Swarovski kristállyal kirakott lépcső, süppedős szőnyeg, koktélok, mű-görög szobrok, hajlongó thai lányok, performansz hajókürtökkel. A megszokottól jócskán eltérő tanulmányútra kaptunk meghívást: városnézés, szállodalátogatás és kirándulás helyett ezúttal az MSC társaság legújabb hajójának, a Preziosa nevű tengerjárónak a keresztelő ünnepségén jártunk Genovában.

18 szint, 1751 kabin, 3502 vendég és egy csillogó lobbi

Budapestről a hajnali órákban repültünk el Milánóba, innen a többi utast bevárva a hajótársaság transzferbuszával további két és fél órás utazással, dél körül értük el Genova kikötőjét. Ennyi helyváltoztatás után már szinte örültünk, hogy csak az ünnepségre érkeztünk, és a hajó nem ment velünk sehová. Az utazásban szerintünk ugyanis az ottlét a legjobb, egy adott környék részletes felfedezésének izgalma. Egy hajós úton viszont az otthoni elindulástól a hazaérkezés pillanatáig folyamatosan úton van az ember, és a legizgalmasabb felfedeznivaló maga az úszó monstrum.

Ami egyébként kétségkívül tartogat érdekességeket a maga 139 400 tonnájával, 333 méteres hosszúságával, és 18 szintjével. Az ismerkedést az 1751 kabinnal rendelkező, 3502 vendég fogadására alkalmas, összesen 1388 fős személyzettel bíró MSC Preziosával a becsekkolást követően az ötödik emeleten, a recepció és a lobbi szintjén kezdtük. Itt egy tágas, panorámalifttel, sötét türkiz bútorokkal, csillogó csillárokkal, kristálylépcsővel, pálmákkal és zongorával berendezett térben találtuk magunkat. Innen a valószínűtlenül fényes enteriőrtől kissé látáskárosultan a lift, majd a nyolcadikon található kabinunk keresésére indultunk.

Mivel társaságunkban volt gyakorlott hajós utazó, neki köszönhetően nem tévedtünk el, de ha egyedül kellett volna nekiindulnunk, biztosan még most is a 8229-es kabint vadásznánk valamerre. A tájékozódást egyébként a kabinokban elhelyezett hajótérkép, és a liftek mellett található szintekre lebontott térképek segítik. Először rémisztően áttekinthetetlennek tűnik a rendszer, de gyorsan bele lehet jönni, mert az elrendezés kifejezetten érthető, csak rá kell érezni a páros és páratlan kabinsorok, bárok és éttermek rengetegének logikájára.

Elegáns szoba, gigantikus étterem

A túldíszített lobbi után félve léptünk a teraszos kabinunkba, hátha Swarovski kristályokon kell majd aludnunk, miközben az ágy mellett műpálmák hajlonganak, de szerencsére letisztult, és kifejezetten elegáns belső rész fogadott. A teret praktikusan tükrökkel növelték, a színvilágot a szürke, barna és a türkiz jellemezte. Ugyan kiemelkedően tágasnak nem nevezném, de ketten, két pici bőrönddel bőven elfértünk itt. Az már más kérdés, hogy mennyire lehet szűkös a helyzet fejenként két hajókofferrel felszerelkezve. A bejárati ajtó mellett nyílt a fürdő, ami bár szintén nem tűnt túl nagynak, végül elrendezésének köszönhetően teljesen kényelmesnek bizonyult.

Miután belaktuk a kabinunkat, a hajó felső régióinak felfedezésére indultunk. Elsőként a tizennegyedik szinten az egyik irányból Maya, a másik irányból közelítve Inca névre hallgató önkiszolgáló étteremkomplexum méretein és kínálatán ámultunk el. A fél hajónyi hosszúságban elterülő, plafontól padlóig üvegablakokkal ellátott étteremben változatos előételek, főételek, desszertek és gyümölcsök sorakoztak, az embernek kedve lett volna mindent megkóstolni. Végül az előételek közül a helyi ízekre csaptunk le sajtok, articsóka és felvágottak formájában, a főételekből marhahúspogácsát éppúgy kóstoltunk, mint az indiai részlegről spenótos köretet, vagy éppen az olasz fogások közül zöldséges lasagnét. Desszertnek már csak egy gyümölcsös kosárka fért belénk, majd indultunk is tovább az étteremből, aminek a dizájnja már már kifejezetten visszafogottnak mondható az eddig látott belső terekhez képest.

Kellemes meglepetés volt a hajó tetőterasza, ahol élménymedence, jakuzzik, napozószékek sorakoznak, egy igencsak szimpatikus bárral, ahol még a Heinekent is MSC Preziosa dizájnú üvegben kínálták. A legklasszabb itt a hajó végében található medence, amiben szinte úgy érezheti magát az utas, mintha a végtelen tengerben úszkálna. Mondjuk azt nem tudjuk, mennyire lehet tumultus a túlzottan nagynak nem tűnő medencék körül, amikor nagyüzemben működik a hajó, mindenesetre most kellemes volt a teraszon koktélt szürcsölgetni, és Genova tarka épületeiben gyönyörködni.

20 bár, 5 étterem, 4D-s mozi

Sajnos az időjárás egyre barátságtalanabbá vált, így az italozást beltéren kellett folytatnunk. Nem volt nehéz dolgunk, a hajón összesen húsz bárt és öt éttermet találunk, ahol éhségünket és szomjunkat csillapíthatjuk. Persze kíváncsiak voltunk a hajó többi szolgáltatására is, így fájó szívvel, de búcsút mondtunk Piña Coladás poharunknak. A hajón nem csak jó időben lehet strandolni, belső medencéket is találunk, és egy elegáns wellness részleg is helyet kapott itt, számtalan tengerre néző kezelőszobával, szaunavilággal, pihenőágyakkal, edzőteremmel, fodrászattal és kozmetikával. Itt, az Aurea Spa névre hallgató részlegen találkoztunk a már említett, egymástól három lépésnyire álló, folyamatosan hajlongó hoszteszlányokkal. Biztosan van, akinek ez szükséges a kényelméhez, minket feszélyezett ez az erőltetett kedvesség.

A wellness után jól esik egy kis kulturális program: a nyolcvanas évek sci-fi filmjeinek díszleteit idéző, ezüst színű színházteremben esténként különböző showműsorokkal szórakoztatják a hajó közönségét. De van négydimenziós mozi is (ezt semmiképp se egy nagy Mojito után próbálják ki!), Forma1 szimulátor, bowling-pálya, különböző luxuscikkeket árusító boltok, és egy kaszinó is. Ez utóbbi volt az egyetlen olyan helyszín, amiről őszintén úgy gondoltuk, hogy jól áll neki a hajó belső tereinek nagy részét jellemző eltúlzott luxus: az ember egy kaszinótól nem vár mást.

Performansz hajókürttel, pezsgőtörés kivetítőn

Estére az időjárás kifejezetten zordra fordult. A pár fokos hőmérsékletet szakadó eső tette még kellemetlenebbé. A hajótársaság azonban problémamegoldásból jelesre vizsgázott: a korábban a kikötőbe tervezett keresztelő ceremóniát egy áttetsző falú sátorba helyezték át, ahonnan a külső eseményeket is láthatta a főként kül- és belföldi újságírókból, és helyi illetőségű celebekből álló tömeg. Bár a sátrat fűtötték, a hölgyeket még MSC hímzésű polár plédekkel is ellátták, hogy senki ne fázzon meg koktélruhában.

A nagyszabású gálaműsor keretében balerinatanoncok éppúgy felléptek, mint az MSC hajók showműsoraiért felelős művészek, de a szimpatikusan röviden felszólalt Genova polgármestere, és a hajótársaság vezetői is. A leglátványosabb momentum az volt, amikor a társaság másik két hajómonstruma – az Opera és a Splendida – a Preziosa mellé siklott, a hajók utasai kis lámpákkal integettek, a személyzet pedig a hajókürtökkel szabályos koncertet produkált.

A performanszot az Ennio Morricone vezényelte zenekar követte, többek között eljátszották a Volt egyszer egy Vadnyugat zenéjét, mi mást. A hatalmas ovációt kiváltó fellépés után végképp a tetőfokára hágott a hangulat: megérkezett a hajó keresztanyja, Sophia Loren. Pár méltató szó után elvágta a trikolór szalagot, a pezsgősüveg széttörését pedig egy kivetítőn követhette a sátorból a közönség. Az ünnepség végét hosszú, arany színű tűzijáték jelezte, majd gálavacsorával zártuk az estét.

Másnap a reggelit követően visszabuszoztunk Milánóba, ahol gépünk indulása előtt egy rövid, belvárosi sétára is volt még időnk. Rácsodálkoztunk a dóm monumentalitására és gyönyörű homlokzatára, a Galleria Vittorio Emanuel II belső tereire és luxusüzleteire, elkönyveltük, hogy a Scala épülete továbbra is jelentéktelen, majd megfogadtuk, hogy legközelebb már tényleg bemegyünk a kívülről igencsak impozáns Castello Sforzescóba. Ha valaki komolyabb milánói városnézésre vágyik, böngésszen korábbi Milánó témájú cikkeink között, ahonnan azt is megtudhatja, miért érdemes a csatornarendszerhez is kilátogatni, hol ismerkedhet meg a kortárs olasz dizájnnal, és hol adják a legfinomabb csokoládéfagyit.