A Csedzsu-sziget időjárása szeszélyes, és erre akkor gondoltam először, amikor egy menedékházban esőkabátot húztam, a Halla vulkán északi oldalán, még 350 méter volt felfelé a kráter pereméig, Dél-Korea legmagasabb pontjáig, és eléggé fújt a szél. A színes, bolond, nyugtalanító szubtrópusi erdő itt fent már magashegyi növényzetté specializálódott, törpenyírek nőttek, vadul gomolyogtak a felhők, szitált az eső, az ösvény mentén egy tábla jelezte, hogy itt állt egy kunyhó, ami az egyik télen minden nyom nélkül eltűnt, aztán elindultam felfelé, és úgy elkezdett esni, mintha beálltam volna a zuhany alá.

Korábban olvastam, hogy Csedzsun lehet búvárkodni, de arra azért nem számítottam, hogy váratlanul és ingyen. Állítólag nagyon sok minden látszik innen, 1950 méter magasról, én a hátizsákom oldalzsebéig láttam, ahonnan jeges, csöpögő ujjakkal előtúrtam a csúcscsokit és boldogan felfaltam. Szükség volt rá. Le a buszmegállóig még három órát kellett gyalogolni a felhőszakadásban, meg-megállva, hogy kiöntsem a cipőmből a vizet.

Csedzsu időjárása szeszélyes, de ez senkit ne tántorítson el attól, hogy meglátogassa, mert titokzatos, megható, nagyon, nagyon szép hely, és itt sütik a világ legjobb rántott csirkéjét is. A sziget a Koreai-félszigettől délre fekszik a Kelet-kínai-tengerben, politikailag Dél-Korea kilenc tartományából az egyik, földrajzilag pedig az a 2000 négyzetkilométer láva, ami a Hallából a pliocén óta kifolyt. Mint minden olyan szigeten, ami a fejlett világból könnyedén elérhető, Csedzsun is kétféle dolgot lehet csinálni: olyasmit, aminek semmi köze a sziget kultúrájához, de amit a fejlett világból érkező ember előszeretettel űz szigeteken, és olyasmit, amit sehol máshol nem lehet. Az előbbi a golfozást és a kaszinózást jelenti, ez a cikk főleg az utóbbiakról szól.

Csedzsu szeszélyes időjárása még mindig sokkal komfortosabb, mint a kontinentális Korea szélsőségei, ahol nyáron fullasztó, párás hőség van, télen pedig szibériai hideg. Csedzsu szubtrópusi, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a világ legjobb rántott csirkéjét kínáló bisztrótól a tengerparti promenádig tartó rövid séta alatt megfigyelhetjük, ahogy a focipálya kerítése mentén egymás mellett nő egy platán, egy fenyő, egy ginkgó és egy pálmafa. A szigetet a koreaiak arra használják, hogy házasságot és üzletet kössenek. Egy üzleti ügyben Kínában rendszeresen megforduló ismerősöm szerint Csedzsut a kínai üzletemberek is nagyon szeretik, ők is oda járnak üzletet kötni, ami a távol-keleten a kocsmázás, a karaokézás és a kurvázás kombinációját jelenti. Őket szolgálja ki a sziget délnyugati része, ahol szállodák, golfpályák, konferenciaközpontok, golfpályák és szállodák vannak. A tengerpart mondjuk tényleg nagyon szép.

Ahhoz, hogy Csedzsura eljussunk, először el kell jutni Dél-Koreába, a többi már gyerekjáték. Negyedóránként indul Csedzsura belföldi repülőjárat, ami kétségkívül a sziget legegyszerűbb megközelítése, de sokkal szebb és izgalmasabb lemenni Mokpóba, a délnyugati kikötővárosba, ahol a koreai F1-nagydíjat rendezik, és felülni a reggeli hajóra. A négyórás út a Tadoheheszang Nemzeti Park milliónyi kisebb-nagyobb szigetén keresztül vezet Csedzsura, és van az a pillanat, amikor megpillantjuk a fedélzetről a hatalmas, általában felhőkbe burkolózó Hallát. Akárhogy is érkezünk, az északi parton fekvő kétszázezres Csedzsusi lesz a végállomás, a sziget egyetlen városszerű városa, ahol bérelhetünk autót, húzhatunk papucsot, elfogyaszthatjuk a világ legfinomabb rántott csirkéjét, majd elindulhatunk keletre, megnézni munka közben a henjókat.

 Szeszélyes időjárású szigetből számtalan van a világon, de henjók csak itt élnek. A henjók szabadtüdős halászok, kizárólag nők, akik Csedzsun élnek és dolgoznak évszázadok óta, a sziget északi-északkeleti partvonalának számtalan öbléből kiúszva, hogy egyszerű felszerelésükkel csigákat, polipokat, friss algát és egyéb finomságokat gyűjtsenek a tengerfenékről. Zajos, vidám, iszonyú kemény munkát végző nők, nagymamakorukig dolgoznak, pocsék időben is, mostanra Csedzsu szimbólumaivá váltak. Elég furcsa megnézni a róluk szóló szép, bár negédes múzeumban a történetüket, aztán kimenni a partra, leülni a koromfekete vulkáni homokba, és csendben végignézni, ahogy narancssárga bólyáikat húzva visszaúsznak a partra és összesítik a zsákmányt.

A henjók legnagyobb bázisa Csedzsu keleti csücskében van, a szinte tökéletes hengert formáló Szongszan Ilcsulbong vulkán sziklái alatt, egy öbölben. Az azonos nevű faluban érdemes kimaxolni az élményt: lehet venni a nőktől a parton a friss zsákmányból és nyersen megenni, lehet enni csigákból, rákokból és kagylókból főzött halászlét a búvárbázis melletti étteremben, és ugyanitt még egy szobát is kivehetünk, aminek az ablakából végignézhetjük, ahogy a nők halásznak. Páratlan, világraszóló élmény.

 Csedzsut busszal is be lehet járni, de érdemes bérelni egy autót. Nagyon jó utak vannak, az idegbeteg koreai városi közlekedés itt álmatagon vidéki, a leghosszabb, 250 kilométeres út körbemegy az egész szigeten, de mennek a Halla oldalában is utak, sőt, keresztbe a hegyen is van kettő. Órákat el lehet tölteni andalító autózgatással, nézni a sziklákat, nézni a tengert, időnként megállni egy mandarinfarm előtt, venni egy ládával a friss gyümölcsből (a sziget déli része elég meleg ahhoz, hogy folyamatosan megteremjen), aztán menni tovább, lemenni a Mandzsanggul-barlangba, a 13 kilométer hosszú, hatalmas lávaalagútba, végigmenni a kis öblökön, ahol fúj a szél, és megnézni a földeket, ahol fekete vulkáni kövekből emelt falak védik a növényeket a széltől. Nehéz innen elmenni, és vannak, akik nem is tudnak: a lávabarlang mellett évtizedek óta él egy lökött amerikai professzor, Fred Dustin, aki óriási, viktoriánus labirintust épített a telkére, ahova be is lehet menni és megpróbálni nem eltévedni.

Csedzsu időjárása szeszélyes, és ez azt is jelenti, hogy néha kristálytiszta, ragyogó kék idő van, a nagy szél még a Halla kráteréről is elfújja a felhőket, és a sziget minden pontjáról látszik az óriási vulkán, meg a tájat pöttyöző számtalan parazitakúp is. Csábító ilyenkor arra gondolni, hogy esetleg újra megmászhatnánk, könnyű hátizsákkal néhány óra alatt felszaladva, belenézni a krátertóba, aztán körbenézni mindenfelé a Kelet-kínai-tengeren, keletre valahol Japán, nyugatra valahol Kína. Körbe mindenhol apró virágok, göcsörtös bokrok, madarak, de nyilván csak az lenne, hogy félúton elkezdenének vadul gomolyogni a felhők, aztán úgy esne, mintha beállnánk a zuhany alá.

 Együnk inkább egy nagy adaggal a világ legfinomabb rántott csirkéjéből. A világ legfinomabb rántott csirkéjét egy fiatal házaspár készíti a Thodag Thodag nevű helyen, 2012 júliusában nyitottak, a férfi süti, a nő szolgálja fel, a fiuk meg időnként benyomja a gépen a Gangnam Style-t. Aggódva fognak majd nézni, amikor egy egész csirke után kirendelünk még egy egész csirkét, de fogyasszuk hidegvérrel. Rántott csirkét számtalan helyen lehet kapni a világon, de a világ legjobb rántott csirkéjét csak itt.