Apró személyzeti szoba, vodkáért tülekedő orosz vendégek, gyorsasági verseny a svédasztalnál. Most először kipróbáltuk, milyen az all inclusive ellátás egy 4 csillagos török tengerparti hotelben, Sidében, és köszönjük, elég is volt. A tengerpart egyébként szép, a város tele ókori látnivalókkal és a környéken egy klassz vízesés is van.
A török tengerpartnak és Antalya tartománynak jó híre van a turisták körében. Ókori látnivalók, homokos tengerpartok, másolt Gucci táskás bazárok jellemzők a régióra, enyhe téllel, hosszú, mediterrán strandszezonnal. Az utóbbi években a finom borokat is igyekeznek a turisztikai hívószavaik közé emelni, egyelőre még nem átütő sikerrel.
Őszi nyár
Ősz eleji, törökországi körutazásunk során három napot töltöttünk el a tartomány névadójától 70 kilométerre, keletre található üdülővárosában, Sidében. Életünkben először kipróbáltuk, milyen érzés és mit is jelent a valóságban az all inclusive ellátás. A tengerpart hozta a stabil 30-33 Celsius fokos hőmérsékletet, a Földközi-tenger sem okozott csalódást, az év felében a vize egyébként is kellemes. A helyiek szerint tízévente lehet esőre számítani főszezonban, és télen sem jellemző, hogy 10 Celsius fok alá megy a hőmérséklet.
Az érkezésünk után az első, lesújtó élményünk az volt, hogy kiderült, az ötezer négyzetméteren épült, 4 csillagos Jasmin Side Hotelben, ahol előzetes foglalás alapján fogadtak minket, a szervízfolyosóról nyíló személyzeti szobákat ajánlották fel a társaságunk minden párjának. Mondván: telt ház van, már kiadtak minden szobát a hosszabb időre foglaló vendégeknek.
Koszos szőnyeg, rettenetes bor
Az apró, nem túl tiszta szobát a kérésünkre kitakarították, de a szőnyeget felporszívózni már nem fért bele a személyzet rugalmasságába, be kellett érnünk azzal, hogy az ágynemű és a fürdőszoba tiszta. Ezt látva gondoltam, bedobok egy pohár bort a bárban. A szálloda kínálatában szereplő egyetlen fehérbornak olyan íze volt, mintha a savanyúkáposzta levét szőlőlével frissítették volna, mielőtt rövid palackos érlelésre került volna sor. Mindez műanyagpohárban élvezhető néhány rózsaszínre sült, vodkáért tülekedő orosz férfi társaságában. Azt, hogy köszönjenek a pultosnak, vagy hogy megköszönjék az italukat, ünnepnapokra tartogatják.
A hotel karszalagjával igénybe vehető all inclusive ellátásban reggel 10 óra este 11 között a svédasztalos reggeli, ebéd, és vacsora szerepelt, valamint a köztes időben snack, tea, kávégépes, instant kávé, sütemény, üdítők. A már említett boron kívül sört, egyféle vodkát, rakit és gint lehetett rendelni. Úgy láttuk, a vodka fogyott a legjobban.
Papp Rita és Bodnár Attila hiányzott
Az egész üdülővárosra jellemző, hogy a vendégek zöme orosz, a kedvükért a csipogós, esti gyerekműsorokat is oroszul vezényelték le a hotel medencéje mellett felállított pódiumon, és ahogyan hallani lehetett, a környéken is. Papp Rita és Bodnár Attila számára itt nagy lehetőségek adódhattak volna, ha nem a német nyelvterületet választják anno.
A főétkezések rendszerint úgy zajlottak, hogy a vendégek néhány aperitiftől lendületesen, tömött sorokban vágtak neki a svédasztalnak a hatalmas étteremben, mintha gyorsasági versenyen indultak volna. A személyzet fásultan figyelte a naponta háromszor ismétlődő szertartást, akit pedig jobban idegesített a tömeg, hangosabban csapta a pultra tányérokat az utánpótlás bekészítésekor.
Rengetegféle ételt kínáltak egyébként, a húsok néha túlsültek, még a köfték és kebabok is, amely egyébként az ország nagy részén omlósak és puhák. A gyümölcsök és saláták frissek és változatosak voltak, péksüteményből inkább a fehérliszt alapúakat preferálták, édességből pedig csaknem az összes, mézes, tésztás, búzadarás variációt felsorakoztatták, amelyek elterjedtek a török konyhában.
Ingyen kisbusz a tengerpartra
Ha egyszer a világból eltűnne a kedvesség, finomság, és műkedvelői szinten meghatározott esztétikum, akkor beköszöntene az all inclusive korszak tülekedéssel, lökdösődéssel, kiabálással. Három napig ez még rendben van, de aki hosszabb nyaralást tervez, annak talán érdemes a kiadó lakásokat is megnéznie például a Second Home Turkey oldalon.
A tengerpart persze szép, azt semmilyen turisztikai hullám nem befolyásolja. A hoteleknek saját bárjuk van a parton, és a vendégek számára fenntartott napozóágyaik. Néhány extrém vízisportlehetőség is akad a fürdőzésen kívül a Water Fun standnál, és egy jobb nyarakat is látott kisbusszal ingyen le lehet ruccanni a partra a hotelekből.
A hamam árából lehet alkudni
Turistaként nem könnyű eljutni egy tradicionális török fürdőbe, ezért is próbálják ki a sokan a nyaralóvárosokban, a szállodákban. Ott a hagyományoktól el lehet térni, de ahhoz a legtöbb helyen ragaszkodnak, hogy koedukált hamam nem létezik. A szertartás rendszerint azzal kezdődik, hogy a vendég a zuhanyzást követően egy meleg helyiségben, például gőzkabinban pihen, hogy ellazuljon, bőre felpuhuljon, pórusai kitáguljanak. Ezt követően a masszőr dörzskesztyűvel az egész testén végigmegy és megtisztítja, ilyenkor meglepő mennyiségű felhámtól lehet megszabadulni. Ezután olivaszappannal átmossa a testét, majd különböző hőmérsékletű vízzel leönti, még a haját is. A kezelés utolsó része a hátmasszázs egy meleg kőasztalon. Választhatunk egy, vagy másfél órás kezelést is, az ára 20-60 euró között mozog a nyaralóhelyeken.
Ami jó volt a szállodánkban, az az, hogy a törökökre jellemző módon gyerekbarát. Van kültéri kis és nagymedence, csúszda, játszóház, és nem szólnak rá a fiúkra, ha focizni kezdenek a teraszon. Ezenkívül az első emeleten néhány üzlet is található, ahol a chipstől a bekeretezett fotókon át a bőrkabátig mindent lehet kapni, kivéve naptejet, és azt az egész üdülőövezetben nehéz beszerezni. Lift van elég, van fitneszterem is, a wellness részleg hangulatos, és 25-ről 20 euróra engedik lealkudni a hagyományos, egy órás hamam kezelést, ha a személyzetnek éppen olyan kedve van.
Az üdülőövezet a látvány szempontjából nem túl izgalmas. A szép és hatalmas szállodákat helyeként elhanyagolt földterületek övezik, megfűszerezve egy kis bazársorral, és egy Alja nevű diszkóval, amelyről a kinézete alapján úgy sejtettük, hű a nevéhez.
Időtálló ókori emlékek
A szállodasorokon kívül azonban jóval több a látnivaló. Az egykori halászfalu, Side története az időszámításunk előtti 7. századig nyúlik vissza. A várost egy ókori, görög törzs, az aiolok alapították, és neve ősi nyelven gránátalmát jelent. Több, jó állapotban fennmaradt, ókori emlék is található itt, például a várost övező fal. A Pamphylia kikötőjében is feltártak néhány épületmaradványt, így az egykor több mint 15 ezer ember befogadására alkalmas színházat, vagy a közeli agorát. Az Apolló-templom korinthoszi oszlopai is időtállónak bizonyultak, és naplementekor a legszebbek. A városban leintéses módszerrel busszal lehet közlekedni, a jegy ára 2-3 euró.
Egy közeli kisvárosban, Manavgatban felépítették az isztambuli Kék mecset kicsinyített mását, négy toronnyal. A városon keresztül vezető folyót is Manavgatnak hívják, amelyen egy bő fél órás hajóúttal eljuthatunk a tengerig. Ugyanitt található a Manavgat vízesés is, amelynek gyönyörű, türkízkék vize a Taurus hegységből zúzul le. Egy teraszon állva bele lehet lépni az erős sodrású vízbe, de fürdésre túl hideg. A vízeséshez belépőjegyet szednek, így partjára kitelepültek a környékbeli bóvliárusok, és vannak kávézók, éttermek is.
Hétcsillagos szálloda és síszezon
A 630 kilométer hosszú tengerparttal és három nemzeti parkkal büszkélkedő Antalya tartomány legfelkapottabb helyei a névadó Antalya, Alanya és Kemer. Ez utóbbi városnál a tenger és a part olyannyira tiszta, hogy megkapták a Blue Flag minősítést. Jachtkikötője több mint háromszáz hajót tud befogadni, és akit nem vonz a tenger, innen szafaritúrára indulhat a hegyekbe. A török riviérán nemcsak a tömegturizmust szolgálják ki, hanem itt találhatók az ország legdrágább szállodái is, köztük Európa első, 7 csillagos hotelje, a Rixos Premium Belek. A török riviérára nemcsak nyáron, hanem télen is egyre többen utaznak, mert a környező hegyekben lehet síelni.