Majdnem egy hét Dublinban? Király, de mit fogunk ott ennyi ideig csinálni? – merült fel bennem a kérdés, mikor kiderült, hogy legújabb Travelo-tesztünk színhelye az ír főváros lesz. Aztán később kiderült, hogy annyi látnivaló, klassz kocsma és legfőképpen gyönyörű táj található erre, hogy kevésnek is bizonyult az ott töltött idő. Bár a gondolataimban először felsejlő bájos vörös téglás házikós, otthonos kiskocsmás, erdei koboldos és kelta legendás sztereotip képet nem igazán támasztották alá a látottak, az biztos, hogy aki akarja, az szuperül érezheti magát Írországban, akármennyi ideje is van a látogatásra.

Jártunk sörgyárban, kóstoltunk whiskey-t, ettünk remek kikötői étteremben és piknikeztünk a város közepén, de még kirándultunk is a környéken. Persze a múzeumokat, templomokat és egyéb látnivalókat sem hagytuk ki, hogy a lehető legteljesebb képet nyújthassuk olvasóinknak Dublinról. Elsőként az ide érkező turisták számára legfontosabb kérdéseket – hogyan juthatunk el ide, és hol szállhatunk meg – tisztázzuk. A későbbi részekben a fizetős és természetesen az ingyenes látnivalókról, kirándulási és szuvenír-vadászati lehetőségekről, no meg persze az evés-ivás-bulizás témaköréről is szót ejtünk.

A legszükségesebbek: pénz, óraátállítás, repjegy

Írországi utazásunkhoz váltsunk eurót – lehetőleg minél többet –, karóránkat állítsuk egy órával vissza, szoktassuk magunkat a bal oldali közlekedés gondolatához, és persze nem árt, ha van egy repjegyünk is. Mi az Aer Lingussal utaztunk, de a nagy rivális Ryanairnek is van ide járata. Előbbi talán egy fokkal jobb ebben a kategóriában, mert bár a feladott poggyászért itt is külön pénzt kérnének, a tíz kilós kabinbőrönd mellé simán felvihetünk magunkkal egy váll- vagy laptoptáskát, és ha vásárolnánk a duty free shopban, azt sem kell beleerőltetni a bőröndbe. A Ryanair viszont elég szigorú ez ügyben, itt csak egy poggyász jöhet velünk, a biztonsági ellenőrzés után vásárolt dolgoknak is a bőröndben a helye elvileg. Augusztus elején a Ryanair oda-vissza ötvenezer forint környékén vinne el Dublinba, az Aer Lingusnál nyolcvanezret kellene kiperkálni.

A Ryanairről nem tudok nyilatkozni, az Aer Lingussal viszont teljesen meg voltam elégedve. A beszállás magyar és ír oldalon egyaránt a terminálhoz csatlakozó folyosón keresztül történt, a gép pedig egy elég kényelmes ülésekkel rendelkező Airbus volt. A repülési idő nagyjából három óra, az egyetlen kritika ami érheti a társaságot, hogy odafelé este nyolc után indult a gépünk, így elég késő estére sikerült a városba keveredni. Megérkezés után a buszmegálló felé vettük az irányt, ami egyértelműen ki van táblázva a csarnokban. Ha minél gyorsabban szeretnénk bejutni a városba, az AirLink zöld, emeletes buszait érdemes keresni. Egy útra 6, retúr pedig 10 euróba kerül a jegy, és nagyjából 20 perc alatt Dublinban találjuk magunkat.

Külön klassz, hogy az egyes megállók alatt az oda legközelebb eső hotelek neveit is feltüntették, így tényleg könnyű megtalálni, hol is kell leszállni. Ha a belvárosban van a szállásunk, nagyjából ennyit fogunk összesen találkozni a helyi tömegközlekedési eszközökkel. Egyébként két viszonylag új villamosvonal, számos buszjárat, és egy bérbringa-rendszer segíti a közlekedést, ha mégsem akarunk gyalogolni. No meg az elővárosi vonatok, vagyis a DART rendszere, ha kirándulni indulnánk, de erről majd máskor.

Északon olcsóbb, délen barátságosabb

Ha már a szállodáknál tartottunk: mi az északi városrészben, de a belvároshoz nagyon közel, a Talbot Street és a Lower Gardiner Street kereszteződésében laktunk, az igen olcsó, O'Shea's nevű egységben. A Dublinban bevett szokás szerint alul egy pub kapott helyet, a felső emeleteket foglalták el a szobák. Luxusra vágyóknak semmiképp sem ajánlanám ezt a szállodát, de ár-érték arányban megfelelő volt, tágas fürdőszobával és viszonylag kényelmesnek mondható ággyal. Még széf is van a szobában, de a kulcsáért 20 eurót kérnek letétbe, amit persze a végén visszaadnak, csak kicsit meglepő volt nekem, hogy miért nem jár ez automatikusan.

Szintén nem alapfelszereltség a konnektor-átalakító, viszont ha kérünk, ezt minden kaució nélkül odaadják. A szobát minden nap takarították, egyedül a szellőztetés volt hiányos, ezt viszont be lehet tudni a fura, alul fix ablakoknak és a változékony, olykor elég szeles időjárásnak. Ellátás nélkül fejenként körülbelül 120 euróba kerül itt egy szoba 4 éjszakára, a bőséges, full irish breakfast névre hallgató, estig bőven kitartó reggeliért plusz 5 eurót kell fizetni alkalmanként. Alapvetően tehát teljesen megfelelő egy rövid városlátogatás erejéig az O'Shea's, de aki éjszaka sokat akar csatangolni, annak inkább a hasonló, de déli oldalon elhelyezkedő szállásokat ajánlanám.

Az északi ugyanis határozottan a lepukkantabb oldal, és meglehetősen fura figurákat lehet sötétedés környékén és azt követően látni – ami itt amúgy viszonylag későn, este 10 körül következik be. Mi csak egyszer indultunk kocsmatúrára, így annyira nem volt vészes, de aki éjjel folyamatosan az utcán akar jönni-menni, az inkább válassza az igen hasonlónak tűnő hotelek egyikét egy picit drágábban a túloldalról. Az O'Shea's-nak is van itt kirendeltsége, de kívülről szimpatikusnak tűnt például az Oliver St John Gogarty is a Temple Bar negyedben. Bár ezek vitathatatlanul zajosabbak, hiszen a buli kellős közepén szállhatunk meg, ha ezekre esik a választásunk. (Tegyük gyorsan hozzá, hogy a Talbot streeten meg a közlekedési lámpa prüntyögése hallatszott be a szobába, semmi sem tökéletes.)

Szállás 19. századi iskolaépületben, vagy egyenesen Bonónál

Ezeknél igényesebb szállásra vágyóknak a háromcsillagos Bewley's Hotel Ballsbrige-t ajánlanám, a nyüzsitől távolabb, de déli irányban. Ugyan személyesen ehhez a hotelhez nem volt szerencsém, de legközelebb ha tehetném, biztosan ezt nézném meg magamnak. Az árak – főleg a különböző előfoglalási akciók – szimpatikusak, a TripAdvisoron egész jó véleményeket kapott, és már maga az épület, ami eredetileg iskolának épült, is megér egy misét. Aki ennél jóval többre vágyik, csekkoljon be Bonóhoz és The Edge-hez a Liffey folyó partján található The Clarence nevű luxusszállodájukba.

Érkezés és pihenés után jól jön egy finom reggeli, napközben egy-két fogás, este pedig jöhet a kocsmatúra? Dublin-sorozatunk második részében az étkezési lehetőségeket, a széles italválasztékot és a Temple Bar negyed vicces kocsmáit mutatjuk be. De nem feledkezünk meg az északi oldalról sem: itt egy templomból kialakított pubban iszogattunk.