Galícia már csak a reggeli köd és a mindennapi polip miatt is nagy élmény. A 24 éves Száki Adrián tavaly járta végig a Caminót, főleg hivatásbeli kérdések miatt. A pénzügyőrből azóta producer lett, de közben rengeteg dolog történt: eszkimóval zarándokolt, megismerte a spanyol konyhát és helyi vörösborokat, és megtapasztalta az áldásos hatásait annak, ha az élete eseményeit nem ő irányítja. Kétrészes sorozatunkban elsőként egy huszonéves fiú, majd egy negyvenes, családos férfi beszél arról, hogyan változtatta meg az életét a Camino hatására.
"Az első nap meglepően nehezen ment. Az első, 27 kilométeres szakasz során több mint 1000 méteres szintkülönbséget kell legyőzni, valamint nagyon hamar megismerkedhetünk a teljes magánnyal" - vágott bele 2011-es tisztítótúrája történetébe Száki Adrián filmproducer.
Évente több százezren végigjárják
Valamikor azt hittem, a Caminóról már sok újat nem lehet elmondani, pedig mindig vannak meglepetések. A spirituális turizmus legnépszerűbb útját, a 800 kilométer hosszú Szent Jakab-utat évente több százezren járják végig. 2010-ben a korábbihoz képest is többen keresték fel, Santiago de Compostela érsekségének adatai szerint 270 ezer zarándok érkezett a városba, és a legtöbbjük német volt. Az az év ugyanis szentév volt, ami legközelebb 2021-ben lesz.
Számos honlap, blog elérhető Camino témában, magyarul is (például itt, vagy itt), amelyek a túrafeszerelés ajánlástól kezdve az útvonal tervezésén át minden részletre kitérnek, például hogyan alakulnak a terepviszonyok, milyen, választható szállások vannak, hol nincs melegvíz, hol lehet vásárolni, vagy épp főzni.
Ha a megjelent posztok alapján összegzünk, az út költsége étkezéssel és szállásokkal együtt átagosan 200-400 ezer forint között mozog, és repülővel, vonattal, vagy ezek kombinációjával érdemes ki, illetve hazautazni. A tanácsok mellett a zarándoknak lényegében már csak egy dolga marad, hogy megkapja a válaszokat, amiért az úton elindult.
Kreatív hivatásra vágyott
A 24 éves Száki Adriánt a munkájával és lakóhelyével kapcsolatos kérdések foglalkoztatták elsősorban. A zarándoklat előtt Budapesten élt, a Vám- és Pénzügyőrségnél hadnagyként dolgozott, de az a hivatás a művészi érdeklődésével nem volt tegező viszonyban. "Közvetlenül a leszerelésem után indultam a zarándoklatra, így szerencsére nem voltam sem időhöz, sem munkahelyhez kötve."
Santiago de Compostelába többféle úton is el lehet jutni, a fiú a túrafelszerelésével, útikönyvvel és a szállások igénybevételre jogosító zarándokútlevéllel felszerelkezve a Camino Frances-t, vagyis a hagyományos francia utat járta végig. Saint Jean Pied de Portból indulva a Pireneusokat megmászva érte el a spanyol oldalon található Roncessvailles-t. Az út onnantól végig Spanyolországon vezet keresztül.
"A legtöbb könyv, illetve a zarándokirodában kapható brosúra is 31-34 szakaszra osztja fel a távot. A szakaszok száma függ az egyéni teljesítménytől, illetve a rendelkezésre álló időtől is. Nekem 24 nap alatt sikerült végigjárnom, ami átlagosan napi 33 kilométert jelent. Az első időszakban 40-50-et gyalogoltam, az utam utolsó harmadában viszont a jobb lábamat folyamatosan jegelni kellett, ezért voltak olyan hegyi szakaszok, amikor már csak 20 kilométert tudtam sétálni."
A spirituális élmények előtt még néhány praktikus részletre kitérünk. Az útvonalonkülönböző árkategóriájú szállások közül lehet választani. A tartományi szállásokon átlagosan 5 euróért lehet megszállni, az egyházi szállások adományalapúak, de vannak kényelmesebb körülményeket biztosító privát szállások is 7-10 euróért. Ám azok is többszemélyes szobákkal és emeletes ágyakkal vannak felszerelve. "A nagyvárosokban jellemző az is, hogy az ágyak nagy termekben vannak. Akár száz ember is éjszakázhat egy helyen, ami természetesen nem biztosít mindig nyugodt alvást."
Nagyon finom a számukra mindennapi polip
Az étkezést könnyű megoldani. Az útmenti boltok jól felszereltek, és főzni akár a zarándokszálláson is lehet. "Főként boltban vásároltam. Nagyon hamar kialakítottam, mire is van szükségem a napi séta során. Reggel mindig gyümölcsöt fogyasztottam, a nap folyamán sokszor édességet, főleg nápolyit. Este pedig friss pékáru mellett főként hal vagy tengeri herkentyű került az asztalra, mivel ezeket nagyon olcsón lehetett megvenni és rengeteg energiát adtak. A szálláshelyeken lehetett főzni is, többször kihasználtam ezt a lehetőséget is, volt mikor több zarándoktársammal együtt készítettük el a vacsorát."
Aki inkább nem töltené főzéssel az idejét, étkezőket is könnyen talál. A jellemzően előételt, főételt és egy üveg helyi vörösbort tartalmazó zarándok menüt 7-10 euróért lehet rendelni. "A menünek köszönhetően volt szerencsém minden tartományban belekóstolni a helyi kulináris világba. Galíciát emelném itt is ki. Nagyon finom a számukra mindennapi polip."
Találkoztam grönlandi eszkimóval
A szállások nagy részét fizetős internettel szerelték fel, könnyen kapcsolatot lehet tartani az otthoniakkal. "Én ezt szándékosan nem vettem igénybe, csak az utam végén, a hazautazás szervezése érdekében léptem fel a világhálóra. Telefont is kerültem, egy-két sürgős alkalommal hívtam csak az otthoniakat."
Sokan attól tartanak, hogy amióta a Camino trendi zarándokhely lett, az úton folyamatosan tömeg van. Adrián szerint ez inkább csak a szállásokon jellemző, de ő, mint elmondta, jól érzi magát multikulturális közegben. "Találkoztam grönlandi eszkimóval, argentin házaspárral és természetesen magyarokkal is".
A napi túrákat egyedül tette meg, hogy elmerülhessen a gondolataiban és árnyaltabb képet kapjon saját magáról. "A hegyek tetején abszolút egymagam sétáltam, se embernek, se civilizációnak a nyomát sem láttam, viszont a teljes szabadság élménye extázissal töltött el."
A panoráma rabul ejtett
A tájak közül Galíciát találta a legszebbnek. "A kelta hagyományokat őrző vidék ámulatba ejtett. Fantasztikus élmény volt minden reggel a galíciai ködben sétálni, ahol valóban nem láttam még az orrom hegyét sem. Teljesen hihetőnek tűntek a mondák az erdei manókról. A hegyek tetejéről a panoráma is mindig rabul ejtett, sokszor csak üldögéltem és élveztem a csendet."
A Caminót megjárt utazóknak többnyire alapélménye, hogy megtapasztalják az egységet. Saját verziójáról Adrián így beszélt. "Mindig is azon a véleményen voltam, hogy egyek vagyunk, ezt az út is megerősítette, hiszen itt nem tettek különbséget idős vagy fiatal, nő vagy férfi között, nincs jelentősége a társadalmi pozíciónak. A megismert zarándokokkal néha kísértetiesen közös életutak voltak, ezért a beszélgetéseink során szerintem mindenki kapott valami olyan tanácsot, tapasztalatot, amit a későbbiekben hasznosíthat."
Nehéz volt a szabadságból a valóságba visszatérni
A zarándok másik, jelentős megtapasztalása az volt, hogy az eseményeket nem ő irányítja. "Hiába terveztem, sosem az elgondoltak alapján alakult a napom, de nem sajnálom, tudom, hogy nincsenek véletlenek. Azért történtek úgy az események, hogy pont akkor legyek pont ott és pont azokkal az emberekkel találkozzam. Valószínűleg ezekre a szituációkra volt szükségem, hogy válaszokat, tapasztalatokat kaphassak."
Ez az élmény pedig még inkább arra irányította a figyelmét, hogy nyitottan éljen, ami persze ott, kint egyszerű, itthon, a stresszes időszakokban már nem annyira. A fiú úgy fogalmazott: "az igazi Camino csak a hazaérkezés után kezdődik".
"Nehéz volt a zarándoklat során tapasztalt teljes szabadság után visszatérni a valóságba, de az ott tanultakat, próbálom a mai napig megtartani. Arra gondolok, hogy törekszem mindig a jelenre koncentrálni. Hajlamosak vagyunk mindig mindet előre megtervezni, így a jövőben élni. A zarándoklat során én is folyamatosan terveztem a napomat, de sosem sikerült ott megszállnom, ahol azt terveztem, vagy tovább mentem, vagy kevesebbet. Ezért hamar rádöbbentem, hogy az életben is az a fontos legyen célunk - a Caminón ez ugye Santiago de Compostela - figyeljünk a jelenre, mert ezzel befolyásoljuk a holnapot és érünk el a célunkhoz, illetve élvezzük az utat, még akkor is, ha az nem mindig akadálymentes."
Az élete apránként, de megváltozott
Hazatérése után Száki Adrián élete nem egyik pillanatról a másikra változot meg. Rövid ideig Berlinben élt, majd egy autóipari cégnél volt projekt koordinátor, de ez még mindig nem közelített a megálmodott területhez. Végül egy győri filmes cég, az Arrabona Studio producere lett, elmondása szerint ez már az a hely, ahol van lehetősége a kreatív alkotásra. Barátaival együtt olyan dokumentumfilmeken dolgozott, mint a nepáli buddhista szerzetesnők életét bemutató Daughters of Dolma, amelyről a Travelón korábban beszámoltunk. Filmes csapatával januárban Indiába utazik, hogy beszámoljanak a tibeti, tradicionális gyógymódoknak a rák gyógyításában elért eredményeiről.
"Igazából maga a Camino emléke mindig megmosolyogtat. A legrosszabb pillanatokban is feltölt a tudat, hogy átélhettem ezt a misztikus kalandot. "