Üde mezőket, ódon falvakat, birkákat, klasszicista villákat, otthonos pubokat és hóbortos földesurakat vizionál, ha a vidéki Anglia kerül szóba? A Mandiner Közép-Angliáról és Walesről szóló remek útirajza szerint ez jól is van így. A cikk szerzője szerint – aki hátizsákkal járta végig a környéket – az igazi Anglia Londonon kívül kezdődik. „A több évszázada békében, háborítatlanul éldegélő nemzedékek által létrehozott, organikusan újabb és újabb rétegeket egymásra építő, de a múltat végképp soha el nem törlő mindennapi kultúra és életmód az, ami az angol vidéket egyedivé teszi" - írja.

A hangulatos leírásból tökéletesen kiérződik, milyen érzés kelta földvárakba látogatni naplementekor, vagy Nagy-Britannia legelzártabb és legszegényebb régiójában, Walesben kóborolni a ködös esőben. A szerző és társai ellátogattak például a már nevében is baljóslatú Devil's Bridge (Az Ördög Hídja) nevű helyre is, "ahol sötét szakadékba hulló vízesés fölött ível át egy 11. (!), egy 18. és egy 20. századi híd egymás fölött." Jártak az Ír tenger partján található, leharcolt halászvároskában, de hatalmas középkori várban is. A cikkben még klassz fogadót is ajánlanak a környéken, ahol helyi sörhöz és fish and chipshez lehet jutni elfogadható áron.

Sőt, az is kiderül, hogy Anglia és Wales legmagasabb pontjának, a Snowdonia hegységnek, Turner festészetének, és Coleridge illetve Wordsworth költészetének milyen sokat köszönhet a turizmus – a hegység a modern világ első utazóinak közkedvelt célpontja volt. Szó esik még az egykori római végvárról, a mai Chester városáról, ahol „megelevenedik előttünk a múlt: egymásra torlódó, fekete-fehér színekben pompázó favázas házak sorakoznak az utcák két oldalán, alattuk pedig árkádok nyílnak, ahol több száz éves üzlethelyiségekbe és füstben pácolt pubokba lehet benyitni." De jártak Charles Darwin városában (Shrewsbury), és Herefordshire grófságában is, ami a cider, vagyis az almabor hazája – ahol az italnak még múzeuma is van.

A vidéki Anglia ódon, már-már misztikus hangulata mellett azért az életöröm is átsüt a cikken: „Valójában mindenki örül magának és önnön környezetének errefelé" - írja a szerző. No de azért alapvetően a titokzatosságé a főszerep – a midnenhol megtalálható, zöldellő sövények közül minduntalan előbukkanó klasszicista paloták és I. Erzsébet-korabeli uradalmak elég izgalmasan hangzanak. A csillagtúra vége Liverpool, ahol „máig üzemel a Beatles őskorszakának helyt adó Cavern Club: vasárnap este pár tucat jókedvű ember táncol egy fiatal gombafrizurás zenekar karcos beatzenéjére a pinceklubban, mintha 1961-et írnánk".

Ez csak egy kedvcsináló a remek anyaghoz, ha a pontos részletek érdeklik, kattintson ide, és olvassa el az egész útirajzot, érdemes!