Május 8-a vagyis tegnapelőtt óta látogatható a kismartoni Esterházy kastélyban "Az Esterházy család barokk ékszerei" című kiállítás, melyből megtudhatjuk, milyen jelentősége volt egykoron a különleges csecsebecséknek.

Úgy vásároltak ékszert, mint földbirtokot

I. Esterházy Pál herceg idejében az ékszerek nem csak az Esterházy család tagjai által viselt pompás ruhák „szikrázó díszei" voltak, a társadalmi rang és helyzet reprezentálására is szolgáltak. Akkoriban úgy vásároltak ékszert, mint földbirtokot, hogy aztán később örököseiknek továbbadhassák.

Az ékszerek nagy részét több eljövendő generáció számára tervezték megőrizni, így a fraknói kastély kincstárába kerültek. A leltárakban gyémántokról, rubinokról, gyöngyökről, smaragdokról vagy zafírokról olvashatunk. Az ékszerek a kincstárban őrzött többi tárggyal együtt egyben a felemelkedés és a rang legitimálásának dokumentálására is szolgáltak. Bár az ékszereket kölcsönvehették és hordhatták, azonban nem adhatták el.

Az eddig ismert Esterházy ékszerek jelentős részét a 20. század elején Budapestre szállították, és az ittani múzeumokban őrzik. „Az 1650 – 1700 körüli időkből származó ékszerek egy része azonban a fraknói kastélyban maradt, valószínűleg azért, mert az ékszerek használata során számos drágakő elveszett vagy az évszázadok során az ékszerből eltávolításra került, így nem kerültek az elszállított kincsek közé" – magyarázza Dr. Florian Bayer.

Három évig restaurálták az ékszereket a kiállítás előtt

Finom érzékre, kiterjedt kutatásokra és óvatos, a hazai és nemzetközi szakértők segítségét is igénylő, több mint három éves restaurálásra volt szükség ahhoz, hogy az értékes ékszerek eredeti fényét visszaadhassák. A köveket és gyöngyöket ki kellett egészíteni, csiszolni, igazítani és a foglalatba rögzíteni, a fémrészeket formálni és kiegészíteni. Legfőbb céljuk az volt, hogy a történelmi eredetiséget megőrizzék.

„A munka megkezdése előtt a leltárakat, festményeket, történelmi rajzokat, levelezéseket, végrendeleteket, hagyatékokat, stb. fel kellett kutatni és elemezni, hogy az ékszerek eredeti formáját, valamint anyag- és színösszeállítását rekonstruálni lehessen" – mondja Bayer. Legfontosabb útmutatóul a fraknói várkastély Esterházy ősők galériájában található portrék szolgáltak. A portrék kiváló tanúi, hogy a család egykori díszes ruházatát milyen pompás ékszerek díszítették, és hogyan viselték azokat.

Násfák, brossok, fülönfüggők

Esterházy Pál második feleségének, Thököly Évának a képe klasszikus példa teljes ékszergarnitúrák bemutatására, valamint a nyakba akasztható nagy függők, az úgynevezett násfák viselésére, amelyek a dekoltázstól egészen a test középvonaláig értek. A függő felső és legnagyobb részét szalag formájú melldarab alkotja, amelybe aztán tetszés szerint további ékszereket aggathattak. Az ékszerek elcsúszásának megakadályozása érdekében az egyes darabokat a ruhához kellett rögzíteni. Thököly Éva több részből álló függője sejteti, milyen nehéz terhet kellett viselnie – többek között a ruhaujjak redőzésére szolgáló brossokkal vagy a hajában viselt ékszerekkel, a nagy fülönfüggőkkel vagy a hatásos övveretekkel együtt.

Az Esterházy kincstár leltárjai a család grófnőinek és hercegnőinek gyöngyékszerekhez való vonzódását is igazolják. Az ősök arcképcsarnokában lévő portrékon gyakran látható gyöngyfüzérek mellett szívesen viseltek gyöngyöt tartalmazó függőket, fülbevalókat, gyűrűket, csatokat, kapcsokat, felvarrható ékszereket stb., mindenekelőtt gyémántokkal, de rubinokkal is kombinálva. A főrendiházakban voltak olyan szolgálók, az úgynevezett gyöngyfűzők, akik a ruházatra a gyöngyöket, és ékköveket arany- vagy ezüstfonállal rögzítették.

A gyöngyök ugyanis igen gyorsan leváltak a ruhákról és azonnal begurultak a padló réseibe vagy a szoba legeldugottabb sarkaiba. Ilyenkor nem lehetett vesztegetni az időt, össze kellett szedni a gyöngyöket és ismét fel kellett varrni a fejfedőkre, kabátokra, szoknyákra vagy cipőkre. A fel nem használt gyöngyöket a kincstárban külön tartókban őrizték.

Páratlan és ritka ékszereket és azok tokjait mutatják be

Ezeket és az egyéb értékes darabok tárolására szolgáló tokokat az ékszerekkel együtt restaurálták. Ha az egykori tartalmuk már nincs is meg, a bennük őrzött ékszerek méretéről, formájáról, darabszámáról és fajtájáról mesélnek. Bayer úr erről is tájékoztatást nyújt: „Teljes ékszergarnitúrákat őriztek a díszes fadobozokban: széles láncokat függőkkel, fülönfüggőket, brossokat, hajtűket, karkötőket, tolldíszeket, számtalan gyöngyfüzért és még több gyűrűt."

Az ékszerek, kiválasztott ősöket ábrázoló portrék, tokok és ékszerrajzok kiállított gyűjteménye bemutatja, hogy milyen ékszerekkel mutatkoztak a néhai Esterházy hercegek. Olyan páratlan és ritka ékszerek láthatók itt, amelyek más múzeumokban és gyűjteményekben alig lelhetők fel.