Galambkergetés a Grand Place-on, csokihabzsolás a Pisilő kisfiúnál, mozgólépcsőzés az Atomiumban, kishajók kormányzása a Mini Európában – ezt és még sokkal több programot kínál Brüsszel az idelátogató családoknak. Ugyan a top 5 családi nyaralóhely között biztosan nem ugrana be senkinek pont Belgium fővárosa – sőt, az a gyanúnk, hogy még a top 10-ből is kimaradna – mégiscsak érdemes gyerekestül felkerekedni, és megnézni magunknak ezt a barátságos várost.

Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, minden vágyunk Brüsszel volt, amikor egy nyolc és egy tízévessel rövid nyári kiruccanást tervezgettünk. Aztán a fapadosok jegyárai meggyőztek, hogy a belga főváros lesz a mi célpontunk. Utólag pedig egyáltalán nem bántuk meg, Brüsszel ugyanis sokkal barátságosabb, érdekesebb és szebb, mint amit az ember gondolna róla. És bár három nap bőven elég belőle, nagyon tartalmasan tölthetjük el itt az időnket.

Első nap: ismerkedés Brüsszellel Pisilő kisfiútól a főtérig

Az ismerkedést a várossal érdemes a Grand Place-on és környékén kezdeni. Keressük fel a Rue de l'Etuve és Rue du Chêne sarkánál hanyagul pisilő 61 centis bronz kisfiút, a Manneken Pist. Miután lefotózkodtunk vele, induljunk a főtér felé! A hívogató pralinéüzleteknek ne is próbáljunk ellenállni, Brüsszelben ez lehetetlen. Válogassunk inkább pár finom falatot, és így induljunk tovább a Grand Place-ra. Félúton sandítsunk fel a tűzfalon Tintinre és hű társára Miloura. Majd a főtérre érve ámuljunk el a homlokzatok aranyozott díszein, keressük meg a hattyús és a rókás házat, és nézzük végig tüzetesen a városháza aprólékosan kifaragott kőalakjait.

A fehér, csipkés városházával szemben található a király háza – Maison du Roi –, mely várostörténeti gyűjtemény és a Pisilő kisfiú több száz ruhából álló gardróbját rejti. Míg a várostörténeti kiállítás valószínűleg hidegen hagyja a kiskorúakat, a vicces kis ruhák jelentős érdeklődésre tartanak majd számot. Főleg, hogy még magyar huszáregyenruhája is van a kis pisisnek.

Ha a nézelődés közben megéheznénk, ahelyett, hogy újabb csokiadagot táplálnánk magunkba, kóstoljuk meg a további helyi finomságokat. Az éttermekben hódít a moules frites, vagyis a kagyló sült krumplival, a talponállókban pedig a gofri és a sült krumpli majonézzel. A gyerekek körében valószínűleg inkább ez utóbbi kettő arat majd osztatlan sikert.

Ha már a gasztronómiánál tartunk: a belga söröket semmiképp se hagyják ki! Mind a meggyes kriek sörök, a szűretlen, fehér búzasör – például a Hoegaarden – vagy a világos sörök – például a Maes – egyaránt kiválók és megérdemlik, hogy mind megkóstolják őket. (Az egyik bisztró pincére azt javasolta, adjunk belőlük a virgonc gyerekeknek is, kiváló altató, de ezt a jótanácsot sajnos nem fogadtuk meg.)

Második nap: Atomium és Mini Európa

Miután az első napunkat a belvárosban lődörögve töltöttük, a másodikon érdemes kilátogatni az Atomiumhoz és környékére, a gyerekmennyország Bruparckba. A legegyszerűbb, ha a De Brouckère megállónál metróra szállunk, és az 1-es vonalon utazunk Beekkantig. Itt átszállunk a 6-osra, és a Heysel megállóig megyünk. Innen már csak pár lépés az Atomium, az egész út nem tart tovább 15-20 percnél. Millió helyen elolvastuk a látogatásunk előtt, hogy az 1958-as brüsszeli világkiállításra épült attrakció inkább kívülről érdekes mint belülről, az ember mégis ellenállhatatlan vágyat érez a tövében állva, hogy végigjárja a gömböket.

Így aztán a józan ész ellenére bementünk, és most már bizton állíthatjuk: tényleg nincs bent semmi különös. Két gömbben a világkiállításról informálódhatunk, majd egy ledekkel kivilágított mozgólépcsőn felmehetünk egy fényinstallációkat tartalmazó gömbbe. Innen egy másik, villódzó térbe lépcsőzhetünk fel, majd irány lefelé. A látogatás utolsó akkordjaként sorbanállás következik a 15 fős kapacitású lifthez, ami a legfelső gömbhöz repít minket, ahonnan távolba nézhetünk. Bár utólag tényleg feleslegesnek tűnt jó drágán felmenni az Atomiumba, ha nem tettük volna, hiányérzetünk marad, így mégsem bántuk meg.

Az Atomiumtól egy hídon át vezet az út a Bruparckba, ahol különböző éttermek, mozi, strand, játszótér, ingyenes arcfestés, ugrálóvár és körhinta várja a gyerekeket. No meg a fő attrakciónak számító Mini Európa. Első ránézésre kicsit csalódottak voltunk, mert azt hittük, csak végigszaladunk a maketteken és kész. De ahogyan elmerül az ember a mókás részletekben, mesél a gyerekeknek az egyes városokról, megkeresi a Széchenyi fürdőt a mini sakkozó figurákkal, csak úgy repülnek az órák. A nagy kedvenc kormánnyal irányítható hajókért plusz egy eurót kérnek, készüljünk apróval, úgysem ússzuk meg.

Harmadik nap: Hatalmas dínók és apró állatbébik

Harmadik napunkon nézzük meg magunknak Európa legnagyobb dínócsontvázait a Természettudományi Múzeumban! A belvárostól félórás sétával érhetjük el a múzeumot, miközben az Európa Parlament környékét is érintjük, így legalább ez a látnivaló sem marad ki. A Rue Vautier 29. alatt található múzeumban a gyerekek egy homokozóban régészkedhetnek, dínócsontvázakkal ismerkedhetnek. De az állandó kiállítás többi részét is érdemes megnézni: a kékbálna-csontvázak például talán még a dínókénál is lenyűgözőbbek.

Jelenleg egy állatbébikkel foglalkozó ideiglenes kiállítás is megtekinthető ugyanitt némi felárért cserébe. A 3 és 8 év közöttieknek tervezett kiállításon kitömött kisállatokat is lehet látni, illetve érdekes videókat nézni róluk, de a legnagyobb sikert az interaktív játékok aratták. Ahogyan a dajkabéka a petéit, úgy kellett a gyerekeknek a hátukon labdákat egyensúlyozniuk, de lehetett fészket építeni, vagy kisállatnak beöltözni, és a megfelelő háttér előtt elrejtőzni a vadonban.