A vidéki Kuba leírhatatlanul szép, de varázsereje nem annyira a tájban rejlik, mint inkább az ott élő emberekben is – foglalhatjuk össze egy rövid mondatban annak a hosszú beszámolónak a lényegét, amelyet az Ongón jelentetett meg egy lány, miután megismerte Kubának azt a részét, ami nem hemzseg turistáktól, nem jellemző a lopás, a tömeg. Nemcsak különleges helyszínt választott, de szokatlan időpontot is, tavaly augusztusban, az esős évszak kellős közepén utazott egy faluba, Viñalesbe.

Bőség van, minden megterem

A Valle de Viñales (Viñales-völgy) szerepel az UNESCO világörökség-listáján és sokan úgy tartják, Kuba leglélegzetelállítóbb helye. Boglya formájó sziklák, úgynevezett mogoték és hegyek közt fekvő, esőerdős vidékről van szó. Talaja nagyon termékeny, megterem ott mindenféle zöldség, egzotikus gyümölcs, dohány, orchidea, ezért aztán minden könnyen elérhető és nem drága.

Sokféle állatot tenyésztenek, a nyájak, csordák szabadon legelésznek a mezőkön. Az esős évszak nem jelent állandó esőzést, napi egy zivatar azonban hozzátartozik a napirendhez, és az sokszor feláztatja a földeket. Novembertől áprilisig tart egyébként a száraz, májustól októberig az esős évszak, és a karibi országban, a fekvése miatt, nem ritkák a pusztító hurrikánok sem.

Életem legnagyobb viharai

"A hőség itt sokkal elviselhetőbb, mint a fővárosban, Havannában és a szinte óramű pontossággal érkező esti zápor is mindig felfrissíti a levegőt. Életem legnagyobb viharait itt éltem át" – írja Kincsemci, aki a beszámolója alapján egyedül utazott Kubába. A völgybe eljutni kalandos. A buszok szűk szerpentineken hajtanak végig, és egy-egy kanyar olyan éles, hogy olyankor úgy tűnik, a sofőr egyenesen a szakadék felé vezet. Ügyes és tapasztalt sofőrök járják a szerpentineket, de azért jó érzés megérkezni.

"Már a házak is lenyűgözőek voltak. Hosszan elnyúlnak az utcák mentén, fedett verandájukat derékmagasságú kerítés övezi, melyet oszlopok tagolnak. A kerítések, és oszlopok formája, mintája és színei mind-mind különbözőek, így igen változatos látványt nyújtanak. Akik pedig igazán színessé és érdekessé teszik a falut, azok a lakói. A verandák hintaszékeiben ülve beszélgetnek, dominóznak, zenét hallgatnak vagy zenélnek, a szomszédokat hallgatják, dolgoznak. A nagyobb éttermekben majdnem minden nap élőzene szól, a szomszédok gyakran a verandán, a hintaszékben ülve hallgatják a zenét. " Esténként pedig táncolnak a verandán, ha épp ahhoz van kedvük.

A beszámolóból épp csak az nem derül ki, a helyiek mivel foglalkoznak, van-e vidéken munkalehetőség és milyen a szociális ellátás. Kubára jellemző a fejlett egészségügyi ellátás, de nagy szegénység van.

Itt legalább salsát játszanak

A település központja nagyon kicsi. "Az apró, többszáz éves főtéren napközben kézművespiac működik, a tér híres romos temploma mellett pedig a kultúrközpontban lehet táncórákat venni, vagy kiállítást látogatni. Itt található a helyi Casa de la Música (A zene háza) is, ahol este szintén élőzene és táncbemutatók szórakoztatják a közönséget. Nagyon kellemes hely, igazi felüdülés Havanna után, ahol a Casa de la Músicában alig játszanak salsát, inkább csak regattont."

A táncon kívül persze rengeteg, más látnivaló is van a környéken. "Példának említeném a Mural de la Prehistoria-t, a mogoték cueváit, azaz barlangjait. Ezek például a Cueva del Indio, vagy a Cueva de la Piscina. Az elsőben nem túl izgalmas barlangi csónakázást kaphatunk elég egyszerű idegenvezetés kíséretében, a másodikban pedig megmártózhatunk a barlang tavának hűvös vizében." Érdemes még ellátogatni a mirador-hoz (kilátó), ahol néhány CUC-ért (konvertibilis peso) fel lehet mászni a mogote tetejére.

Anaris mindenkinek a rokona

A lányt többnyire egy helyi fiú, Aniaris kísérte el a csillagtúrákra, aki a szállásadójának a rokona. A fiú a településen élő több családdal is rokoni kapcsolatban állt, így sok embernek bemutatta Kincsemcit. Volt, hogy körbebiciklizték a völgyet, volt, hogy barlangot látogattak, volt, hogy a fiú egy másik rokonát kérte meg, hogy kísérje tovább a lányt.

"A második napot gyalogtúrával töltöttük. Idegenvezetőm Aniaris rokona volt, akit a Casa de la Músicában mutattak be. A földeken keresztül elgyalogoltunk egy mogotéhoz, melynek mélyén egy tó hideg vizében frissültünk föl. Sok turista látogatja, ennek okán belépőt is szednek, de csak a turistáktól, és mindenki lóval érkezik. A víz nagyon kellemes volt." A gyalogtúrát nehezítette, hogy az előző napi zivatar után az utak tele voltak tócsákkal, amelyeket nem lehetett kikerülni. A következő napon már száraz cipővel, lóháton járták be a völgy többi részét.

Lovastúta fürdéssel, és Mojitóval

"Ekkorra már kezdtem rájönni, hogy minden lovastúrát úgy szerveznek, hogy legyen benne fürdési lehetőség is. Meglátogattuk a kilátóházat és a Casa del Campesinót is." A kilátóházból az egész völgyre rálátni és a helyiek órákig képesek beszélni a tájról és a növénytermesztésről. Itt szivart is sodornak, 10 darabot 10 CUC-ért lehet vásárolni.

"Mint mindenhol, itt is ihattunk Mojitot, majd campesinónk bemutatta és elmagyarázta a szivarkészítést. Egy percig tartott megsodornia egyet, nem tovább, melyet aztán körbeadott, a fiúk pedig rá is gyújthattak. Egy óra múlva a frissen szerzett zsákmányt pöfékelve baktattunk lóháton hazafelé. Én nem vásároltam szivart, így friss ismereteimmel lettem gazdagabb. Például tudtátok, hogy az utolsó szivarlevelet mézzel rögzítik? Vagy hogy állambácsi bezsebeli a termény 90 százalékát, és csak a maradékkal gazdálkodhatnak? Egészen addig én sem tudtam." A lány benyomásai alapján szivarozni leginkább a vidékiek és a turisták szoktak, Havannában például keveseket látott.

Egyszerű szobák, otthonos lakáséttermek

Viñalesben legfeljebb néhány száz turista fér el. A szálláslehetőségek közt akad szálloda is, de a legjobb, ha egy családnál magánszobát választunk. Ez anyagilag jól jön a helyieknek, és jobban meg is lehet ismerni őket. A lány beszámolt arról is, hogy szobája egyszerű volt, és minden kiadó szobához tartozik légkondi és ventillátor is, ki mit szeret.

"Szemmel láthatóan Miely, egy 15 éves lány intézi a vendégek ügyeit. Mindenáron ki akarta harcolni, hogy ha naponta háromszor nem is, de legalább kétszer egyek náluk. Én ragaszkodtam hozzá, hogy csak reggelizni szeretnék. Elég volt a reggelit is megfizetni egy hétig, bár megérte. 3 CUC-ért (kb 600 Ft) kaptam 1 liter friss mangólevet, szeletelt, pirított baguettet, guayabalekvárt, kávét, tejet, kakaóport, és egy hatalmas gyümölcstálat papaya-, mangó-, banán-, ananász- és görögdinnye szeletekkel. Csoda volt, hogy még fel tudtam állni az asztaltól. Vacsorázni egy közeli magánétteremben szoktam 1,50-ért isteni zöldségsalátát és flant." A komplett vacsora levessel, főétellel, gyümölccsel 10 CUC-ba is kerülhet és néhány CUC-ért remek koktélokat lehet kapni a helyi bárokban. A magánétterem gyakorlatiag lakáséttermet jelent, a helyi családok a saját főztjükből kínálják a turistákat.

Hintaszékben ülni és dominózni életmód

"Az utolsó napomat egy családi összejövetelen töltöttem, szintén Aniaris rokonainál. Ez gyakorlatilag az evésről és a dominózásról szólt. Két dolog minden családnál megtalálható: a hintaszék és a dominó. A hintaszékek párban jönnek, mondjuk van két darab a verandán meg még kettő a nappaliban, hintaszékben ülni, talán nem túlzás, életforma. A dominó a másik. Ha Havannában sötétedés után az utcán 6-8 férfi tanakodik vagy éppen vitatkozik egy asztal körül, szinte biztos, hogy dominóznak. Majdnem olyan bonyolult játék, mint a sakk, és jobban beleélik magukat, mint a focirajongók a szurkolásba a lelátón."

Az Antillák királynőjének is nevezett Kuba, az egykori spanyol gyarmat a legnépesebb karibi ország. Szocialista berendezkedésű állam, ahol sokáig nem fordultak meg turisták. Az utóbbi időben a téli, egzotikus körutazások és az esküvői turizmus miatt rengetegen felkeresik, és újabban Kuba még nyitottabbá vált. Idén júliusban mintegy 50 év után elindult az első közvetlen hajójárat a floridai Miami és a kubai főváros között. A szigetországot sújtó amerikai blokád ezzel megenyhült, és a Kubával kialakított kapcsolatok várhatóan fejlődni fognak.