Ibrahim este hatra ígérte a grillvacsorát. Hatkor épp csak a grillsütőt cipelte ki az udvarra, és nekiállt begyújtani a faszenet, majd ráérősen legyezgetni. Szerencsére korábban eszébe jutott a saláta, és a vastag csirke és bárányszeleteket is bepácolta már. A húsok közt, a műanyagfólia alatt egy vese alakú furcsaságot is mutatott. Igen, jól láttuk, az bárányvese.

Remek helyszín sci-fikhez

Őszi, törökországi körutazásunk állomásai közül Isztambult és a török Riviérát már bemutattuk, most két, párhuzamos univerzum következik: Kappadókia és Pamukkale. Magyar léptékkel mérve Törökország hatalmas, az egyes, turusztikai szempontból érdekes régiók akár 8-12 órás útra is lehetnek egymástól.

Az ország egyik legfotogénebb területe a sziklába vájt templomokkal színezett vulkáni táj, Kappadókia. Évente több mint 850 ezer külföldi utazik a közép-törökországi fennsíkra, és a filmesek is szeretik helyszínként használni. Spéci képződményeit az eső és hó eróziós hatása alakította, a terület több millió év alatt formálódott.

Az akrobata keresztények művei

A látszat ellenére a talaj ásványi anyagokban gazdag, ha az öntözést meg tudják oldani, ez jó táptalajt ad a gabonáknak, gyümölcsöknek, és borszőlőt is termesztenek itt. A bornak itt megkérik az árát, a helyi boltokban 30-40 török líra (3500-5000) forint körül kezdődnek a a kappadókiai borok.

A körülbelül 40-50 négyzetkilométeres terület a korai kereszténység egyik központja volt. Az első kápolnákat a negyedik században bizánci szerzetesek hozták létre a Göreme-völgyben, a barlangtemplomok többségét pedig a kilencedik századig bezárólag formálták. Még ma is láthatók, ahogyan a papok, szerzetesek, apácák éltek itt, a kőpadjaik, ágyaik, asztalaik és még a vécéjük is megvan. Csoda, hogy falfestményeik közül néhány egészen jól megmaradt.

Valószínűleg a Pókember ősei is innen származnak, némelyik templomot ma trükkösen, létrán tudják megközelíteni a turisták, régen azonban nehezebb lehetett hétköznapi módon felmászni. Ezért is külön ki kell emelnünk a Göreme Open Air Museumban kommandózó ázsiai nőket, akiknek többsége magassarkúban, vagy dizájnos, nyitott, telitalpú szandálban vágott neki a templomok felfedezésének. Mi, bátortalan magyarok túracipőben, és mivel reggelenként hideg van, nappal pedig akár 30 Celsius fok is lehet, réteges öltözékben érkeztünk.

Völgyek, kerámiák, kilimek

A templomok völgyénél is szebb látványt nyújt a közeli, három völgy területén elhelyezkedő, Zelve-völgye Nemzeti Park. Itt vannak a legszebb tündérkémények, madarakra, tevére vagy épp medvére emlékeztető, obeliszkszerű képződmények, illetve a keresztény barlanglakások, amelyek közül soknak a terasza csodás panorámát nyújt. Az építkezések nemcsak a felszínen zajlottak, hanem a mélyben is. Föld alatti város többek közt Kaymakliban található, amelyet a hatvanas években nyitottak meg a turisták előtt. Kappadókiába menetrend szerinti buszjárattal lehet eljutni a közeli Nevsehiren, vagy Kayserin keresztül. A legközelebbi reptér pedig Ankarában, illetve Antalyában van.

A bázisunk Göremében volt, és úgy tűnt, mintha ezt a kisvárost a turistákra várva húzták volna fel. Az utcák összefüggő étterem-, cukrászda- és bazársorrá alakultak, a hűtőmágnes, kerámia, szőnyeg és kilimorgiát megszakítva az éttermek teraszán a pincérek a menü részletezésével hívogatják a turistákat.

Bárddal ütött ragu

A cserépedényben sült, közép-anatóliai specialitást, a testi kebabot kóstoltuk egy helyen, amely kenyérrel és salátával együtt 30 török líra volt (körülbelül 3600 forint). Külön attrakcióként értékelhettük, hogy a felszolgáló a zárt és forró kerámiaedényt az asztalunknál bárddal széttörte, hogy hozzájussunk a fogáshoz. Elég agresszív módon fogott hozzá, így az egyik edény szilánkosra tört. Vigasztalásul elmondta, tud egy embert, aki 100 euróért (27 ezer forint) elvisz minket hőlégballonozni.

Ez tulajdonképpen versenyképes ár lenne, mert a legtöbb helyen 150 euróért kínálják a kora reggeli órákra szervezett szolgáltatást, de mi nem vettük igénybe. Göremében könnyű sok pénzt költeni, már csak a hely egyedi hangulata miatt is. Itt találhatók a barlangszállodák is, amelyek jó marketingértékkel bírnak.

Mi a néhány egyszerű, udvari szobával ellátott Tabiat Cave Hostelben szálltunk meg, amelynek tulajdonosa, a már említett Ibrahim mindent megtett, hogy otthonosan érezzük magunkat. A házhoz komoly érzelmek fűzik, itt, a hostelben született, majd itt született a lánya is. Minden vendéget személyesen szolgál ki, nagyon kedvesen, de azt nem állíthatjuk, hogy gyorsan. A slow food jegyében zajló grillvacsora (15 török líra személyenként, vagyis 1800 forint) török viszonylatban nemcsak olcsó, de egészen különleges volt, Ibrahim salátája és a báránysültje városszerte elismert lehetne.

Pamukkale helyenként lehangoló

Törökország másik, híresen fotogén világörökségi területe, Pamukkale már nem tartogatott számunkra ennyi, személyes élményt. A látvány viszont emlékezetes, bár helyenként szomorú. A hófehér, csipkézett szélű, kis teraszokkal teli hegyoldal emeletes tortára, vagy megfagyott zuhatagra emlékeztet. A különös képződményt a közeli fennsík vulkanikus eredetű, mész és széndioxid-tartalma miatt gyógyhatással bíró, meleg forrásai alakították.

Már az ókorban is népszerű hely volt. A legenda szerint II. Eumenész pergamoni uralkodó lánya megbetegedett, de nem tudták megállapítani, mi baja. Egy idős orvos javasolta a lánynak, hogy igyon a fennsíkon fakadó vizből, és fürdőzzön benne. A lány ettől meggyógyult, hálából apja várost építtetett itt, melynek neve Hierapolisz lett.

A naptej elszínezte

A mintegy két és fél kilométer hosszú mészkőterület régóta nyitott a turisták előtt, és ennek már meglett a böjtje. A természet formálta teraszokon korábban strandolni is lehetett. A naptej és más szennyeződések miatt a fehér medencék helyenként sárgára, barnára színeződtek. Az utóbbi néhány évben pedig az egyre bövülő, közeli szállodák kezdték elszivattyúzni a mészben gazdag vizet saját wellnessrészlegük számára, ezért a teraszok egy része kiszáradt.

Az azonban, hogy Pamukkaléban lehessen strandolni, a turizmusból élő város számára fontos volt, ezért mesterséges medencéket alakítottak ki a vendégek számára. A teljes területet mezítláb lehet végigjárni, a bejáratnál le kell venni a cipőt, és amelyik medence megtetszik a hegyoldalban, ott fürödhetünk. Belépőt csak napközben szednek, este ingyen, reflektorok fénye mellett lehet strandolni, ezt is érdemes kipróbálni.

Hierapoliszon még mindig dolgoznak

A hegy tetején áll az ősi város, Hierapolisz, vagyis Szent Város maradványai. A város egykor római fennhatóság alá tartozott, ekkor színházakkal, fürdőkkel, templomokkal bővült. Kétszer érte pusztító erejű földrengés, az első után újjáépítették, de a második karasztrófát követően, az 1330-as évek után elnéptelenedett. A romokat nagy részben feltárták, és a leletek bemutatásával a nyolcvanas években megnyílt a Hierapolis Régészeti Múzeum. A romváros történelmi emlékei közé tartozik a Domitianus kapu, Apollo temploma, a Plateia-oszlopos utca, a színház, és a nekropolisz sírkamrái, de a város helyreállítási munkái még most is zajlanak. A múzeumba egyébként külön belépőt kell fizetni a pamukkalei belépőn túl.

Pamukkale Göreméhez hasonlóan a turistákból él, de árai kicsit olcsóbbak. A szálloda, amelyben megszálltunk, egy tévedés volt, Artemis hotelnek hívják, és érdemes messziről elkerülni. Az ütött-kopott szálloda felújításért esedező szobájában koszos ágyneművel fogadtak bennünket, de külön kérésre kicserélték. A kerti medencéjük zavaros vizét sem sűrűn cserélik. Egyedül a svédasztalos grillvacsorájukkal (15 török líra) képviseltek egy elfogadható színvonalat. A törökországszerte ismert sört, az Efest a hotelben 8 török líráért lehetett megvenni, és aki kintről próbálta behozni az utcán vásárolt italt, azt a recepciós kitessékelte, hogy fogyassza el a bejáraton kívül.

Ahogyan már Isztambulban és Göremében is tapasztaltuk, az alkudozás már kevés helyen része a törökországi, vásárlási rituáléknak. Aki ide készül, számítson rá, hogy az árak európai színvonalúak.