Tatamin aludni és a helyiek kaiszeki vacsoráját kóstolni, vagy búvárkodni és lazítani is nagyon jó Japánban. Legalábbis két turisztikai szakember szerint, akik már megjárták a vidéket, és a hosszú élet titkát tudó Okinavát. A tömegiszony elkerülése Japánban nem lehetetlen.
"A vidéki Japán teljesen elvarázsolt minket a férjemmel. Tatamin aludtunk, azt sem tudtuk, mit eszünk, és még rákérdezni sem tudtunk. Kizökkentett minket a hétköznapjainkból" - mesélte a Travelónak Simon Karolina, a JTB Hungary irodavezetője.
Ázsia egyik legszürreáliasabb országa
Japán legnagyobb turisztikai vállalata idén ünnepli a megalapításának századik évfordulóját, és ebből az alkalomból a 2004 óta létező magyar iroda sushi partit rendezett Budapesten, a Kyoto étteremben. Kóstolhattunk japán tavaszi tekercset, teriyakis csirkenyársat és zöldséges, pirított rizst is, de a legnépszerűbb fogások közé az avokádós maki és a tengeri sügeres nigiri tartoztak.
Az, hogy milyen volt a japán turizmus száz évvel ezelőtt, érdekes téma lehetne, de inkább arról kérdeztük az utazási iroda magyar munkatársait, hogy őket milyen, személyes élmények fűzik Ázsia egyik legszürreáliabb országához. Miután nemrég Tokiót megjárt kollégánk részletesen beszámolt a főváros elképesztő közlekedési moráljáról, az apró szállodai szobákról és a helyi lakomákról, mi most az ország más területeire koncentráltunk.
Tatamin aludtunk és kaiszekit ettünk
Simon Karolina 2004-ben, a férjével járt először Japánban, és kifejezetten a vidéki területek érdekelték őket. A metropoliszokat, és köztük Tokiót, a világ egyik legnépesebb városát az első útjuk során nem érintették. "Gondoltuk, így ismerhetjük meg a legjobban a tradíciókat. Nem a high tech, és a mesterséges világok, hanem az egyszerű, vidéki élet érdekelt. Magánszállásokon aludtunk tatamin, és a helyiek készítette kaiszeki vacsorát ettük. Fantasztikus volt, bár azt sem tudtuk, mit eszünk, nem lehetett felismerni, és megkérdezni sem, mert nem beszéltek angolul."
Sokan vannak, akik számára az étkezés jelenti a legerősebb kultúrsokkot, ha Japánba utaznak. Az országra jellemző, hogy az éttermek tematizáltak, és a saját műfajukban igyekeznek kibontani a kreativitásukat. Az említett kaiszeki riori a teaszertartásból nőtte ki magát 9-13 fogásos, kis adagos ételceremóniává.
A japán haute cuisine-nek is nevezett műfajban meghatározott sorrendben követik egymást az előételből, levesből, nyers, és sült, illetve főtt fogásból, savanyított zöldségből, rizses fogásból álló ételsorok. Desszerttel is zárulhat a lakoma, bár a japán konyhának nem az édesség az erőssége. Az elkészítéskor a nyersanyagok minden tulajdonságának ismerete mellett négy elvnek kell érvényesülnie: a tisztaságnak, a türelemnek, a harmóniának és a tiszteletnek.
Bármit megtennének, hogy a kedvünkben járjanak
"Nemcsak az étkezéskor, hanem bármely szolgáltatás alkalmával azt tapasztaltuk, hogy bármit megtennének, hogy a kedvünkben járjanak. Egyszerűen ilyenek a tradíciók, a japánok tisztelik egymást és a vendégeiket" - tette hozzá az irodavezető, aki szerint két helyet nem érdemes kihagyni vidéken: a Kjúsú szigeten álló Aszo hegyet, és a Honsún található Kiotót, ahol a legjobb ötlet biciklit bérelni, és azzal körbejárni a nevezetességeket.
"Aranyszabály, hogy akinek tömegundora van, vagy csak egyszerűen pánik fogja el sok ember láttán, ne utazzon Japánba, menjen inkább Alaszkába a tetszetős farkú gépmadárral!" - írja egy Tokiót megjárt utazó kisregénybe illő hosszúságú beszámolójában az Ongo oldalán, de a mostani interjúalanyaink elmondása szerint az országban nem olyan nehéz elkerülni a tömeget, ha nem a nagyvárosokat választjuk.
Négy fősziget és több ezer kis sziget
Továbbra is a vidéki Japánnál maradva a szigetekről kérdeztük az iroda másik munkatársát, Minkó Juditot. A szigetek közt könnyű elveszni, mert a négy főszigeten kívül az országban több ezer sziget található. Honshu a legnagyobb, ahol a főváros is található. Hokkaidó a legészakibb sziget, az ország második legnagyobbja, és a székhelye Szapporo. Sikoku a főszigetek legkisebbike, amelynek belsejében csaknem érintetlen a természet.
Kjúsu a délnyugati sziget, hét prefektúrával, köztük a legnagyobb településsel, Fukuokával. Ez a sziget Okinavával együtt alkotja a Kjúsú régiót. Itt a már említett Aszo-hegy, az ország legaktívabb vulkánja, és persze ezen a területen hévizes források is fakadnak, és vadon nő az azaela növény. "Okinava nagyon más világ. Sokáig nem is tartozott Japánhoz, Tajvan közelsége is nagyban meghatározza a kultúráját. Azt tapasztaltam, hogy a szigeten élők életvitele nincs radikális keretek közé szorítva. Simán odajönnek, átölelnek, elhívnak enni" - mondta Minkó Judit.
Okinavai, stresszmentes farmerek
Okinava a második világháború végétől az amerikaiak fennhatósága alatt állt, és az 1970-es évek elején került vissza Japán irányítás alá. A kultúrárája a kínai és japán stílusjegyek egyaránt hatottak, építkezési módja és gasztronómiája is eltér az ország egyéb területein megszokottól. Az útikönyvek szerint különleges hangulatú hely, és egyik nevezetessége a a samiszen nevezetű hangszer, amelyet ha megszólaltatnak, hangja átjártja a szigetet.
"Nagyon egészségesen élnek ott az emberek. Rengeteg farmot láttunk, önfenntartó gazdaságokkal, ahol az ételeik hozzávalóit termesztik. Ezért a fogásaik is nagyban különböznek a máshol megszokottól. Itt ettem először édesburgonyát." A sertést jellemzően a fülétől a farkáig megeszik, de szeretik a kecskehúst és persze a halakat minden mennyiségben, köretként pedig a jódban és ásványi anyagokban gazgag hínár fogyasztása általános.
Egyik jellemzetes növényük a kesernyés ízű goya, ismert rizsből készült alkoholjuk az avamori, ami a szakéhoz hasonló ital. de long drink formájában szokták inni jéggel és vízzel. A sört is szeretik, híres termékük az Orion, az évenkénti sörfesztiváljukat pedig több mint 200 ezren látogatják.
Az utazásra legjobb időszak a tavasz és az ősz. A késő nyár tájfunszezon, elsősorban a partszakaszokon.
A Fukusima Dai-icsi atomerőműtől 80 km-en belüli távolságra fekvő területeket továbbra is az utazásra nem javasolt térségek kategóriájába sorolják.
A szigetország földrengések tekintetében a világ egyik legaktívabb zónája.
Magyar, illetve hazánkban kiállított nemzetközi jogosítvánnyal kint nem lehet autót bérelni, csak japán jogosítvánnyal.
A tömegközlekedés mindenhol jól szervezett és biztonságos, és a díjat távolságarányosan kell fizetni. A jegyet az utazás végéig meg kell őrizni, mert csak azzal lehet elhagyni az állomást.
A közúti közlekedésben a balkéz szabály érvényes.
Érdemes felkészülni arra, hogy a japán szállások és lakások is nagyon kis alapterületűek.
A borravaló nem része a szolgáltatásoknak, van, ahol idegenkednek tőle.
Leglátványosabb ünnepeik közé tartozik az újév, a Január 15-i Felnőtté válás ünnepe (Szeidzsin-no hi), az április 29-i növények ünnepe (Midori-no hi), a május 5-i Gyermeknap, a szeptember 23-i Őszi napéjegyenlőség ünnepe, valamint December 23-án Akihito császár születésnapja.
Lehet búvárkodni, pihenni
A Rjúkjú-szigetek részeként Okinaván korallzátonyok és nyugalom jellemző és az, hogy a lakosok tisztes öregkort élnek meg. "Nincs sztessz, az emberek eldolgozgatnak a farmjaikon, közvetlenek, ám angolul nem beszélnek." A turisztikai szakember az Okinava prefektúrához tartozó, kisebb szigetek közül is járt néhányon, ezek közül az egyik kedvence Taketomi.
Taketomi az Iriomote Nemzeti Park része, tele szubtrópusi fákkal, mangroveerdővel és endemikus állatfajokkal. A sziget és az Isigaki szigetek között hatalmas korallzátonyok alakultak ki. A régióban a nagy, resort szállodákon kívül kisebb, magénképzben lévő szállodák is vannak, illetve a búvárturizmus kedvéért olcsóbb szálláshelyek is. "És hogy mit lehet itt csinálni? Legfőképpen búvárkodni, pihenni, élvezni az életet."