Borvidékre szüretkor a legjobb menni, ilyenkor telik meg leginkább élettel és vidámsággal a táj. Ennek örömére Tokaj után a Fertő tó környékén található szőlőket is bebarangoltuk. Mivel itt a sík terep és a jó minőségű kerékpárutak miatt a gyakorlatlan bringásoknak is nagy élmény a tekerés, két keréken derítettük fel a tó osztrák oldalát. (Ha a magyar oldal látnivalóira kíváncsi, ide kattintson értük.)

Aki a tó mindkét oldalába belekóstolna, de nincs ereje vagy ideje körbebiciklizni, jó alternatíva lehet bicajos komppal rövidíteni a távon. Mi legalábbis így tettünk egy esős, napos szeptemberi hétvégén, és biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide.

Végtelen nyugalom, kecskék és bicajok

Szállást a Vila Vita Pannonia üdülőfaluban foglaltunk, a magyar határtól pár kilométerre, Pamhagen, vagyis Pomogy település közelében. Bár elsőre nem feltétlenül hangzik biztatóan egy mesterségesen létrehozott turistafalu, a valóságban minden várakozásunkat felülmúlta a hely. Ahogy megérkezik az ember ebbe az idilli környezetbe, ahol körös-körül virágok, szépen ápolt gyep, tarka, nádtetős házikók, állatok fogadják, egyből ráérősebb tempóra kapcsol. A sok bringás láttán pedig alig várja, hogy kiszálljon az autójából, és átvegye a szállás időtartamára ingyenesen járó bicaját.

A Vila Vita Pannonia ugyanis 500 bringával várja a vendégeket, így nem kell attól félni, hogy bár beígérték az ingyenes kerékpározást, esetleg kimaradunk a jóból. A bicajozás, és amellett, hogy az üdülőfalu lovaival, kecskéivel és nyulaival barátkozunk, persze más programlehetőségeket is kínálnak: a komplexumnak van saját fürdőtava, minigolf-pályája, kalandparkja, focipályája, wellness-központja és szaunaparkja is – ez utóbbi szigorúan textilmentes övezet, cserébe egy jótékonyan fedő nádas kellős közepén alakították ki.

Jakuzzi a malom közepén

A wellness-részlegről emellett jó tudni, hogy a giccsre érzékenyeknek fájdalmas élmény lehet elsőre: elég róla annyit mondanunk, hogy a medence közepén egy hatalmas malmot építettek fel, aminek a belsejében egy jakuzzit találunk. Ettől eltekintve egyébként nagyon kellemes hely, egy átbicajozott nap után nincs is jobb, mint a langyos vízben úszkálni, majd a melegített kőpadokon pihenni. Csak az itteni enteriőrt tudnánk feledni.

Az üdülőfalu többi részéről azonban csak jót tudunk mondani, a bungalóknak nevezett színes parasztházikók berendezése modern, a lakóterek makulátlanul tiszták. Minden házhoz jár egy saját kis hátsókert, néhányban sütögetőhely is ki lett alakítva. A bájos falusi környezet a nagyvárosokból érkezett turistákat – rengeteg bécsi és müncheni rendszámot láttunk a parkolóban – seperc alatt jámbor közösségi lényekké szelídíti. Mindenki nagyon kedvesen és hangosan előre köszön a házszomszédnak, és úgy egyáltalán, mindenkinek, aki szembejön.

Ezt az idillt és végtelen nyugalmat sajnos nem adják olcsón: mi egy kerékpáros-piknikezős csomagajánlat keretében fejenként 235 eurót (körülbelül hetvenezer forintot) fizettünk a három napos ottlétünkért. Ebben két éjszaka szállás egy kisházban, svédasztalos reggeli és vacsora, a kerékpárok és a wellness korlátlan használata volt benne. Illetve a bicajos kirándulásunk napjára egy jókora piknikcsomagot is összepakoltak nekünk, amiben ásványvíz, frissen préselt almalé, pezsgő, szendvicsek, zöldségek, gyümölcsök, túró, körözött, többféle kenyér, kolbász, nápolyi és gumicukor is volt. Hasznos tudni még, hogy az érkezés és az elutazás napján is használhatunk minden szolgáltatást, így nem vész kárba a becsekkolás és a kicsekkolás napja sem.

Irány a gólyák városa!

Aki hozzánk hasonlóan egy hétvégére érkezik ide, és egy napot szívesen tekerne a Fertő tónál, és akárcsak mi, minden bicajos előéletet nélkülöz, annak az oda-vissza körülbelül 40 kilométeres Pamhagen-Apetlon-Illmitz-komp-Mörbisch-Ruszt túrát javasolnánk jó szívvel.

Így a tó mindkét oldalából ízelítőt kapunk, tekerhetünk kisvárosban (Apetlon és Ilmitz), festői szőlőtőkék között (Pamhagen és Apetlon között, illetve Illmitztől a kompkikötőig), jó fej kecskékkel barátkozhatunk és szuper bicajos pihenőhelyeket is megnézhetünk, ahol a környékről érdekes információkat is kihelyeztek (Mörbisch és Ruszt között). No meg átkompozhatunk a tó egyik partjától a másikig, így a vízi-élmény sem marad ki. A komp egyébként oda-vissza tíz euróba kerül, és húsz perc a menetideje. A kiránduláshoz a szálláshelyen érdemes bicajos térképet kérni, így lehetetlenség eltévedni.

Hosszabb megállót és városnézést Tokaj testvérvárosába, Rusztba érdemes tervezni, ahol minden ház és hotel tetején ott a gólyafészek. Szeptember közepén még volt, ahol gólyát is láttunk benne! A kerékpárút a tó melletti, nádassal borított részhez vezet, ahol piknikezéshez kiváló asztalt találunk, ha pedig gyerekekkel érkezünk, ők a maradék energiáikat az itteni játszótéren vezethetik le.

A bicajokat érdemes egy kicsit lekötni a hangulatos kisváros főterén, majd belesni egyik-másik cukiságokban bővelkedő kapualjba, ahol rendszerint friss zöldségeket, dísztököket vagy éppen újbort árulnak.