Ízletes ebéd egy igazi Buschenschankban, ahol szinte megáll az idő, borzseléfőzés, wellnesskalandok. A Travelo felfedezte Dél-Burgenlandot, első rész.
November végén három pihentető, mégis élményekben gazdag napot töltöttünk Dél-Burgenlandban. Ausztria határhoz közel eső vidékeiért – Burgenlandért és Alsó-Ausztriáért – már korábban is lelkesedtünk a Travelón, és most is kiválóan éreztük magunkat a szomszédban. Bár a helyiek úgy tartják, Burgenland Ausztria legnaposabb tartománya, ahol évi 300 napsütéses nappal kell számolni, ott tartózkodásunk alatt végig ködbe burkolózott a táj. De ez sem volt baj, sőt, még inkább mesebelinek tűnt tőle az amúgy is képeslapra való vidék.
Mézeskalács házikónak is beillő borkimérések
Az itt töltött három nap során főhadiszállásunk a Budapesttől 375 kilométernyire fekvő Stegersbach wellness-paradicsoma volt, de a falusi turizmusba is belekóstoltunk. Először egy falusi borozót, helyi néven Buschenschankot látogattunk meg, ahol egy mézeskalácsháznak is beillő kunyhóban Franz Chaloupka és felesége, illetve nagy fekete jámbor kutyájuk fogadott. A Beim Franz névre hallgató vendéglátóipari egységet a Csaterberg nevű hegyen kell keresni, ahol egyébként számos hasonló, anno présházkénz üzemelő házikót találunk. Többet közülük ki is lehet bérelni, ha egy szőlőhegyi vakációhoz szottyanna az embernek kedve.
Vendéglátóink házi vörös és fehér borral, friss szőlőlével és mennyei hidegtállal kínáltak. Jól belaktunk sajtokból, tojásból, reszelt tormából, uborkából, csípős paprikából és különböző sonkafélékből. A legjobban mégsem ezek, hanem a ropogós házi kenyér, a töpörtyűs zsír és a juhtúróból készült, lágy körözött ízlett, amit előételként kínáltak, de csak ezekből is jól lehetett volna lakni. Aki a megfelelő időben ellátogat egy Buschenschankba, annak nagy valószínűséggel hasonló élményekben lesz része. Mert bár mindegyik vendéglátóhelynek megvan a maga egyedi hangulata – vannak rusztikus, modern, de elegánsabbnak mondható Buschenschankok is –, működésüket egy II. József koráig visszanyúló rendelet szabályozza.
Ezek a borozók egy évben csak hat hónapot lehetnek nyitva, helyi eredetű alapanyagokból készült, hideg ételeket árusíthatnak, és természetesen saját boraikat kínálhatják a betérőknek. „Azt, hogy melyik háznál milyen bor kapható, egy trükkös jelrendszerrel hozták a vásárlók tudtára: a ház bejárata fölé kiakasztottak néhány fenyőágat (Busch = bokor, köteg), amelyhez hozzátűztek egy fehérszalagot (mely a fehérbort jelképezte), vagy egy vörös szalagot (ami a vörösborra utalt), illetve volt, hogy mindkettő kint függött. Ha még palack is lógott a kompozícióban, akkor üveges kimérésre is számíthatott a leendő fogyasztó. Az sem volt ritka, hogy egy-egy kereszt is feltűnt a fenyőágak között, akkor az óbor sem hiányzott a gazda kollekciójából" – írja a Buschenschankok jelrendszeréről, és az elnevezés eredetéről a Vinoport.hu.
Ezek a házi borkimérések tehát az évnek csak bizonyos időszakaiban vannak nyitva, ennek pontos idejéről naptárt adnak ki minden évben. Persze az sem marad étlen-szomjan, aki zárva találja a Buschenschankokat: irány egy helyi borászat! Mi a moschendorfi (magyar nevén nagysároslaki) Weinhof Gasslert látogattuk meg. Vendéglátóink, Ilse és Ernst Gassler még a saját konyhájukba is beengedtek, ahol éppen borzselét főztek. Ezt a lekvár-szerű finomságot sós kiflivel meg is kóstolhattuk, hozzá Uhudler bort, és Uhudler Frizzante habzóbort ittunk.
Az Uhudler különlegessége, hogy az Európai Unión belül csak Dél-Burgenlandban engedélyezték a forgalomba hozatalát, olyan direkttermő fajtákból készül, mint az Othello, a Noah és az Izabella. Nagyon jellegzetes, epres aromájú bor, érdemes megkóstolni ha erre járunk, már csak azért is, mert nálunk tilos ilyet készíteni. A családi borászatban bárkit szívesen látnak, vásárolhatunk náluk a bor és a lekvár mellett uhudleres tésztát, de még testápoló krémet is.
Minden igényt kielégítő wellness szállodák a domboldalban
A délután folyamán elfoglaltuk szállásunkat Stegersbachban (magyar nevén Szentelek) az Allegria Hotelben, és belevezettük magunkat a wellness-élvezetekbe. A négycsillagos, kétszáztíz kétágyas, és hetvennégy hatágyas családi szobával rendelkező, óriási szálloda leginkább a gyerekes családok kedvence lesz. Idén adták át ugyanis a kifejezetten nekik épített fa lakótornyot, a benne található, természetes anyagokból, mégis modern stílusban berendezett, egybenyitható szobákban akár egy nyolcfős család is kényelmesen elfér. Ugyanitt hatalmas játszószobákat is találunk, a lakótoronyhoz vezető folyosón pedig őszibarackfejű papagájok és egy hatalmas akvárium várja, hogy a gyerekek lecövekeljenek előttük.
A szállodában egyébként kiskorúak nélkül érkezve is jól éreztük magunkat, a sima kétágyas szoba is hatalmas alapterületű, világos színű fabútorokkal berendezett, tiszta, az ágy pedig nagyon kényelmes volt. Panaszunk egyedül arra lehetett, hogy mivel a szállodát több lépcsőben építették, kifejezetten kihívást jelentett megtalálni a masszázs helyszínét, majd átmenni a medencékhez, megtalálni a szaunákat, átbolyongani a központi termálfürdőbe, majd visszatalálni a szobáinkhoz. De a labirintus-szerű kialakítástól eltekintve mindennel elégedettek voltunk.
Persze Stegersbachban nem csak a Hotel Allegriában lehet megszállni: a központi termálfürdőt minden vendégigényt kielégítő szállodák veszik körül apró háromcsillagostól az ötcsillagos luxusszállóig. A négy csillag superior minősítésű Larimar Hotel az ajurvédikus konyhára, jógaórákra, erős kezű masszőrökre vágyóknak, különleges, füvesített erkélyű állatbarát szobáival pedig a kedvencükkel utazóknak lehet jó választás. A Falkensteiner lánchoz tartozó, ötcsillagos Balance Resort pedig még a legkényesebb ízlésű vendégeknek is szimpatikus lesz. Gyönyörűen kialakított wellness részlegét, a pihenő közepén található kandallót és az exkluzív jakuzzis lakosztályt egyszerűen imádtuk, ha egyszer lesz rá megfelelő keretünk, biztosan itt foglalunk majd szobát.
Sorozatunk második részéből pedig kiderül, milyen programlehetőségeket kínál Stegersbach, és mit lehet csinálni a környéken akkor, ha meguntuk a fürdőzést. Golfoztunk, jógáztunk, főztünk, pucérkodtunk és még egy skanzenbe is ellátogattunk. Tartsanak velünk!