Dublint bemutató sorozatunkban szóltunk már a szálláshelyekről és a hely fő attrakciójáról, a kiváló pubokról is. Persze az evés-ivás-alvás szentháromságán kívül jócskán több programot és látnivalót kínál az ír főváros, így sorozatunk befejező részében ezekről olvashat. Shoppingolhat Európa egyik legszélesebb utcáján, krikettmeccset nézhet az egyetemi pályán, aranykincsekkel és más fontos leletekkel ismerkedhet a helyi nemzeti múzeumban, de még a tökéletes korsó Guinness csapolási módszerét is megtanulhatja.

Széles utca, közepén gigászi tűvel

Mivel a Liffey északi partján volt a szállásunk, először ezt az oldalt tudtuk le. Azt kell, hogy mondjam, meglehetősen gyorsan megvoltunk vele. Igyekeztük a legkevesebb pénzt elkölteni és a legtöbbet látni: ennek az elvnek talán a déli oldal látnivalói jobban kedveznek. Csak pár lépést tettünk a pubtól, ahol laktunk, és máris James Joyce ácsorgott az Earl Street North és az O'Connell Street sarkán. A szobortól kicsit feljebb kellett csak emelni a tekintetünket, és a 2002-es, 122 méteres Spire of Dublinra bámulhatunk fel. Egy gigantikus fémszínű tűt kell magunk elé képzelni – no pont ilyen.

Innen pár lépésnyire található, szintén az O'Connell Streeten, ami Európa egyik legszélesebb utcája, a Főposta, vagyis a General Post Office. A város egyik legimpozánsabbnak tartott épülete a kudarcba fulladt húsvéti felkelés kiindulópontja volt 1916-ban, a lövésnyomok ma is látszanak az épületen. Odabent a mai napig postahivatal működik, nyugodtan be lehet kukkantani. Az északi oldalon, a Liffey partján, de az O'Connell Street-től kicsit távolabb fekszik még egy fontos látnivaló: a Custom House, vagyis a Vámház. Az épületet ma kormányhivatalok használják. Esti kivilágításnál a legszebb, ilyenkor nézzenek el erre.

Krikettmeccs az egyetem parkjában

A hídon átballagva a Westmoreland Streeten mentünk tovább, kisvártatva jobb oldalon az ír felső- és alsóház számára épült Bank of Ireland, bal oldalon pedig a Trinity College épülete tűnt fel. Ez utóbbi a város leghíresebb oktatási intézménye. A 16. században alapított patinás egyetemen olyan hírességek koptatták a padokat mint Oscar Wilde, Jonathan Swift vagy Samuel Beckett. Bár a könyvtárért és a benne található könyvritkaság, a gyönyörűen díszített Kellsi kódex megtekintéséért fizetni kell, az egyetem többi része szabadon bejárható. Mi megelégedtünk ennyivel, és így is láttunk érdekes dolgokat.

 Itt van például a belső udvar közepén egy 30 méter magas harangtorony, a Berkeley Library előtt látható, Gömb a gömbben című szobor, és a 1700-as években épült Rubics nevű épület is, ami az egyetem legrégebbije. A fontosabb épületek megtekintése után érdemes elsétálni az egyetemi sportpályához, ahol gyakran zajlanak különböző sportesemények. Mi egy krikettmeccs végét csíptük el, és bár érteni semmit nem értettünk belőle, a hangulat miatt megérte kicsit itt időzni.

Nemzeti Múzeum csodás kincsekkel ingyen

Innen egy picit gyalogolva már a Merrion Square-en is találtuk magunkat, ahol először megnéztük nagy kedvencünk, Oscar Wilde szülőházát a sarkon, majd sétáltunk egyet az igen kellemes parkban, ahol többen is heverésztek a fűben. Akinek a természettudományos érdeklődését nem elégíti ki a fűben fekvés, vegye az irányt az innen csak pár lépésnyire található Természetrajzi Múzeum felé, amit a helyiek kedvesen "halott állatkertként" szoktak emlegetni útikönyvünk szerint. A Merrion Square-i múzeum az ír Nemzeti Múzeum három épületének egyike, és ingyenesen látogatható. Dublini látogatásunkkor sajnos csak a másik kettőre – a Régészeti és Történelmi Múzeumra, és a Collins Barracks nevű, iparművészeti és hadtörténeti gyűjteményre – volt időnk.

De ha csak fele olyan jó a természetrajzi tárlatuk mint az általunk meglátogatott másik kettő, már érdemes ide is bemenni. A régészeti múzeum egyébként az innen nem messze lévő Kildare Streeten található, és a viking gyűjteménynek és az aranykincseknek ad otthont. Érdekes kiállítás, gyönyörű darabokkal, ráadásul ingyen. A Nemzeti Múzeum harmadik épülete, a Collins Barracks egy volt laktanyában kapott helyet a Liffey északi partján, körülbelül a Guinness sörgyárával egy vonalban. Így az öltözködéstörténeti részleggel, illetve régi lakásbelsőkkel és iparművészeti remekekkel zsúfolt gyűjtemények megtekintését inkább a sörgyárlátogatás utánra időzítsük, ne a város közepéből rohanjunk át ide.

A bevásárlóközpontok akkor is érdekesek, ha nem veszünk semmit

A Kildare Street-i Régészeti és Történelmi múzeum után a St. Stephen's Green felé vettük az irányt, ami egy nagyon szépen gondozott park virágágyásokkal, tavacskákkal, madarakkal és piknikező emberek hadával. Miután itt kifújtuk magunkat, elindultunk felfedezni a város fő bevásárlóutcáját és érdekesebb áruházait. No nem olthatatlan shoppingolási vágyunkat próbáltuk csillapítani, érdeklődésünk sokkal inkább az építészet felé hajlott. A park sarkánál található St Stephen's Green Shopping Centre különleges, fehérre mázolt vasszerkezete például kívül-belül megérdemli hogy megcsodáljuk. Érdekesség, hogy a bevásárlóközpont helyén korábban működő piacon voltak a U2 első fellépései, és amúgy punk ruhákat, kitűzőket és posztereket árusítottak erre. A piac 1981-ben zárt be, és az új áruház 1988-ban nyitotta meg kapuit.

 Ugyaninnen indul a város legfőbb sétálóutcája, a Grafton Street. Napközben elég nagy a tömeg és a nyüzsgés erre, és ezen a brutálisan hangosra állított erősítővel jobban-rosszabbul játszó utcazenészek sem segítenek sokat. Úgyhogy ezt a részt gyorsan letudtuk, és a Johnson's Courtnál lekanyarodtunk balra. Akit érdekel, esetleg nézze meg a Grafton Street végén Molly Malone szobrát, aztán vegye az irányt a Powerscourt Townhouse felé, ahogyan mi is tettük. Az 1771-ben épült monumentális épület eredetileg a powerscourti várgróf otthona volt, ma ötletes és elegáns bevásárlóközpont található benne. Az árak borsosak, de érdemes az épületért magáért benézni ide.

Ha innen egyenesen tovább sétálunk, a George's Street-i árkádsor vöröstéglás épülete tűnik fel a szemünk előtt. Itt is érdemes átmenni, vintage divatboltok, kedves kis kávézók, ékszerárusok és ingyenes wifi vár. Ha még egy kicsit tovább sétálunk, akkor pedig a dublini várnál találjuk magunkat. Mi csak az udvart néztük meg, de akit érdekelnek a főként reprezentációs célra használt dísztermek, a palota lakosztályai vagy az itt található, az ír rendőrség történetét bemutató múzeum, azoknak érdemes kifizetni a belépőjegyet.

Mire érdemes még költeni?

A dublini vártól a Dame Street-en tovább haladva a Christ Church katedrálissal kerülünk szembe. Alakítsunk ki vele közelebbi viszonyt, megéri! Az 1028-ban emelt protestáns templomot utoljára a 19. században újították fel. A lélegzetelállító gótikus főhajó, egy középkori bronz olvasóállvány, a hírhedt normann hódító, Strongbow emlékműve és a hatalmas kripta tele kincsekkel és egy mumifikálódott patkánnyal és macskával megéri a belépőjegy árát. A templom mellett található a Dublinia nevű kiállítás, amiben a középkori Dublin életét idézik meg. Főként gyerekekkel lehet jó program, így mi ezt most kihagytuk.

 Ha a Patrick Street-en folytatjuk utunkat, egy másik impozáns protestáns templom, a Szent Patrik katedrális látványa tárul elénk. Itt is belépőjegyet szednek, de akit érdekel Írország legnagyobb középkori temploma, és a Gulliver írójának, Jonathan Swiftnek a síremléke, mindenképpen érdemes bemenni. Mi sajnos ezt a látnivalót kihagytuk, de ha legközelebb erre járunk, meglátogatjuk, ez biztos.

Kevésbé hangulatos utcákon, viszont innen már nem annyira sokat kutyagolva juthatunk el a Guinness Storehouse-hoz. A népszerű, rubinvörös sör történetét, alapanyagait, készítésének folyamatát is megismerhetjük a hétszintes épületben. Sőt, mókás régi reklámokat is nézhetünk, sört kóstolhatunk, és a tökéletes pint Guinness csapolásának rejtelmeibe is bevezetnek. Aki szívesebben iszogatna a lába alatt Dublinnal, az az üvegfalú Gravity Bar-ban fogyaszthatja el a belépőjegyéhez járó ingyenes pint (nagyjából 5,7 dl) sörét. Apropó belépő: érdemes az interneten előre megvenni a jegyeket, így spórolhatunk is, és még a nagy sor is kikerülhető.

 Akit inkább a whiskey készítése izgat fel, az az Old Jameson Distillery-t látogassa meg a Liffey északi partján. Mi a Guinnessre szavaztunk, és imádtuk a látványos múzeumban töltött időt – egy egész délelőttöt végigszöszmötöltünk itt. Ha hozzánk hasonlóan Önök is belelkesülnének és ennek örömére az egész szuvenírboltot hazavinnék a földszinten, tudunk jobbat. Mi az O'Connell Street-i kirendeltségen jártunk, de a városban több helyen is van Carrolls Irish Gifts nevű szuvenírbolt, ahol hivatalos Guinness relikviákat árulnak, csak éppen mindent pár euróval olcsóbban.

Börtön, kórház, óriási park

Ha még mindig nem volt elég a látnivalókból, egy különleges múzeumot, a Kilmainham Gaol-t, az egykori zord börtönt ajánljuk megtekintésre, szintén a déli oldalon, még a sörgyárnál is távolabb a központtól. Belépő sajnos itt is van, és csak vezetéssel látogatható a dögösen felújított büntetésvégrehajtási intézmény. Nem egy szívderítő hely: akasztási módszereket, a rabok sanyarú körülményeit és a kényszermunkák típusait ismerhetjük meg a kiállításon. Viszont izgalmasnak mindenképp izgalmas. Ugyanitt az ír modern művészeti gyűjteményt is megtekinthetjük a Kilmainham Hospital, vagyis az egykori kórház épületében. Jó hír, hogy a kiállításon ingyen nézelődhetünk.

És ha már megint az ingyenes látnivalóknál tartunk: nem messze innen terül el a hatalmas, 1750 holdas Phoenix Park, Európa legnagyobb városi parkja. Még vadon élő szarvasokkal is találkozhatunk ezen a helyen, no meg sok itt pihenő helyivel, leginkább a hétvégéken. Hívőknek kihagyhatatlan program a 27 méter magas pápai kereszt meglátogatása a parkban. Ezt azon a helyen emelték, ahol 1979-ben misét tartott II. János Pál pápa hatalmas tömeg előtt.

 Vigyünk magunkkal egy jó útikönyvet vagy mobilalkalmazást

Cikkünk megírásához az Útitárs útikönyvsorozat Top 10 Dublin című kötetéből nyertük a kiegészítő információkat. A könyv egyébként egészen hasznosnak bizonyult városnézés közben is. De aki nem akar pénzt kiadni ilyesmire, vagy egyszerűen nem szívesen hurcol könyvet magával, viszont van okostelefonja, annak jó szívvel ajánljuk a Triposo nevű, ingyenesen letölthető Androidos alkalmazást.

 Még itthon töltsék le belőle a Dublinra vonatkozó részt, mert elég nagy méretű, és külföldön felesleges ilyen nagy internetforgalmat generálni és a gatyánkat is ráfizetni az amúgy ingyenes mobilos útikönyvre. A legjobb benne, hogy ha egyszer letöltöttük, onnantól offline működik, és tartalmazza a legfontosabb látnivalókat, éttermeket, térképeket és még ír szószedet is van benne, ha egy kicsit simogatnánk a helyiek nemzeti öntudatát pár kifejezéssel.