Nagy rajongója vagyok Ausztriának: lélegzetelállító hegycsúcsai, jól kezelt sípályái, rendezett kisvárosai, tipikus, muskátlis falusi házai és élhető nagyvárosai már rég belopták magukat a szívembe. Besíeltem Tirolt, körülnéztem Innsbruckban és Salzburgban, Bécsbe pedig rendszeresen kilátogatok. A kisebb, határ menti települések viszont eddig kimaradtak – de a múlt hétvégén pótoltam egy kicsit a restanciámból. Eddig valahogy nem gondolkodtam azon, hogy Burgenland és Alsó-Ausztria tartományok milyen ékszerdobozokat rejthetnek, pedig van belőlük bőven. Színes házikókkal és gólyafészkekkel teli tóparti kisváros éppúgy akad, mint teraszos szőlőültetvényekkel borított, és heurigerekkel tarkított osztrák Dunakanyar.

Séta a kisvárosban, ami egykor Bécs riválisának számított

Annak ellenére, hogy szombat reggeli indulásunkkor még erősen felhős és barátságtalan volt az idő Budapesten, három órányi autózás után szikrázó napsütés fogadott körutunk első állomásán, Kremsben. Bár manapság nem tűnik túl jelentős városnak, a 11-12. században jelentősége és kiterjedése is akkora, ha nem nagyobb volt, mint Bécsé. Akkoriban Chremisnek hívták, jelentős bortermelése – a százezer litert is meghaladta a város által exportált bormennyiség abban az időben – és kereskedelme miatt volt fontos hely. Bár természetesen van modern része is, mi a történelmi óvárosát kerestük fel ennek a Duna-parti városkának.

 A színes házakkal, futómuskátlis virágládákkal jól ellátott utcákhoz a három tornyú Steinertoron át vezetett az út, ami a város egyetlen fennmaradt városkapuja. Innen a Landstrasséra jutottunk, ahol üzletek, éttermek, kávézók sora várt, teraszaik az októberi napsütést élvező helyiekkel zsúfolva. Később kiderült, hogy a tömeg nem csak a szép időnek volt köszönhető, éppen az újbort ünnepelték fúvós zenekarral, népviselettel, borral és musttal, ahogyan azt kell. A már délelőtt borvirágos arcú népeken átküzdve magunkat, a városháza érdekes erkélyes épületénél balra kanyarodva, a piac dísztökeire egy pillantást vetve, egy hosszabb lépcsősoron jutottunk fel a Piaristenkirchéig, vagyis a piaristák templomáig.

Az épület akkor is érdekes, ha valaki nem különösebben rajong a templomokért: a kívülről egységesen gótikus stílusú épület belülről gazdag barokk díszítéssel fogad. Kívülről érdekesek még az életnagyságú faszobrok, és a szép kilátás a városra és a környékre. Innen a Hoher Markton sétáltunk le a Gozzoburgig, ami a környék legjelentősebb korai gótikus stílusú épülete. Az 1200-as években építtette egy dúsgazdag, Gozzo nevű főbíró. Innen visszatértünk a Untere Lanstrasséra, ahol megnéztük Liszt Ferenc apjának szülőházát – sajnos nem jelöli tábla, egy giroszos mellett keressenek egy gazdagon díszített, fehér színű barokk lakóházat.

Olyan mint Svájcban, csak közelebb van

Mivel Krems a világörökség részét képező Wachau szőlőtermő vidék kapuja, erre folytattuk tovább utunkat. Hangulatos borozók – helyi néven heurigerek –, érdekes templomok, várromok és lenyűgözően szép, őszi színekben játszó táj fogadott erre. A környék bennem a szintén világörökség részét képező svájci Lavaux-vidéket idézte fel, ahol nemrégiben vendégeskedtünk. Teraszos művelésű, lépcsőzetesen elhelyezkedő szőlők, kedves kis települések és csodás panoráma jellemzi őket – és mindkettő nagy víz mellett található: Svájcban ez a Genfi-tó, itt a Duna.

 Érdemes kerékpárt hozni magunkkal, vagy bérelni egyet, és a jól kiépített kerékpárúton élvezni a természet közelségét. De a Wachaun át is vonatozhatunk, és persze hajózni is lehet. Érdekesség még, hogy itt található Willendorf település is, ahol a vasút építésekor került elő a híres willendorfi Vénusz szobrocska, amit ma Bécsben, a Természettudományi Múzeumban lehet megtekinteni.

Neonfényben úszó feszület a barokk apátságban

A Wachaui kultúrtájat az apátságáról híres Melk zárja le, Kremsből autóval fél óra alatt érhetünk át ide. Bár a melki apátság jellegzetes, sárga, barokk épületegyüttesét a többség csak az autópályáról szokta látni – én is így voltam vele eddig – érdemes közelebbről is megismerkedni ezzel a hatalmas bencés apátsággal. Nekem különösen a kertjében található pavilon tetszett, színes, állatokat ábrázoló falfestményeivel. Az egész apátságra jellemző, hogy nem zárkóznak el az újításoktól és a művészetektől. Ennek egyik megnyilvánulásai a kertben található, károgó varjúszobrok, a pavilon falát díszítő állatok kinagyított másai szintén a kertben, vagy a nemrégiben megnyílt, modern bástya is, ahonnan jól ráláthatunk a kertre és a pavilonra. Persze a 8,50 eurós belépőért nemcsak ezeket, de magát az apátságot is megtekinthetjük.

 Itt sem a szokásos, unalmas kiállításra kell számítani: neonfényekkel megvilágított feszületre, tükörfalú, hullámos padlójú termekre annál inkább. Bár több mint kilencszáz éves múltra tekint vissza az apátság, és az igen szigorú regula szerint élő Szent Benedek-rendi szerzetesek életével, és az apátság történetével, annak kincseivel ismerkedhetünk meg, a kiállítás mégis nagyon friss és modern. Vezetést mondjuk nem árt kérni, mert inkább a látványra és a hangulatra helyezték a hangsúlyt a berendezők, nem a részletes tájékoztatószövegek kihelyezésére. A fentiek mellett a gyönyörű márványtermet, a panoráma-teraszt, a könyvtárat és a templomot is megtekinthetjük. Itt már nincsenek csilivili díszletek és modern megoldások: a pompás barokk épület önmagáért beszél.

 A hosszú nap vége felé még Alsó-Ausztria tartományi székhelyére, a Melktől fél órás autóútnyira fekvő St. Pöltenbe is benéztünk. Mivel már esteledett, és a levegő is hűlni kezdett, a boltok pedig rég bezártak, a helyiek behúzódtak lakásaikba, így igencsak kihalt város fogadott. Mindenesetre a főtér a városházával és a pestisoszloppal megér egy rövid sétát. Innen Sopron felé vettük az irányt, mert itt volt a szállásunk, de mire eljutottunk ide, annyira elfáradtunk, hogy beláttuk: máskor inkább Bécs valamelyik külső kerületében, vagy Eisenstadtban érdemes szobát foglalni, ha ilyen kirándulásra adjuk a fejünket.

Másnap Eisenstadtban, vagyis Kismartonban folytattuk körutunkat, de megnéztük Fraknó várát, és a Fertő-tó osztrák oldalát is, ahol kedvet kaptunk egy nagy biciklitúrához is. Napsütéses hétvégénk második napjáról következő cikkünkben számolunk be részletesen, tartsanak velünk!