Isztambul már nem a magyar bőrkabátturizmus fellegvára, mert drága város lett és alkudozni sem szeretnek úgy, mint ahogyan a kilencvenes évek vásárlói vadásztörténeteiből hallhattuk. Rengeteg a fiatal, bajszos és a gyerekeiért rajongó férfi, és rengeteg a kihagyhatatlan látnivaló. Néhányat összegyűjtöttünk.
Idén kihagytam a Sziget Fesztivált a tömeg miatt. Ez alapján nem tűnik ésszerűnek, hogy miért indulok várost nézni a 13 milliós lakosú Isztambulba, ahol a lakosság zöme szeret az utcán összegyűlni és mindig megtalálja azt, az újságpapírnyi helyet, ahol az ölébe veheti tulipán formájú teáspoharát és nyugodtan nézelődhet. Isztambul csodálatos, muszáj kibírni a tömeget, az állandó dugókat, és a turistainváziót.
Zavargások és robbantás után
Szeptemberi, törökországi körutazásunk első állomása volt az ország legnagyobb városa, ami abban az időszakban nem volt éppen eseménytelen. Egyik nap a Világbank és a Nemzeti Valutaalap éves tanácskozása idején törtek ki zavargások, előtte néhány nappal pedig egy rendőrörs előtt robbantott egy öngyilkos merénylő a Sultangazi negyedben.
Minket azonban legfeljebb csak az ázsiai csoportok tülekedése zavarhatott a belvárosban, bár az ember mindig toleránsabb, ha külföldön kell száz méteres sorokban várakoznia, mint amikor otthon.
Úgy tűnik, mindenki fiatal
Ez a nyüzső metropolisz, a maga 39 kerületével (szemt) a török kulturális és gazdasági élet központja, és a divatélete is egyre jelentősebb. A város évente több mint 133 milliárd dolláros bevételt termel, és 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt Pécs és Essen mellett.
Sokáig úgy hitték, a város 2000 éves, de a Marmaray alagút 2009-es építése közben újabb leletek bukkantak fel, amelyek megerősítették a régészek gyanúját, mi szerint már jóval korábban is lakott volt. Feltártak például egy 8000 évvel ezelőtti sírt. A mai lakosságról elmondható, hogy rengeteg a gyerek és a fiatal. Állítólag az ország népességének az átlagéletkora most 16 év, annyira belehúztak a családtervezésbe.
Menő a bajusz
Első benyomásaink közé tartozott, hogy tinédzserkoron túl a fiúk nagy százaléka bajuszt visel, divatosan öltözködik, szép a fogsora és odavan a gyerekeiért, valamint az, hogy sokkal nagyobb az esély arra, hogy egy dönerárus tudjon angolul, mint hogy egy hivatalnok. Persze a Nagy Bazárban sokan magyarul is tudnak pár mondatot és mindig tudnak említeni egy-két olyan barátjukat, aki a vevőjük országában él. Ezt valamiért fontosnak tartják kiemelni. A nemzetiségünkre pedig azért kérdeznek rá, mert az alapján szabják meg az árakat.
Isztambul minden szép helyét nehéz lenne röviden bemutatni, így a szerintünk kihagyhatatlanokra koncentrálunk. A városban egyébként összesen csak két napot töltöttünk: ebből az egyik nap 30 fok volt, a másik nap esett.
Nagy Bazár
A világ egyik legnagyobb, fedett piaca, a Kapali Carsi legendás hely, a maga közel hatvan utcájával, és legalább háromezer boltjával. A rendszerváltás után a Magyarországról induló arany- és bőrkabátturizmus fellegvára volt, mára azonban elhúztak az árak a fizetőképességünkhöz képest. A helyszínt adó két, kupolás épületet II. Mehmed építtette az 1460-as években és ezt szerencsére jól látni a tömeg ellenére is. Egy statisztika szerint naponta akár 250-350 ezer látogató is betér a bazárba.
Az eladók zöme huszonéves fiú, igényesen felöltözve, de amit mesélnek róluk, hogy imádják, ha a vevőjük alkudozik, azt nem sok helyen tapasztaltuk. Volt, aki többet szóba sem állt velünk, amikor alku árat javasoltunk, rosszul esett neki, hogy egy kézzel festett, ottomán mintás, pici porcelántányérért sokalltuk az 50 török lírát. Nem elítélendő persze, hogy unják a turistákat. Akinek az alkudozás fontos adrenalinforrása, érdemes a nyitás, vagyis 10 óra után nem sokkal érkeznie, mert ahogyan Ázsiában is, itt is több engedményt adnak az első vevőnek. Úgy tartják ugyanis, hogy ha a nap első érdeklődőjét elszalasztják, az elviszi a forgalmukat egész napra. A bazárban a kendőktől a kabátokig, a porcelántól az ékszereken át a kilimekig mindenből óriási a választék, és van néhány hangulatos kávézó és kifőzde is, illetve szökőkutak, mecsetek, egy iskola és egy hamam.
A bejáratokat pedig hamisparfüm-árusok tömege veszi körül folyamatosan, akik az érzelmileg befolyásolható vevőket szociális marketinggel hálózzák be. Mesélnek a családjukról, a rengeteg gyerekükről és hogy milyen nehéz anyagi körülmények közt élnek.
Topkapi Palota, Hárem
Szerencse, hogy a Sultanahmet kerületben egymás közelében találhatók a legfontosabb látnivalók, így a közlekedéssel nem megy el sok idő, legfeljebb csak a sorbanállásal. A palotát II. Hódító Mohamed építtette az 1470-es években azért, hogy az Oszmán Birodalom Adminisztrációs központja legyen. Rengeteg látnivalója van a Ayia Irene Templomtól a Szent Ereklyék Múzeumáig, megéri azt a 15 török lírás belépőt, de talán a Hárem (+ 10 tl) a legklasszabb hely.
Az aranykalitkában élni nem volt mindig stresszmentes. Ahogyan az útikönyv írta, a szultánok egy része "labilis elméjű" volt, különösen Őrült Ibrahim, aki egyszer egy feleségéről azt gyanította, hogy megcsalta őt, ezért bosszúból az egész háremét a Boszporuzsba dobatta. A palota aranyozott, női részlege körülbelül négyszáz szobás, ahol több száz nő szigorú hierarchiában élt. A szultán édesanyja, a szultán validé volt a legfontosabb asszony, őt követték a hivatalos feleségek illetve mindazok, akik fiút szültek a szultánnak. Az eunuchok feketék voltak, azért, hogy ha mégis képesek lennének teljesíteni a háremben, és gyerekük születne, kiderüljön.
A falakat sok helyen elképesztő iznik csempék borítják, amelyek az 1600-as évekből származnak, és felbecsülhetetlen értékűek. Perzsa fazekasok készítették, és többek közt azuritkék színnel díszítették, amelyet Perzsián kívül nem ismertek. A híres csempeégető később megsemmisült egy földrengésben.
Isztambulban két helyen szálltunk meg. Az egyik a Hotel LA White, amelyik korrekt szállás, de a környék nem annyira említésre méltó. A másik hotel viszont, a Kariye Oteli, bár a belvárosból kiesik, hangulatos hely. Az apró fürdőszobát leszámítva a szoba kényelmes, tágas, a reggeli változatos, az étterme színvonalas, nem olcsó, de egész Törökországban nem ettünk olyan jó bárányköftét, mint ott (kb 30 tl-ba került). A hotel egy domboldalon található, a környező utcák tele vannak teraszos kávézókkal, éttermekkel, felszerelt és meglehetősen olcsó boltokkal, és a közelben egy bevásárlóutca is található roskadásig esküvői ruhákkal. Köztük rengeteg édességboltba, és néhány remek büfébe is be tudunk térni, amelyek török viszonylatban olcsók és nagyon jók. Körülbelül 30 tl-ért a mezétől a kebabig és padlizsánsalátáig három, komplett fogást össze tudtunk válogatni a pult kínálatából.
Hagia Sophia
Lenyűgöző, hogy egy török mecsetben freskókat és mozaikokat találunk. Az irdatlan, kupolás épületet Konstantinusz császár építtette, és azóta leégett-újjáépült, összeomlott-újjáépült, majd Hódító Mohamed mecsetté nyilvánította, és az 1450-es években rendelt hozzá két pár minaretet. Az épület múzeumként működik, így aztán nem kérik a betérőktől, hogy takarják be a fejüket és a vállukat, és a cipőt sem kell levenni. Ha a főbejárattól keresztülmegyünk, láthatjuk a Madonna és gyermeke mozaikot, és 15.30-ig a galériára is fel lehet menni egy csigavonalas emelkedőn, amelyet eredetileg úgy terveztek meg, hogy egy lovasszekér is fel tudjon rá hajtani. Praktikus, mert folyamatos a turistaáradat fel és le. A legjobb mozaikokat a galériában őrzik. A képek közt megtaláljuk egy Árpád-házi, magyar királylány, Szent Piroska portréját is.
Kék mecset
Törökország azon, kevés iszlám országok közé tartozik, ahol az utazók számára látogathatók a mecsetek. Marokkóban például csak a turisztikailag fontos mecsetekbe lehet belépni, például a casablancai II. Hassanba, így Törökországban pótolni tudtuk a kimaradt élményt. A Hagia Sophiához közeli Kék mecsetről majdnem lemaradtunk, mert épp a kora délutáni müezzin idején sikerült odaérnünk, amikor csak a hívek léphetnek be, de akár 25 ezren beférnek egyszerre.
Az ingyenesen látogatható épületbe néhány turista azért megpróbált beslisszolni a helyiekkel, de a biztonsági őrök azonnal kiszúrták őket. Az ima végét meg kellet várnunk, majd beállni a hatalmas belső udvarban kanyargó, több száz méteres sorba, ahol a turisták álltak. Az épületet Ahmet szultán álmodta meg magának abból a célból, hogy mecsete vetekedjen a Hagia Sophia méreteivel, és minaretből se négy, hanem hat legyen neki.
Az őrök naponta több ezer külföldinél ellenőrzik, hogy térd alatt ér-e a ruhájuk, a nőkre pedig hosszú szoknyát és kendőt adnak, ha a dress code-jukban túl liberálisak, illetve egy zacskót a cipőknek. A mecset bejáratánál átható lábszag fogadja a turistákat, de a belső tér fantasztikus a kobaltkék iznik csempékkel, festett üvegablakokkal, márvány páhollyal és a hatalmas kilimekkel a padlón.
Hajókázás a Boszporuszon
Isztambul a Márvány tenger partján fekszik, de itt nem jellemző a strandolás a tenger szennyezettsége miatt. A világ egyik legforgalmasabb hajóútja a Boszporusz, ahol az olajtankerektől az utasszállító luxushajókig számos státusszimbólum hömpölyög végig. Szervezett hajóutakból jó párat kínálnak a Hippodrom tér környékén, és ha csoportosan jelentkezünk, akár kedvezményt is kaphatunk. Fejenként 15-20 tl jegy, az utazás rendszerint két órás, helyi idegenvezetővel. A török angolt nem könnyű megérteni, de a látnivalók egyértelműek. A hajóra több százan fel tudnak szállni egyszerre, de a fedélzeti ülőhelyek száma véges, ezért a kikötőbe érve akkora a tülekedés, mint egy új pláza megnyitóján, ahol ajándék tévét ígérnek az első öt vevőnek.
Oszmán palotákat, fából épült villákat, halászépületeket, vízparti mecseteket láthatunk az út során, valamint olyan, ikonikus épületeket, mint a Dolmabache Palota, a Ciragan Palota, valamint Hódító Mohamed két erődje, a Rumeli és az Anadolu Hisari. A világ ötödik leghoszabb hídjaként számon tartott Boszporusz-híd és a Fatih szultán híd között pedig láthatók a legmagasabb épületek. Naptejet még az őszi időszakban is érdemes vinni, mert nagyon tűz a nap.
Bárányköfte
Vagdalt húsos fogásukat a törökök rengetegféleképp készítik. Némely helyen krémes állagúra darálják, van, ahol rusztikusabban aprítják, és korongot formáznak belőle, de kóstoltunk olyat is, amelyet csigaformában tekertek fel. A bárányhúsnak egészen fantasztikus íze van, a hús fűszerezése pedig változatos, a hagymás dominanciától a csípős változatokon át a római köményesig sokféle előfordul. A sis köftét nyárson sütik, de talán a legfinomabb a grillen sült izgara köfte. A köret lehet bulgur, vagy rizs (pilav), illetve a paradicsomos, uborkás, hagymás, petrezselymes pásztorsaláta, a cobant salatasi.
Napi ötszöri müezzin
Sokan vannak, akiket idegesít a minaretek hangszóróiból naponta ötször áradó müezzin, amelyek ráadásul egymás után szólalnak meg egy környéken recsegő kakofóniába olvadva. Én imádtam a hajnali négy órás imára szólító énektől kezdve az összeset a nap folyamán. Volt visszafogott, volt barokkosan giccses, volt dallamos, volt őrültesen hamis és volt szigorú, szirénaszerű, a renitensek számára bűntudatkeltő. Szép és változatos műfaj.
A folytatásban a török természeti csodák közül Kappadókia és Pamukkale következik.