"Ecuador mindent tud, ami a zászlaján és címerén szerepel. Az egyharmad rész sárga a rengeteg napsütést jelképezi, a kék az égboltot, a vörös pedig az ősök vérét. Címerében ott a csodás kondorkeselyű, a hegyek gyönyörű madara, amely négy-öt méter fesztávolságú szárnyaival röpköd az Andok felett. Látható az első gőzhajó is, amelyik megérkezett Guayaquilbe, szerepel a tenger és a hegyek is" - kezdte ecuadori beszámolóját Vass Magdi idegenvezető.

A Latin-Amerikát jól ismerő idegenvezető az MSE Tours meghívására a Rózsavölgyi szalonban mutatta be a fél Spanyolországnyi területű ország főbb látnivalóit a Chimborazótól a Galápagos-szigetekig. A rendezvényen az ecuadori magyar nagykövet, Jaime Barberis is részt vett és igyekezett rábeszélni a résztvevőket az utazásra, az előadások után pedig kvízjátékot rendeztek, amelyen ecuadori szakácskönyvet és panamakalapot lehetett nyerni.

Vass Magdi szerint az egyenlítő vonalán fekvő Ecuador legalább annyira szép és izgalmas ország, mint a szomszédos Peru, vagy Chile, de mi, magyarok úgy gondoljuk, ha már ennyire messzire utazunk, akkor kapnunk kell olyan extra élményeket, amelyeket máshol nem. Ecuador ütőkártyái ez alapján az Andok vulkánjai és a partvidéktől csaknem 1000 kilométerre fekvő, csendes-óceáni szigetcsoport, a Galápagos.

Négy zóna, változatos klíma

"Nagyon változatos földrajzi adottságú országról van szó, amelyik négy klimatikus zónába tartozik. A tengerparti vidék - a Costa - kellemes, meleg vidék, a középső terület a hegyvidék - a Sierra - ahol a főváros Quito is található, hűvösebb terület, a legmelegebb és legpárásabb az Oriente, az Amazonas vidéke, illetve külön zónába tartozik a Galápagos-szigetek is a maga 70 ezer négyzetkilométernyi védett, természetvédelmi területével."

Az ország egykor az inka birodalom része volt, az őslakosai indiánok. Az 1530-as években hódították meg a spanyolok, akik kis híján háromszáz évig uralták az országot. A gyarmatosítók elleni, több mint tíz évig tartó harc után 1821-ben kiáltották ki Ecuador függetlenségét. A mai politikai helyzetet meghatározza, hogy a kormányok halogatják a szükséges földreformot, és hogy a hatalom egy kis számú elit kezében van.

Az ország lakosságának több mint fele mesztic, az őslakosság és a gyarmatosító spanyolok keveréke, az őslakos indiánok aránya 25%, és néhány százalékban feketék is élnek az országban, akik az egykori rabszolgák leszármazottai.

Itt a nők hordják a kalapot

"Jellemző kép a piacokon, hogy az indián családok három generációja dolgozik együtt: a nagymama, az anya és az unokák. Sokféle portékájuk van, de a magvakhoz és a gyógynövényekhez nagyon értenek" - folytatta Vass Magdi. "Az andoki inka kultúrában egyébként a nők viselik a kalapot, a család matriarchális jellegét hangsúlyozva. Ez a hagyomány állítólag onnan ered, hogy amikor az angol kereskedők Ecuadorba érkeztek, hogy guanót vásároljanak, az indián asszonyoknak megtetszett a fekete, nyúlszőr kalapjuk. Egy kereskedő ajándékba adta egy asszonynak a kalapját, azóta a nők büszkén viselik fiatal koruktól kezdve."

Az indiánokról úgy tartják, a gyógynövények és természetes gyógymódok szakértői, akik családi receptjeiket egyedül a feketékkel voltak hajlandók megosztani, a gyarmatosítókkal nem. Sok helyen még ma is jellemző, hogy ha valaki beteg lesz, elsőként nem az orvosát, hanem a sámánt keresi fel, aki sajátos módon diagnosztizál és gyógymódot is alkalmaz. "A sámánoknak változatos eszközeik, füstölőik és hangszereik vannak, például kecskekörmös csörgőjük. De van egy jellegzetes, 35 méteres kürt is, amelyet a csak télen fújhatnak meg, mert úgy tartják, nyáron hideget hoz és tönkreteszi a termést."

A legjobb panamakalapok nem Panamában készülnek

Vass Magdi szerint az indián népművészetre is felfigyel minden, Ecuardorba érkező turista. "A partvidék kultúrában jellemzőek a csodaszép kerámiák. Az inka kultúra örökösei a legpontosabb kerámiákat készítették úgy, hogy a korongot nem is ismerték."

Az idegenvezető a hegyvidékiek szőttesére is külön kitért. "Háromféle alapanyag a jellemző, a lámaszőr, az alpakka és a vikunya szőre. Az előbbiből készülnek a vastag holmik. Aki lámaszőr ruhát vesz, az alá muszáj még felvennie még valamit, mert önmagában nagyon szúr. Az alpakából finomabb ruhadarabok készülnek, a vikunyaszőr pedig exkluzív alanyag, horror ára van a belőle készült holminak."

Ha már kézművesség, a panamakalapról megtudtuk, hogy a legjobb minőségű pálmarostokból készült kalapokat Ecuadorban készítik, nem Panamában. A nagykövetség ezért is hozott el egy darabot, hogy a kvízjáték fődíja legyen.

Kérjük külön, hogy jól süssék át

A természeti látnivalók előtt pár szó az ecuadori konyháról. Vass Magdi elmondta, ahogyan más latin országokban, itt is jellemző, hogy a piacokon konyhakészen kaphatjuk az árut. "A kofák, miközben várják a vevőiket, kifejtik a borsót, megpucolják a növányeket, bezacskózzák és úgy adják el. Az ecuadori konyha változatos, mindenféle alapanyagból, gazdagon főznek. Fogyasztanak marhát, disznót, szárnyasokat, halakat, és rengetegféle egzotikus gyümölcsük van. Ami talán nem az igazi nekünk, európaiaknak, hogy kicsit ízetlenül, kevés fűszerrel készítik az ételeiket. Ha sülten szeretjük a húst, akkor érdemes külön kérnünk, hogy jól süssék át, mert a mi ízlésünkhöz képest ők eléggé nyersen fogyasztják."

A hegyvidéken még tengerimalacot is esznek, a partok mentén népszerű étel a halakból, vagy tenger gyümölcseiből készült ceviche, amely nyers étel, és többnyire popcornnal, sült kukoricával, vagy ropogós gyümölcsökkel körítik. A grillezett húst, a churrascót mindenhol lehet kapni, többféleképp elkészítve. Édességeik közül ismert a gato encerrado, az olajban sült, tésztába forgatott, sajttal töltött banán, vagy a kukoricalisztből készült quimbolitos.

Kedveltek az ecuadori kukoricasörök is. Az idegenvezető elmondta, a legendák szerint régen ezeket úgy készítették, hogy a hegyvidéki nők egy nagy kerámiaedény körül ülve morzsolgatták, és megrágcsálták a kukoricaszemeket, majd beleköpték az edénybe. Ezt a mutymuruttyot egy napig fermentálták, utána leszűrték, így kaptak egy enyhén alkoholos italt.

Vállalható távolságok

Más, latin-amerikai országokkal szemben Ecuadorban gyorsan el lehet jutni egyik városból a másikba, mivel az Andok legkisebb országáról van szó. Fővárosa a 2800 méteres magasságban, a Sierra régióban található Quito, amelynek óvárosát az UNESCO a világörökségi listáján jegyzi. Az ország legnagyobb és legfontosabb városa azonban nem a főváros, hanem Guayaquil, ahová az első bevándorlók is érkeztek. "Jó adottságú kikötőként ez a város az indiánok és a spanyolok bázisa, és innen lehet a legkönnyebben eljutni Galápagosra." A harmadik legnagyobb város Guenca Quitóhoz hasonlóan szintén megkapta a világörökségi címet.

Ezzel eljutottunk Ecuador legnagyobb büszkeségeihez, a hegymászók, illetve az ökoturisták paradicsomához. Az Amazonas vidékéről, és az őserdőkről túl sok szó nem esett az előadáson, Vass Magdi szerint oda szervezett túra keretében érdemes menni, egyénileg nem ajánlott.

Aktív vulkánok és a diverzitás

A Chimborazo rétegvulkánt évszázadokig a Föld legmagasabb hegyének hitték, innen is származik a legnagyobb mértékre, vagy legfelső fokra utaló csimborasszó kifejezés. Az idegenvezető szerint azonban az ország második legnagyobb helye, az aktív vulkán Cotopaxi ismertebb és népszerűbb a turisták körében, hasonlóan a chilei Ojos del Saladóhoz. A vulkán az 1700-as évek közepe óta vagy ötvenszer tört ki, és itt található néhány egyenlítői gleccser is. "Számomra hatalmas élmény volt az egyik vulkántúránk során, hogy inka romokhoz is eljutottunk, illetve a romok közelében egy képzőművész otthonába. Igazi hacienda-hangulat volt."

A tizenhárom nagyobb és hat kisebb szigetből álló Galápagos-szigeteket az ökoturizmus mekkájának tartják, mivel számos endémikus faj él ott, vagyis olyan növények és állatok, amelyek csak egy bizonyos elterjedési területen belül találhatók meg. A rengeteg állata közül a leghíresebbek közé tartoznak a galápagosi óriásteknősök, medvefókák, albatroszok, pingvinek. Többféle, különleges leguán is él a szigeteken, tengeri és szárazföldi hüllök egyaránt. "Ezt a helyet egyszer az életben látni kell."

Bédekker

Az ökoturistáknak hasznos olvasmány a Panamericana blog galápagosi bédekkere, amelyből kiderül, a távolabbi szigetek közül Genovesát, vagy Espanolát érdemes útba ejteni, és szó esik az olcsó hotelekről és azokról az éttermekről is, amelyeket jobb kerülni. A blogból azt is tudhatjuk, hogy a szigeteken az emberek valóban az állatok közt élnek, és ez idilli állapot. Mivel évről-évre egyre több a turista, a szolgáltatások is erősödnek. A napi búvárkodás akár 220 dollárba is kerülhet, nem adják olcsón a diverzitást.

Az előadás után az utazáshoz hasznos tudnivalókról kérdeztük az idegenvezetőt. Például arról, ha az országnak négy klímatikus zónája van, az év mely szakában érdemes utazni, hogy lehetőleg mindenhol jó időt fogjunk ki. "Az ország június és szeptember között a legideálisabb. Valamennyi eső mindig van, de ezekben a hónapokban kevesebb. Alapvetően két évszak van, esős és száraz, a hegyvidékeken pedig nagy a hőingadozás. Nappal kellemes meleg van, éjjelre viszont nagyon lehűl a levegő. A Galápagos-szigetekre december és május között a legjobb elutazni, mivel akkor jó az idő és a vízmennyiség is."

Ki ne raboljanak

Az idegenvezető szerint a szállodák hasonlóan színvonalasak, mint Európában, az ételek finomak, de ha hátizsákos túrát tervezünk, ügyelnünk kell pár dologra. "Legalább egy kicsit kell tudni ahhoz spanyolul, hogy boldogulni tudjunk az út során, és az is fontos, hogy legyen nálunk hitelkártya és készpénz is. Hallani olyan történeteket, hogy valakit kiraboltak, ezért nem tudta rendezni a számláját és bajba került. Az a szerencsés, ha a pénzünket nem egy helyre tesszük, hogy mindig legyen tartalék."