"Nyolc évvel ezelőtt a rákkal küzdöttem. Ennek emléke sosem lesz teljesen a múlté, minden nap bevillannak képek a diagnózisról, a műtétemről, a felépülésemről, de nagyjából mostanra feldolgoztam az egészet. Arra gondoltam, ezentúl minden évben megcsinálok egy komoly túrát, ami a határaimat feszegeti" - kezdett bele első, kaukázusi motoros túrájának történetébe Popovits Dávid.

6000 kilométer 17 nap alatt

A Doblo Wine & Bar és a Macesz Huszár étterem tulajdonosa 2012 nyarán pakolt fel Tehénnek nevezett Yamahájára, 17 napra elköszönt feleségétől és kislányától, hogy több mint 6000 kilométert motorozzon Budapest és az örmény főváros, Jereván között. Most a következő, immár jótékony célú távmotorozására készül, de mi még az előző út élményeinél tartunk.

A motoros Rák & Roll néven blogot vezetett az útjáról, írásai főleg az útmenti megpróbáltatásokra koncentrálnak. Arról, hogy miért is ezt az útvonalat választotta, a blogban nem sok szó esik.

GPS nélkül nagyobb a kihívás

"Ez egy szervezett túra volt, igazából autókra kitalálva. Verseny, túra és 30 évnél idősebb jármű kategóriában lehetett indulni. Én túra kategóriában indultam, és egyedül voltam, aki a motort választotta. Kiderült, nem véletlen, hogy más nem volt két keréken, borzasztó nehéz volt az út. Voltak napjaim, amikor 700 kilométert mentem, és abból 300-at úgy, hogy szakadt az eső, mint csak a tengerparton tud."

Popovits Dávid élelmiszerrel, gyógyszerekkel, táplálékkiegészítőkkel bőven felszerelkezett, az útvonalterven kívül azonban térképet és GPS-t nem vitt magával, mert így nagyobbnak látta a kihívást. "Európai ember azt gondolná, hogy mindenhol jól ki vannak táblázva a helyek. Valójában Törökországon túl már nem nagyon használják a táblákat." Sőt, a blog alapján Isztambulból is kalandos kijutni GPS nélkül, ezzel érdemes számolniuk a teljesítménytúrázóknak.

A kutyák a legijesztőbbek

Habár az út a Kaukázus felé tartott, a csapat mégsem kelet, hanem dél felé indult a hivatalos útiterv szerint. Az útvonal Boszniát, Koszovót, Albániát, Görög- és Törökországot is érintette, innen utaztak tovább Grúziába, és végül Hegyi-Karabahon keresztül Örményországba. Az utak kevés helyen voltak jó minőségűek, és könnyen járhatóak, a kátyúkat, a szakadékok mentén vezető szerpentineket, az éjszakai motorozást nem lehetett kikerülni, ahogyan a kutyatámadásokat sem.

"A kutyák voltak a legijesztőbbek a Kaukázusban. Rengeteg nyáj van, és elkerítetlen telkek, amelyeket az ember legjobb barátja véd. A kaukázusi juhász méretes és kitartó állat, hogy farkasokkal küzdjön, ha azok a bárányokra vadásznak. Úgyhogy amikor a tudtomon kívül valakinek a területére léptem, rám támadtak. Egyik oldalon a kutya, a másik oldalon a szakadék. Szerencsére kemény motoros vagyok, óriási lélekjelenléttel. El tudtam őket kergetni."

Nyolcszáz méteres szakadékok közt

Olyan problémákat, mint például egy tengelytörés, vagy hogy elfogy a benzin, szintén a csapat segítsége nélkül kellett megoldani, a motorosnak csak a szállásra nem volt gondja: az útitervben szerepeltek a leszervezett, többnyire olcsó szállások. Egy alkalommal pedig arra is maradt ideje, hogy elmenjen egy hagyományos törökfürdőbe. Ehhez egy szakaszon trükköznie kellett, és egy gyorsabban teljesíthető útvonalat választani.

"Eldöntheti az ember, hogy a hegyi hágón megy, ahonnan lenézve vannak nyolcszáz méteres szakadékok, vagy a másik úton. A másik út is borzalmas kihívás motorral, felcuccolva, gumikkal. Kétszer annyi cuccom volt, mint én magam, sokszor alig tudtam felülni a motorra. Ha nem pakoltam jól, újra kellett pakolni. Így nehéz nekivágni egy komoly terepnek egy nagytestű motorral, ami nem igazán terepre lett kitalálva."

Törökország csalódás volt

Az említett másik úttal a motoros időt nyert, és egy hammam kezeléssel jutalmazta magát. Állítása szerint bárhol a világon szereti kipróbálni a törökfürdőket, de a kedvence akkor is a Rudas fürdő marad. "Budapest nagyon menő hely. Sok időt kell távol, más világban eltölteni, hogy rájöjjünk, itthon mennyire jó."

De maradjunk még a kaukázusi, menő helyeknél. Az utazó szerint Grúzia egészen különleges ország, a motoros maraton állomásai közül ez volt a kedvence. Főleg Törökország után, ami csalódást okozott, igaz, oda ramadán idején érkezett. "Ha egy nagy motoron, felcuccolva, teljes fekete vértben megérkezel egy faluba, az azért látványos. Borzasztó fura volt átmenni Törökországon több napon keresztül úgy, hogy rád sem néznek emberek. Mind lefelé néznek, még a kissrácok is. Volt egyfajta alap feszültség a helyeken, ráadásul Isztambulban egy központi buszpályaudvar mellett laktunk, ahol a Balkán szemete összegyűlt. Iszonyatosan veszélyesnek tűnt."

Grúziában életmód a lazaság

Az érkezést Grúziába napokig tartó esőzés előzte meg a motoros számára amúgy is nyomasztó helyeken, ezért is lehetett még felszabadítóbb élmény, amikor a határt átlépve az emberek kedvesen közeledtek felé.

"Grúziában nagyon érződik az amerikai pénz. Szépen keveredik a hagyományos és új kultúra, és van egy mindenhol érezhető lazaság. Magyarországnak, iszonyú közel Nyugat-Európához, a 90-es évek elejétől egy működő kapitalista rendszerre kellett átállni, volt egy nyomás, hogy ez minél gyorsabban megtörténjen. Tuliszban viszont az volt az érzésem, hogy nincs nyomás.

Üveghidat építenek, meg óriási parkot, ami zenél és folyik benne a víz. Úgy tűnt, náluk mindenre van idő, nem rohannak a felújításokkal, amit megcsinálnak, azt normálisan csinálják meg. Minden rendőr beszél angolul, új egyenruhájuk van, szupermenő autókkal járőröznek, mindenki nyolcvannal megy az úton városon kívül, nincs könyöklés. Az emberek a kávéházakban, éttermekben ülnek, fürdőkbe járnak. Batumi is nagy szám szerintem, de az egész ország nyugalmat áraszt. "

Az örmények sütnek a legjobban

A tájak közül a kaukázusi díszleten kívül Montenegrót és Koszovó fennsíkjait emelte ki. Ételek szempontjából pedig Örményország volt Dávid számára a legemlékezetesebb. A tonír nevű, földbe vájt agyagtűzhely használata az országban évezredes hagyomány, szárított marhatrágyától a háztartási hulladékig bármivel fűthető. A jellegzetes, örmény kenyérféle, a lavas is abban készül.

"Nagyon okos módszerrel ki van találva, hogy lehet a sütőben a parazsat fölizzítani, vagy lehalkítani. Egyszerre tudnak benne sülni és füstölődni a halak. Kívül ropog, belül puha, közben egy picit füstölt. Sült húsok és zöldségek készítésére is tökéletes, a legdrágább éttermekben sem találkoztam ilyen minőséggel. És mindez az udvar szélén van, ahol piszkos kötényben egy néni lógatja a föld alatti agyagkemencébe a vason lógó húsdarabokat. Őrület."

Koszovóban tudnak inni

Ami az italokat illeti, Grúzia és Örményország mellett Bosznia és Koszovó is felkerült a best of térképre. "Koszovóban találkoztam egy motoros csapattal, bőrmellényes, chopperes srácokkal. Egy leszakadt, délszláv háború utáni országban kedves emberekkel eltölteni néhány napot nagyon jó. Azt gondoltam volna, Európa-ellenesek, és azt is, hogy nem isznak, mert muszlimok. Dehogy, rettentően sokat isznak."

Grúziát és Örményországot pedig a kötelező ivászat földjeként említette. "Ott bármit kértél, vagy kérdeztél az emberektől, rögtön berángattak magukhoz, és előkerült a saját italuk, vagy a szomszédé. Összegyűlnek, itatnak, jól elvannak. Van egy csacsa nevű szeszük, ami nagyon rossz minőségű törkölypálinka. Az örményeknél inkább a szőlő meg borpárlatok a jellemzőek. Az Ararát-hegy oldalában olyan bor- és szőlőtermelés van, amelyből a konyakrégióknak megfelelő minőségű borpárlatot is lehet készíteni."

Hazautazás nagy szerencsével

Popovits Dávidnak saját bevallása szerint minden energiáját felemésztette a több mint két hétig tartó motorozás. Az utolsó két nap, és a jereváni érkezés már komoly küzdelem volt. Adódik tehát a kérdés, ezután hogyan indult el haza.

"Nem voltam abban az állapotban, hogy hazafelé is lenyomjak több ezer kilométert. Nagy mákom volt, nem is kellett. Akik az utat szervezték, azokon keresztül lehetett terepjárókat, kisbuszokat bérelni az útra. Ezeket Jerevánból, a túra után ők szállították vissza. Szerencsére az egyikbe betehettem a motort, bár szét kellett szerelni, hogy beférjen, és az nem volt könnyű feladat. Vettem repülőjegyet hazafelé, ami olcsóbb volt, mint a benzinköltség lett volna, vissza Budapestig."

A legközelebbi cél Közép-Ázsia

Idén a motoros egy 18 napos, a tavalyinál nagyobb távolságot jelentő útra vállalkozik. 6000 helyett 8000 kilométert tervez megtenni motoron. Ehhez pedig most szponzort keres, aki az útiköltségeit és a felszerelését finanszírozná, és ha azon túl is hajlandó lenne költeni, akkor azt az összeget Popovits Dávid a Bátor Tábornak, vagy más, hasonló tevékenységet végző, közhasznú egyesületnek ajánlaná fel.

"A legközelebbi cél Közép-Ázsia. Mindenféle isztánokba eljutnánk ugyanezzel a szervező csapattal. Amíg a Kaukázusban 2600-3000 méter magasságban mentünk, a következő út legmagasabb pontjai 4600-4800 méteren vannak. A motort és engem is megviselő helyzetek lesznek, kemény menetre számítok."