaltól délre, Cestius és a Rómáért élő-haló protestáns művész-utazók sírkertje mellett, ma is nagy forgalom ömlik keresztül a S. Paolo kapun. Innen indul az Ostiába, vagyis Róma tengeri kikötője felé vezető út az ókor óta. A városból kifelé tartó út mentén található az egykor szabadban álló, ma már külvárosi házrengeteg által körülvett S. Paolo fuori le Mura, vagyis a falakon túli Szent Pál-székesegyház, Róma egyik főtemploma. A hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Pál apostolt eltemették.

Keletre a Caelius, a hét domb egyike terül el. Itt a S. Stefano Rotondót, a magyarok nemzeti templomát érdemes megtekinteni, melynek egyik kápolnáját Szent István királyunknak szentelték. A kör alaprajzú, 5. századból származó S. Stefano kőpadlójában magyar emléket fedezhetünk fel. Az ötszáz évvel ezelőtt Rómában élő Lászay János gyóntató latin sírfelirata magyarul: „Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája"– idézi a cikk.

Északra a nagyvilági sugárutat, a Via Venetót a maga luxusszállóival és elegáns éttermeivel követhetjük nyomon, mely Aurelianus városfaláig kanyarog, hogy a Pinciana kapun át a Borghese-parkba érjen. A pápai dinasztától vette meg a város a parkot, 1903-ban. A mára megkopott fényű kert gyöngyszeme a késő reneszánsz Villa Borghese nyári lak, benne a barokk Bernini mesteri szobraival, Raffaello, Caravaggio, Tiziano és sokan mások festményeivel, a Borghesék műgyűjtő szenvedélyének és ízlésének bizonyítékaként. A parkban a helyiek és a turisták is előszeretettel hűsölnek egy kimerítő munkanap, vagy városnézés után. Ha erre járunk, tegyünk így mi is!

Ez csak egy kedvcsináló a remek anyaghoz, ha a pontos részletek érdeklik, kattintson ide, és olvassa el az egész útirajzot, érdemes!