Svájci körutunkat Luzern után Lausanne-ban, majd Montreux-ben folytattuk. Bár a dimbes-dombos, zöld mezőkkel, és legelő tehenekkel tarkított tájon át vezető vonatozásunk csak két órán át tartott, a lausanne-i főpályaudvarra érkezve mintha egy másik országba csöppentünk volna. A színes házfalak és németes kimértség után Svájc francia része kellemesen zűrzavaros, már-már mediterrán hangulatú volt. A dombokra épült Lausanne sokszínűsége, és Montreux elegáns Riviérája még Luzernnél is jobban elvarázsolta csapatunkat. A Genfi-tó környéki települések kínálata tökéletes egyveleget alkot: megrögzött múzeumjárók éppúgy megtalálják itt számításukat, mint azok, akiknek a turistáskodás a túrabakanccsal egyenlő. Az itt tartott fesztiválokon a zenerajongók, a szőlőtőkék között pedig a művelt alkoholisták is boldogok lesznek. Meg a műveletlenek is.

Ahol az ágyból látni a kikötőt

Lausanne-ba érkezve az ország egyetlen metrójával utaztunk a kikötőig, Ouchy-ig. A jármű különlegessége, hogy vezető nélkül, ferdén közlekedik, hogy a meglehetősen nagy – 500 méteres – szintkülönbséggel rendelkező Lausanne lakói és látogatói könnyebben bejárhassák a dombokra épült várost. Mi először a már említett kikötői résszel ismerkedtünk meg. Szállásunk a háromcsillagos Hotel Aulac-ban volt, szobáiból gyönyörű kilátás nyílt a tóra. A berendezés ugyan kicsit régies, de a szoba hatalmas alapterülete, a tisztaság és reggel az ébredező kikötő látványa bőven kárpótol. Délután innen indultunk tovább egy gőzhajóval, de addig még sok látnivaló várt ránk.

Reggeli után Lausanne Flonig metróztunk, ahol a megállóból kilépve egyből érthetővé vált, miért panaszkodnak a helyiek, hogy olykor azt sem tudják, hol járnak a városban, a megfelelő ruházatot pedig pláne nem sikerül mindig eltalálni. Itt egy domb tetején katedrálissal, ott egy másik domb, a kettőt összeköti egy viadukt, alant pedig egy új, modern városrész. Simán előfordul, hogy míg Ouchy-ban ködös az idő, a dombon, az óvárosban süt a nap. Vagy éppen fordítva. Nekünk szerencsére nem voltak ilyen problémáink, végig szikrázó napsütésben járhattuk be Lausanne utcáit. Luxusüzletekben nem volt hiány Ladurée cukrászdától Louis Vuitton butikig, szombat lévén pedig a boltok előtti asztalkákon őstermelők kínálták a gyümölcsöt, zöldséget, virágokat. Meglátogattuk a csendes óvárost – sok hivatal van erre, így munkaidőn kívül elég kihalt – és persze a lausanne-i Notre Dame katedrálist is. Modern orgonája, színes üvegablakai, és az egykori bejáratot díszítő, anno színes szobrok miatt érdemes felkeresni a gótikus székesegyházat.

A katedrális után a lépcsőkön leereszkedve a városháza előtti piachoz érünk, ahol a helyi termelők portékái mellett egzotikus fűszereket, és sok minden mást vásárolhatunk. Lefelé folytatva utunkat a metrómegálló alatti völgyben találjuk magunkat, ahonnan az új, modern városrész kezdődik. Nem is olyan régen még különböző ipari épületek sorakoztak itt, ma főként üzletek kaptak helyet a felújított, dizájnos épületekben. Köztéri kiállítás, és műalkotásnak is beillő vécé is van erre. Innen visszametróztunk a kikötőbe, ahol már tömegek várták a Montreux-be tartó hajó indulását. Szerencsére a fedélzeten már eloszlott a rengeteg ember, és kellemesen telt az út, amit egy finom ebéddel is megkoronáztunk. A hajó igénybevételéhez elegendő felmutatni a Swiss Pass-t, erre is jó. Ha Önök is ebédelnének, érdemes asztalt foglalni.

Facér szőlősgazda kerestetik

Ha Lausanne hangulata már-már mediterrán, akkor Montreux teljesen az. Leszállva a hajóról gyönyörűen gondozott pázsit, tarka virágok fogadtak, a promenádot elegáns grand hotelek szegélyezték. Mi a négycsillagos Grand Hotel Suisse-Majestic-ben kaptunk szállást, ami vidám sárga napellenzőivel és a tóra néző reggeliző teraszával egyből levett a lábamról. (Hát még, amikor másnap itt is kezdhettem a napot frissen facsart narancslével, rántottával és remek helyi sajtokkal.) Egyszemélyes szobát kaptam, ami megfelelő méretű volt, bár az ágy lehetett volna hosszabb: atlétatermetű férfiaknak nem ajánlanám jó szívvel. Tisztaság, visszafogott dizájn volt a berendezésre jellemző, fekete bútorok, fehér szövetekkel. A fürdőszoba aprócska, de minden igényt kielégítő, L'Occitane en Provence piperecikkekkel felszerelve.

Miután kicsit kifújtuk magunkat, vonatra pattantunk, hogy megnézzük magunknak a Vevey és Lausanne között elterülő, Lavaux nevű bortermő vidék világörökség részét képező szőlőtőkéit, és hogy egy kis időt egy helyi szőlősgazdánál vendégeskedjünk. Bár mi csak elsuhantunk Vevey mellett, aki több időt tölt a környéken, érdemes ezt a várost is meglátogatnia, itt élt Charlie Chaplin, Jean-Jacques Rousseau, és itt van a Nestlé központja is. Mi azonban Epesses-nél szálltunk le a vonatról, majd a településre felbaktatva egy csodás panorámájú kertben kóstoltunk saszla szőlőből készülő helyi borokat, például Epesses-t, vagy Calamain-t. A teraszosan elhelyezkedő szőlőt kézzel művelik meg, mert gépekkel nem férnek hozzá a tőkékhez, így a bor ára is drágább, 15 euró körül van egy palack. Bár nagyon üdítő, kellemes, zamatos borokat készítenek erre, amiket érdemes megkóstolni, a hazai boltok polcain ne nagyon keressék: csupán két százalékot exportálnak. Borkóstolás után a gyönyörű tájban az embernek kedve támad facér szőlősgazdák elérhetőségei után érdeklődni, hogy tovább tartson az itteni életérzés... Vagy ha azt nem, legalább felvásárolni a teljes borkészletet.

Smoke on the water

Este a montreux-i Septembre Musical komolyzenei fesztiválra voltunk hivatalosak. Az esemény abban a koncert- és kongresszusi központban tartják, aminek elődje 1971. december 4-én leégett egy Frank Zappa koncert alatt. Ez az esemény ihlette a Deep Purple Smoke on the water című számát. Igen, a címben szereplő víz a Genfi-tavat jelenti. Persze manapság sem csak komolyzenei eseményeknek ad helyet a központ: a világhírű Montreux Jazz fesztivál belépős koncertjeinek is ez az épület ad otthont. Az utcákon, köztereken felállított színpadokon pedig ingyen szól a jazz. Ha a koncert végeztével egy jót akarnak enni, nézzenek el a La Rouvenaz étterembe, olasz jellegű konyhával és trendi berendezéssel várnak. Kiváló tésztaételeik, és salátáik vannak. A zenehallgatás és vacsora után jól esik egy kicsit korzózni a meseszép tóparton: sétáljanak el Freddie Mercury szobráig, akinek nyaralója volt a környéken.

A zenei programok és gasztronómiai élvezetek után érdemes felfedezni a környéket, mi is így tettünk. Montreux határában fekszik a tavon a Chillon-i kastély, ahol még Lord Byron is vendégeskedett, és verset is írt róla. Audio guide gyanánt egy iPodot kapunk, így barangolhatjuk be a középkori kastélyt pincétől a padlásig. Ha szorít az idő, akár egy óra alatt abszolválhatjuk a programot, de akár egy fél napot is kényelmesen eltölthetünk itt. Ha még nem volt elég a kastélyokból, például Gruyéres-be kirándulhatunk. A település mennyei sajtját se hagyják ki, a kóstolást üzemlátogatással lehet egybekötni.

Pár napért is megér spórolni

A Chillon-i kastély után hosszú vonatút várt ránk Zürichig, majd hazarepültünk Budapestre. A Svájcban töltött négy – és főleg a Genfi-tó partján töltött utolsó kettő – nap után úgy gondolom, hogy érdemes spórolni egy svájci üdülésre, és megvenni a Swiss Passt, hogy megismerhessük minden arcát ennek a változatos országnak. Négy nap alatt is rengeteg helyet bejártunk, így ha valakinek szűkebb a kerete, és csak néhány napot engedhet meg magának itt, vágjon neki úgy is, megéri!

Köszönjük a meghívást, és a szervezést a Svájci Idegenforgalmi Hivatalnak, és a Swiss International Air Lines-nak.