Másfél éve, a kisfiunk, Bertalan érkezése óta nem igazán voltunk pihenni, már itt volt az ideje egy kiruccanásnak. Karácsonyi ajándékként gondoltam az utat, az elképzelés az volt, hogy a magyar télből minimum tavaszi, de inkább nyári időbe utazzunk. Évek óta az American Service Travellel utazom, ezúttal is tőlük kértem ajánlatot. Megfizethetőségi okokból és azért, mert tartottam egy hosszú repüléstől a kicsivel, elsősorban európai úti célban gondolkodtam, azonban az AST-s lányoknak olyan ellenállhatatlan amerikai tervet (Orlando - Bahamák - Key West - Miami) sikerült összerakniuk egy európai pihenés költségkeretein belül, amire nem tudtam nemet mondani. Így aztán az ünnepek után nekivágtunk a tizenkét napos pihenésnek – a babával együtt, mivel nem akartunk két hétig távol lenni tőle, és a nagyszülők sem tudták vállalni, hogy vigyáznak rá.

A kifelé úton nagy könnyebbség volt, hogy a légitársaság állt egy éjszakát Lisszabonban – tehát nem egyhuzamban 15 órát utaztunk, hanem portugál megálló után repültük át az Atlanti-óceánt. Miamiba érve átvettük a bérautót és felautóztunk Orlandóba – egész pontosan a várostól mintegy 20 mérföldnyire épült szórakoztató fellegvár (Disney World, SeaWorld, Universal Studios) szállóinak egyikébe, a Clarion Lake Inn hotelbe. Azzal együtt, hogy Lisszabonban aludtunk egyet, a kilenc órás repülőút után nem volt túl kellemes még vezetni 3 órát, ezért megfogadtam, hogy érkezést követően soha többé nem foglalok hotelt, ami 1 óránál hosszabb autózással érhető el.

SeaWorld és a Kennedy Space Center

A Clarion Lake Inn remek ár-érték arányú szállás, igényes kertvárosi környezetben, néhány percnyire az összes parktól és outlet centertől. Az első nap vásárlással és akklimatizálódással telt, majd másnap irány a SeaWorld, ami úgy is nagy élmény, hogy pár éve már volt alkalmam a San Diego-i egységbe is ellátogatni. Minden show (delfin, fóka, és a nagy attrakció, a kardszárnyú delfinek Shamu show-ja) egyaránt lenyűgöző, még sokadszorra is. Sajnos kiderült, hogy Berci még az ilyen szórakozáshoz is pici, néhány óra után ráunt a halacskák és egyéb állatok nézegetésére, délután már nyűgös volt, ami rányomta a bélyegét a szülei szórakozására is.

A harmadik napon a Kennedy Space Centert terveztük megnézni. Mintegy másfél óra autózással el is jutottunk az űrközpont látogatóközpontjába. A fejenként 50 dolláros belépőhöz képest a látnivalók elmaradtak a várakozásaimtól, további 25 dollárnyi költséget jelentett volna például az űrsikló kilövőállomás megnézése (egy 3 órás buszos túra keretein belül) ami viszont kisgyerekkel nem megvalósítható program. Ezért kicsit csalódottan kora délután indultunk vissza Orlando felé. Az Orlando mellett fekvő szórakoztató városrész egyébként 3-4 napra tökéletes kikapcsolódást kínál azon családoknak, akik 5-6 éves gyerekekkel érkeznek.

 Hajózás a Bahamákon

 A nyaralás következő napjai a Norwegian Sky óceánjárón teltek. Miamiból futott ki a hajó, minden reggel a Bahamák egy-egy szigetén tette ki a turistákat. Az óceánjáró elég izgalmas hely egy kisfiú számára, lehet nagyokat nézni, szaladni, ajtókat nyitogatni és liftezni, míg a hajó puszta méretei, az egész rendszer szervezettsége még a szülőket is lenyűgözi. Ugyanakkor érzékeny pénztárcájú magyar utasként érdemes odafigyelni, mert az útiköltségben ugyan a teljes körű ellátás benne van (a konyha kifejezetten színvonalas), de a szénsavas üdítőért, sörért, és egyéb italokért, valamint mindennemű szolgáltatásért külön kell fizetni a hajón. Ez utóbbiból akad bőven... A hajón kaszinó, ékszerbolt, festményárverés, különböző akciós vásárok, bizsu üzlet, és exkluzív, fizetős éttermek is találhatóak. Emellett a hajóstársaság minden pillanatot és esélyt megragad, hogy valamit eladhasson neked – ezt egészen művészi szintre emelték, és elnézve az utastársaink költekezését az út alatt, minden bizonnyal otthagytak legalább még egyszer akkora összeget, mint amibe maga az út került... Legalább tíz különböző fotós rohangált naphosszat és kattintgatta az út minden mozzanatát, hogy aztán 12-19 dollár közötti áron kínálja a fotókat az utazóközönség tagjainak.

Ha nem kisgyermekkel utazik az ember, esténként különféle programokon vehet részt – élőkoncertek, karaoke est, humorista fellépése, bingózás, és persze diszkó – azonban ahhoz, hogy ezeket élvezzük is, minimum középszintű angol nyelvtudás, és erős szövegértés szükségeltetik. Mi egy négynapos cruise-on vettünk részt, az első megálló Grand Bahama szigete, és Freeport álmos városa volt. Mivel könnyűbúvár vizsgám van, gondoltam, merülök egyet – arrafelé igen sok hajóroncs, és persze csodálatos tengeri élővilág található, azonban szomorúan tapasztaltam, hogy a hajó kikötésének menetrendjét a hajón befizetett, a Norwegian által szervezett programokhoz igazítják. Ergo én lekéstem a délelőtti búvártúrát, maradt a tengerpartozás – amit Berci nagyon élvezett – illetve a snorkeling (amikor csupán szemüveg és pipa segítségével többnyire a vízfelszínen lebegve nézelődik az ember). Az élővilág tekintetében – persze hajóval ki kell menni a strandtól 1-2 mérföldnyire fekvő korallzátonyig – bőven akadt látnivaló, szóval annyira végül nem bántam, hogy kimaradt a palackos merülés.

 Ha az ember Grand Bahamán valamilyen óceánjárós út kapcsán jár, találkozni fog a Port Lucaya piaccal, ahol keveredik a luxusmárkák butiksora a helyi árusok bódéival. Sem karórát, sem kolumbiai gyémántot nem akartunk vásárolni, de még egy ízléses emléktárgyat se nagyon találtunk (ráadásul a helyi árusok portékájának java része is made in China), szóval maradtak a fotók emlékül erről a szigetről. A hajózás második napján aztán jött Nassau, és számomra az igen kellemes csalódás. Több helyen jártam már az Államokban, és mindig is zavart, hogy a látványosságok java része műanyag – szépen ki van alakítva az amerikai turistáknak, hogy nemtől, kortól, és legfőképp fizikai állapottól függetlenül is élvezni tudják. Nos, az Atlantis Paradise Island – a vízi park, szálló és kaszinóbirodalom is ilyen, de mégis annyira hatalmas, látványos és sokszínű, hogy ha tehetjük, ide visszajövünk még. Aki nem kaszinózni szeretne, az is vígan elvan 3 napot, amire minden csúszdát, mászófalat, strandot kipróbál, végignézi az összes akváriumot, cápaetetést, rájaneveldét és még sorolhatnám. Ráadásul az egész hely nagyon gyerekbarát, külön mesterséges öblöket alakítottak ki lassan mélyülő vízzel (égszínkék + fehér homok persze) a családok számára, az izgalmakat keresők pedig nem csak keresztülcsúszdázhatnak a cápákkal teli akvárium közepén, hanem be is mehetnek (légzőkészülékkel és profi búvárral persze) az ominózus akváriumba – 115 dollár extra befizetés fejében... Innen vérző szívvel, de széles mosollyal az arcunkon szálltunk fel a hajóra.

A cruise utolsó állomása a Norwegian Cruise Line saját tulajdonában lévő (!) szigete, Grand Stirrup Cay volt. Ez a Bahama-szigetek egyik kis tagja, fehér homokos parttal, égszínkék, kristálytiszta vízzel, sok szép hallal, és az (amerikai) turisták kényelmét szolgáló igen jól kialakított infrastruktúrával (mosdók, bárok, napágyak, butikok természetesen) és mindenféle vízisporteszköz-bérlési lehetőséggel. Itt is remekül el lehet tölteni egy napot – kisgyerekkel is. Mondjuk elég mosolyogtató volt, hogy a hajóstársaság aznapi beharangozójában (minden nap a szobába kap az utas egy kis „füzetkét" a következő nap programjaival, lehetőségeivel - persze a pénzköltési lehetőségekkel a középpontban) úgy fogalmazott, hogy érintetlen természet vár bennünket, majd kikötés után az első dolog, amit megláttam, egy markológép volt... . Mint kiderült, exkluzív mini villákat építenek a tehetősebb utazók számára, akik majd több napot töltenek el a szigeten.

Kiruccanás Key Westre, két nap Miami búcsúzóul

 A hajó Miamiba érkezett vissza másnap korán reggel, innen a bérautóval vágtunk neki Key West-nek. Az út valóban elég látványos, azonban az időtartamot könnyű előzetesen alábecsülni. Tekintettel a jellemzően 45-55 mérföld /óra közé belőtt sebességkorlátozásra és a végig elég nagy forgalomra, minimum 3 óra szükséges, hogy eljussunk az USA legdélebbi pontjára. A Blue Marlin motelben szálltunk meg, csak ajánlani tudom, normális áron, tiszta, és remek fekvésű szállás, segítőkész személyzettel. Key West izgalmas, pezsgő üdülőváros, azonban az éjszakai életbe csupán beleszagolni volt lehetőségünk, mivel kisgyerekkel érkeztünk. A programok tárháza kifogyhatatlan, főleg azok számára, aki szeretik a vizes elfoglaltságokat – búvárkodás, horgászat, delfinekkel úszás, vitorlázás, stb... Én itt is hódoltam halkergetős szenvedélyemnek, palackos merülés ezúttal sem jött össze, de a kétállomásos snorkeltúrán megvolt életem első cápa találkozása (egy szirtcápával futottam össze a korallzátonyon), szóval élményekkel gazdagon autóztunk vissza Miamiba. Ennek a kiruccanásnak a legfontosabb tapasztalata talán az, hogy ha valakit nem az éjszakai élet vonz (pl gyerekekkel utazik), felesleges leautóznia egészen Key West-ig. Nyugodtan álljon meg Key Largón, vagy Islamorada-nál, megspórol kétórányi vezetést, olcsóbban kap szállást, és ugyanilyen széles programválasztékot, nagyszerű strandokat és csodálatos tájat talál.

 Mivel Miamiban csupán két napot töltöttünk, nem hiszem, hogy átfogó képet tudnék adni a városról és lehetőségeiről. Látványos, nyüzsgő tengerparti város, remek strandokkal, izgalmas belvárossal, alkalmanként nagy forgalmi dugókkal – ide is érdemes lenne visszajönnünk ha Berci picit nagyobb lesz. Egy dolgot azért kiemelnék. Aki valóban mesés gazdagságot akar látni, autózzon ki a Key Biscayne szigetre, és ámuldozzon az itt felépített villák, az előttük parkoló luxusautók, és a hátsó udvarokból kikandikáló jachtok látványán. Az egész út tanulsága pedig azt hiszem a következő: a repüléstől nem kell tartani, ha a szülőknek van türelme sétálgatni a repülőn a székek között a kicsivel, amikor olyan kedve van, és persze étellel, vízzel, cumisüveggel és játékokkal fel van szerelkezve. Azonban ilyen több állomásos nyaralást nem feltétlenül érdemes a gyerek 4-5 éves kora előtt szervezni, maximum két helyszínen 4-5 napokat eltölteni. Sok látnivalóval pedig nem érdemes tervezni, a kicsi napirendje miatt úgysem fog beleférni, főleg akkora távolságokkal rendelkező országban, mint az Egyesült Államok.