Írtunk már olyan luxus hotelekről, amelyeknek medencéjét végtelenítették vagy egy hatalmas tavi mólóra álmodták, legutóbb pedig azokat az európai hoteleket gyűjtöttük össze, amelyek álomszép kilátással ébreszthetnek reggelente. Ezúttal azonban még szabadabbra és még távolabbra eresztjük a fantáziánkat, tartsanak velünk!

Machu Picchu a nyugágyból szemlélve

A világ tíz legszebb hotelei között tartják számon azt a Machu Picchu Sanctuary Lodge hotelt, amelynek mind a 31 szobájából az ősi Inka Birodalom romvárosának látványára ébredhetünk. Míg az andoki ízeket a hotel rusztikus, kőburkolattal és kandallóval hangulatosabbá varázsolt étteremében kóstolhatjuk meg, addig nagyméretű tolóablakain keresztül bármikor belefeledkezhetünk a végtelennek tűnő, buja dzsungel látványába.

Noha a világ egyik legtöbb titkot rejtő régészeti lelőhelye a hotel kertjében egy nyugágyban fekve is élvezhetó, aki egyszer idáig eljön, az igyekszik a helyet a legapró részletességgel feltérképezni. Azzal azonban számolni kell, hogy az egykori inka uralkodó osztályok számára épített főként templomokból, palotákból és csillagvizsgálóból álló komplexumhoz bizony nem kényelmes sétaút vezet. Régen ugyanis szándékosan nehezen járható nyomvonalat jelöltek ki, olyat, amelynek több pontjáról is komoly szakadék tárul az ember szeme elé. De talán éppen ez az oka, hogy Machu Picchut még ma is jó állapotban csodálhatjuk meg (a spanyol gyarmatosítók sem találtak rá a dzsungelben, ezért nem tudták lerombolni).

Machu Picchut és természetes környezetét 2007 óta a Világ Új Hét Csodájának egyikeként tartják számon; a magas hegyek, a mély kanyonok és a hömpölygő folyók mentén élő gazdag növény- és állatvilága miatt pedig egyre szívesebben látogatják a turisták. Pláne az utóbbi hatvan évben. Mert Machu Picchu a múlt század derekán vált igazán népszerű turisztikai célponttá, egészen pontosan akkor, amikor Az Inkák titka című filmet Charlton Heston főszereplésével és 500 helyi lakos statisztálásával forgatták le. A film hatására 1954-ben a turisták szinte megrohamozták a várost.

Mintha elénk válogatták volna a Red Rocks-ot

A Sedona városában található Orchards Inn hotelben tulajdonképpen semmi plusz szolgáltatás nincs, amivel kitűnhetne átlagos luxushotel társaitól, talán csak annyi, hogy minden szobája sarkába egy-egy kandallót építettek, igaz annak ellenére, hogy itt még a téli időszak is enyhének minősül. Azonban a hely, ahol fekszik, valóban nem mindennapi.

Olyan, mintha a hotel direkt Arizona legszebb hegyeit válogatotta volna össze pazar panorámaként, hogy aztán azt mondhassa magáról, csak az ő erkélyeiről látszik az a Red Rocks vörös homokkő-képződmény csoport, amely napkeltekor és napnyugtakor narancssárgán világít, és amelynek fotóját gyakran láthattuk windows háttérképként az iskolai monitorokon.
Minden sziklatömb külön nevet kapott formájáról, így aztán a hotel napozóteraszáról sem nagy kunszt kiszúrni a népszerű Snoopy alakú sziklát vagy a sziklapark déli részén található hajóra emlékeztető Ship Rock-ot.

A látnivaló itt még nem ér véget, mert a hoteltől alig kétórás autóútra található a világ hét természeti csodáinak másika, a Grand Canyon, amelynek színes, lépcsőzetes felépítésű szakadékát még a Colorado folyó vágta ki rétegről rétegre. A kanyon nevét viselő park egyébként az Egyesült Államok legelső nemzeti parkja is egyben, melyet még Roosevelt elnök nyilvánított védett területnek. A park déli részét egész évben, de az északit csak májustól októberig látogathatják a turisták, amikor akár hetekig stabilan 40 Celsius fokig is emelkedhet a hőmérséklet (persze ezt az elmúlt hetek hazai időjárása tükrében, tudjuk, nem illik leírni).

A meredek ösvényeken egészen a folyóig érdemes eltúrázni, igaz, kényelmes tempóban akár egy-egy napba is telik a le- és feljutás. A hotel számos kijelölt útvonalon haladó vezetett túrát is kinál, amely során a kanyon egy részének felügyeletét még ma is ellátó hualapi indiánokkal és turistalátványosságként épített indián falvakkal egyaránt találkozhatnak. Mintegy hat éve pedig már az a Skywalk kilátó is látogatható, amely 30 dollárért cserébe a Colorado folyó felett 1200 méterrel kínálja a panorámát, és amelynek a peremtől húsz méterig kinyúló padlózata és falai is üvegből vannak.

Kilátás a Jade hegyről, ablakok nélkül

Ezek után pedig következzen egy olyan hely, amely pont azon a karib-tengeri partszakaszon fekszik, ahol a pálmafák szigorúan egy irányba döntött törzsükkel bólintgatnak a vízbe, és amelynek képe a nyolcvanas évek derekán minden második panellakás nagyszobájának falán poszterként az ábrándozás korlátlan lehetőségét jelentette.

Valahol itt a könnycsepp alakú Santa Lucia szigeten található a Jade Mountain Resort egy része, míg a többi része egy picit feljebb, a Jade hegyen fekszik. A parttól a hegycsúcsig tartó szakaszon a domboldalon végigvonulva teraszos építkezéssel megoldott 24 szentély várja a vendégeket, amelyeknek külső falait kompletten kiemelték, hogy valóban még a lélegzete is elálljon annak, aki oda beteszi a lábát. Ezért szinte minden nyílászáró helyett mindössze egy vékony szúnyogháló jelenti a birtokhatárt. Így lesz minden lakosztálynak a saját mozaikköves medencéje olyan, mintha a hegy oldaláról csorogna le belőle a víz, és így kerül a ventillátoros mennyezetű baldachinos ágy gyakorlatilag a szabad ég alá. Persze minden szentélyhez saját 100 méteres, fedetlen híd vezet a központi épületből, és mindhez tartozik egy főkomornyik, aki a vendég összes kívánságát lesi.

Így aztán az embernek a hotel bármely területére lépve, olyan érzése lesz, mintha minden körülötte lévő természeti elemet, az ablak illúzióját keltve, egy széles vászonra vetítettek volna. Mint például azt a két, cukorsüveg formájú, vulkanikus Piton-hegyet, amelyek a lakosztályokkal szemközt magasodnak, és amelyek gyönyörű látványt nyújtanak, ahogy a lábuk belelóg a végtelen óceánba.

A hegyoldalra épített lakosztályok minél magasabb szinten vannak, annál több lépcsőzéssel lehet azokat megközelíteni, és bár a felvezető út is szolgál izgalmakkal, érdemes feljutni a sziget jellegzetes tájképét adó, előbb említett, vulkanikus „ikrek" valamelyikére, a Gros Pitonhoz vagy a Petit Pitonhoz. Ezek ma már szintén a világörökség részét képezik.
A hotel egyébként a fentiek alapján érthető módon nem klimatizált; és szándékosan nincs rádió, tévé és telefon, hogy aki ide eljön, az tényleg szakíthasson egy kis időre a külvilággal.

Premier plán a Niagara vízesésre

Idén májusban újították fel azt a pazar luxussal és eleganciával megtámogatott kanadai hotelt, amelynek bármely szintjéről a legjobb fotókat lehet készíteni a Niagara-vízesés együtteséről. A szállodában található közel ezer szoba többsége éppen ezért faltól-falig üveggel borított, így még az ágyból sem kell kikelni ahhoz, hogy a csúcsról lezúduló hatalmas vízmennyiséget megcsodálhassuk.

Bár a Niagara Falls Hiltonnak óriási kaszinója és saját vízi csúszdaparkja is van, a hoteltől mindössze néhány méterre IMAX mozival várják a turistákat, ahol 45 perces filmeket vetítetenek hihetetlen képekkel illusztrálva a vízesés mítoszát és nagyságát. Aztán fakultatívnak számít, de a hotel által határozottan ajánlott program a Patkó-zuhataghoz szervezett hajókirándulás is. Ahogy ugyanis a Niagara folyó víze beleágazik a Patkó vízesésbe, ekkor a víz már mindenféle üledéktől mentes, így a felette lebegő fehér pára és köd különleges látványa azonnal fotómasinákért kiált.

És mivel a hotel üzemeltetői úgy érezték, hogy ezt a látványt azokkal is meg kell osztaniuk, akik esetleg éppen a teltház miatt nem tudtak szobát foglalni, ezért az 53. emeletről egy webkamerával közvetítik non-stop a vízesés látványban kevésbé változatos, ám annál több audionális élményt nyújtó panorámáját.

+1 kedvenc az ausztrál semmi közepén

A legkisebb kontinensünk közepén, azon belül is a semmi háta mögött, de még a monumentális Uluru mellett található a Longitude 131 nevezetű luxushotel, még pontosabban luxus kemping. A 131 nem a sátrak számát, mert abból összesen csak 15 van, hanem a földrajzi hosszúsági fokot jelzi az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkban. Az egymástól néhány méterre fekvő mintegy 20 négyzetméteres sátortetős apartmanokban van minden, amire csak az embernek szüksége lehet: légkondicionált helyiségek, minibár, fürdőszoba, de a központi épületben még medence is, egy hangulatos terasszal.

A legszebb látványt persze az a világörökség részét is képező Ayers Rock vagy más néven Uluru óriási sziklatömb nyújtja, amely az itteni őslakosok szent zarándok helye, és egyben Ausztrália legismertebb nemzeti jelképe. Uluru arról is híres, hogy a nap és az év különböző időszakaiban ráeső fény hatására úgy tűnik, mintha változtatná a színét. Ez pláne naplementekor érdekes jelenség, amikor egy rövid ideig olyan, mintha vörösen izzana a szikla, nedves időben pedig színe ezüstszürkére vált.

Ezért abban például egészen bizonyosak vagyunk, hogy az itt töltött esték egy életre képesek beleégni az ember emlékezetébe: a lemenő nap sugarában izzó szikla látványa és vacsora terített asztalnál a sivatag közepén, csillagos ég alatt, egyáltalán nem mindennapi élmény.

Egy valamit azonban nem szabad a hotel kapcsán megnézni: az árát. Ennek ellenére mi megpörgettük a számlázó kereket egy ötnapos kiruccanás erejéig, ahol kiderült, hogy a számla két főre majdnem két egész millió forintra rúgna. Mindenesetre az augusztus huszadikai hosszú hétvégére már egyáltalán nem találunk üres szobát, pedig azok aztán tényleg csak nekünk ünnepnapok.