Ha csak egy szóval kéne leírnom, milyen is Kambodzsában éttermet nyitni: elképesztő. Vincze Mihály két, olasz barátjával tavaly novemberben utazott Koh Rongra, hogy béreljenek egy romos vendégházat a tengerparton, felújítsák és megnyissák a saját éttermükek. Se víz, se áram nem volt a szigeten, de kalandos módon mindent megoldottak.
"A kambodzsaiak egy nejlonzacskóból és két pillepalackból képesek repülőgéphajtóművet építeni. Ebben az országban van a sufnituning nemzetközi akadémiája" - meséli Vincze Mihály reklám- és dokumentumfilm producer, aki tavaly novembertől 2012 február végéig, a hazaérkezéséig megszerezte az akadémia díszdoktori címét. Életében először gátat épített, csatornázott, vizet, villanyt szerelt, és jégtömböket cipelt, hogy egy lepattant vendégházból kialakítsa a saját éttermét Kambodzsában. Mindezt mezítláb.
Érkezés csodaországba
Haladjunk sorrendben. A producer Szilvásváradon ismerkedett meg az olasz szakácsnővel, Laurával, és huszonéves fiával, Matteóval. Éttermük törzsvendégeként összebarátkozott velük, és amikor a két fős család eltervezte, hogy kipróbálják az ázsiai vendéglátást, Vincze Mihály merő kalandvágyból csatlakozott hozzájuk. Amíg a szakácsnő és a fiú négy évre költöztek ki, a producer csak négy hónapra vállalta a kiküldetést, mert nem szeretett volna hosszabb ideig távol lenni a gyerekeitől.
Kingdom of Wonders - hirdetik a határmenti óriásplakátok a Kambodzsába belépő turistáknak, hogy csodaországba érkeztek. Kétségkívül szürreális hely. 2009-ben, amikor a tengerparton, Sihanoukville-ben jártam, még csatornafedelektől kezdve mindenféle szemét előfordult a parton. Minden turistára jutott egy árus 4-től 64 évesig, aki gyümölcsöket, napszemüveget, masszázst, vagy éppen cérnával végzett szőrtelenítést kínált, a helyi szociális munkások pedig plakátokon kérték az érkezőket, hogy ne vásároljunk gyerekektől, mert azt szeretnék elérni, hogy üzletelés helyett iskolába járjanak.
Se autó, se bicikli, se térerő, csak búvárközpont
"Rá sem ismernél most Sihanoukville-re - folytatta a producer - hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Tiszta és rendezett a part, egymást érik a bárok, jó pár étterem külföldi kézbe került, az árak is elszálltak kicsit, egy barrakuda grillt 3 dollárért adnak. Ott már nem találtunk szabad helyet, ezért továbbmentünk." Vincze Mihály végül is a nyaralóvárostól 25 kilométerre található Koh Rong szigetet választotta a barátaival, ahol négy apró falu található, és néhány éven belül állítólag repülőterük is lesz. Ottlétük alatt éppen az amerikai Survivort forgatták a szigeten, és egy autóút építése zajlott a dzsungelen keresztül.
"Koh Rongon most még nincs autó, bicikli, térerő, sem elektromos hálózat, de van búvárközpont. A legdrágább szállás 30 dollárba kerül, a szoba a tenger fölé nyúlik, a legolcsóbb 8 dollár, de az bogaras és lecsoccsant. Mi egy lecsoccsant vendégházat béreltünk ki a parton tavaly novemberben, majd nekiálltam kivackolni, hogy decemberre étterem legyen belőle."
A jéghideg patakocska végigszalad a hátamon
Vincze Mihály csupán néhány ruhát vitt magával az útra, szerszámok, madzag, zseblámpa, svájci bicska és a hazai pirospaprika tette ki a poggyászának nagy részét, így amikor egy kutya ellopta a flipflopját, a következő három hónapban mezítláb járt mindenhova.
"Hűtőgép természetesen nem volt, az első kérdés: így hogyan nyitunk éttermet a trópusokon? Hát úgy, hogy jégtömböket rendelünk. Harminc kilós kiszerelésben lehetett kapni, hajókon szállították. A kikötőben félmeztelen vállamra kaptam, volt, hogy kettőt is, és vittem haza. Imádtam, amikor a jéghideg patakocska végigszalad a hátamon" - nevetett.
Az aggregátor felrobbant
"Aztán jött a következő elintéznivaló: a víz. A sziget tele van forrásokkal, amiből csővel vezetnek el maguknak a helyiek vizet. A segítségükkel építettem egy negyven centis gátat, hogy legyen vizünk. Szereztem víztartályt, szivattyút, leástunk 350 métert a dzsungelen keresztül, és már csak be kellett vezetnem a házba a vizet, felszerelni a víztartályokat, és a csapokat. A vécét is én betonoztam, szép, fehér homokkal."
"Ezt követően kellett még vennem 500 méter kábelt, felszerelni a konnektorokat, és venni egy aggregátort, ami az áramot biztosítja. Mondanom sem kell, az két hét múlva felrobbant, úgyhogy onnantól kezdve a falutól vásároltam havi 30 dollárért áramot. Ezért minden nap reggel hattól este tízig volt összesen áram."
Szerződés khmer nyelven
A ház felújítása után a csapat felkereste a helyi előljárót, aki khmer nyelven egy szerződést tolt eléjük. A szövegből egy szót sem értettek, majd aláírták. "Ennyi volt a bürokrácia" - ezzel megnyitott a La Mami étterem.
Vincze Mihály elmondta, az étterem üzemeltetés után fix adót kell fizetni, forgalomtól függetlenül, és arra is kitért, hogy jó néhányan vannak, akik külföldiként vállalkoznak Kambodzsában. "Úgy tudom, nincs kiadatás, így azokat a mágusokat is szívesen fogadják, akikre otthon börtön várna." Ahogyan a thai nők, a kambodzsaiak is szeretik a fehér férfiakat, a kitörési lehetőséget látják bennük, sokan szívesen mennének férjhez, és hagynák el az országukat.
Minden nap pecáztam a stégről
De visszatérve az étteremre, az ételkínálatban húsfélék nem szerepeltek a hűtő hiánya miatt, de sokféle halas és zölséges étel megtalálható a menün. "Minden nap pecáztam a stégről, és amit fogtam, azt sütöttük meg. Laura nagyon jó szakács. Kérdeztem is, hogy bírja a főzést bazsalikom nélkül, de azt mondta, könnyen megoldja más, helyi fűszerrel. A legdrágább ételünk a tejszínes tonhalas pasta 6 dollárért. "
A kambodzsai konyhán főleg a thai és indiai hatások érezhetők. Az egyik legnépszerűbb ételük az amok, amelyik húsból, vagy halból készült, kókusztejes ragu, citromfűvel fűszerezik, esetenként metélőhagymával, vagy vietnámi korianderrel. Nagyon sok, különleges gyümölcsük van, érdemes a piacokon körülnézni, mert a tengerparti árusok inkább csak mangót, ananászt, és banánt kínálnak.
A kambodzsaiak nem vetik meg a kutyahúst, de van úgy, hogy kígyó mellé fogyasztják. Vincze Mihály egy sajátos történetről számolt be. "A szigeten rengeteg mérgeskígyó él. Volt, hogy láttam én is, de nem kerestem a szorosabb kapcsolatot velük. Egyszer mutattak egy csávót, aki úgy nézett ki, mint aki be van szívva, vigyorgott. Ő volt a kígyóvadász, aki 5-15 kutyával, flipflopban és egy harminc centis sarlóval indult a dzsungelbe. A fekete kobra a kedvenc csemege, amit a kutyáknak kell becserkészniük. Amikor elkapják, a kígyó általában agyonmar néhány kutyát, és azokat is hazahozza az ember, mert úgy tartják, a kígyómarta kutyának jobb a húsa. Estére a kutyákat is elkészítik a kígyóval együtt. Egyszer mondtam, hogy meg szeretném kóstolni a kígyóhúst. A fickó el is ment vadászni, majd hazajött, hogy nem sikerült kígyót ejtenie, de egy kutyát megmart, az itt van nála, kérem-e? Megköszöntem és nem kértem."
Ha tudsz a nyelvükön, minden olcsóbb
Az étteremvezető hetente egyszer hajózott be Sihanoukville-be vásárolni, idővel összebarátkozott a helyiekkel, és miután harminc szót megtanult khmer nyelven, az árut olcsóbban tudta megszerezni. "Nagyon méltányolják, ha pár szót beszélsz az amúgy szörnyen nehéz nyelvükön, megnyílnak a kapuk. Amúgy a fehér embereknek mindent kb. négyszeres áron adnak, és ha azt érzik, hogy a turista lenézi őket, mert más a bőrszínűk, és mert egy fejjel alacsonyabbak, akkor egyszer majd azt veszi észre, hogy mindent még drágábban kap meg."
A csapatot a szigeten is befogadták, négy hónap alatt két esküvőre és egy eljegyzési partira hívták meg őket. "A gyerekeknek kitaláltam egy jó játékot: coconut bowling. Norvég csajoknak meg kiadtam a stéget egy dollárért éjszakára, mert azon versenyeztek, ki tud olcsóbban nyaralni. Néha meg egyszerűen bezártuk a boltot, kiírtuk, hogy technikai szünet, és buliztunk egy hatalmasat" - vázolta a Koh Rong-i mindennapokat a producer.
"Aki a szigeten jár, ki ne hagyja a sznorkelezést, mert akár egy méteres teknőssel is úszhat. Mindenféle színű halak úszkálnak arrafelé, nagyon szépek. Az volt a trükköm, hogy fogtam egy üres sörösdobozt, telepakoltam főtt rizzsel, beúsztam, kiborítottam a dobozt, és ahogyan bezuhant a sok marék főtt rizs, összegyűlt egy csomó hal és habzsi-dőzsi volt. Életemben nem nevettem annyit, mint ez alatt a négy hónap alatt."
Kambodzsa alkotmányos monarchia, és francia gyarmat volt 1953-ig. Az ország történelmének legkegyetlenebb korszaka 1975-től 79-ig, a Vörös Khmerek idején volt. Pol Pot agrárparaszti kommunista országot akart létrehozni, értelmiségiekre, közösségi vezetőkre, véleményformálókra nem tartott igényt, őket haláltáborokban végeztette ki. Becslések szerint több mint egymillió ember halt meg, de vannak, akik szerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmada a rezsim áldozata lett. A vietnami kisebbség kivégzése miatt a rendszer vezetőit Vietnám űzte el, és a megmaradt katonák még jó tizenöt éven keresztül folytattak gerillaharcot az esőerdőkbe húzódva. Udongban látható a rezsim áldozatainak állított emlékmű.
Az ország fővárosa Phnom Penh, ahol a fő látnivalók az Ezüst Pagoda, a Királyi Palota, a Nemzeti Múzeum, és a Choeung Ek-i emlékmű. 2007-ben megnyitott az első KFC a fővárosban, erről úgy beszéltek, mint hogy az ország szimbolikusan bekapcsolódott a globális hálózatokba. Az ország legfőbb turisztikai látványossága Angkor, a khmer templomok romjaiból álló, ősi város, amely 802-től kezdve 630 éven át a Khmer Királyság fővárosa volt.