A Richmondban több mint 120 hektáron elterülő botanikus kertben és az üvegházakban több mint harmincezer különféle fajhoz tartozó növény él, a herbáriumban pedig több mint hétmillió növény szárított példányát őrzik. A hatalmas területen eloszlanak a látogatók, néhol egészen kihaltnak tűnik a park, pedig évente több mint egymillióan érkeznek ide.

Mi egy esős nyári napon, június elején látogattunk ki a Kew-be, mely éppen David Nash szoborkiállítására készült. A művész hatalmas, égett fából, rozsdás vasból és szürke kőből készült műveinek többsége már ott állt a park pázsitján, bár maga a tárlat csak az elmúlt hétvégén nyílt meg. Nash mellett a másik friss attrakció a legkisebb brit királyi kastély, a Kew Palace nemrég megnyitott konyhája, ahol a György-kori főzési szokásokat, a konyhakertet és a kamramester szobáját is végigjárhatják a látogatók.

Az angol időjárás viszontagságai elől ideális menedéket kínálnak az üvegházak: igaz, hogy némelyikben még párásabb a levegő, mint kint az esőben, viszont legalább jó meleg van. A 19 méter magas, kovácsoltvas boltívekből álló Pálmaház a legnagyobb, épségben fennmaradt viktoriánus üvegház, melyben a tériszonyban nem szenvedők a kilenc méteres magasságban vezető sétányról is lenézhetnek a gyűjtemény darabjaira, illetve lent maradt embertársaikra.

Ha ennél magasabbra vágyunk, ott a 2008-ban épült Treetop Walkway (koronaszinti sétány), melyet ugyanaz az építésziroda tervezett, a Marks Barfield Architects, amely a London Eye nevű ikonikus óriáskereket is. A kétszáz méter hosszú sétaút a fák koronái között húzódik, 18 méteres magasságban, és a szél bizony erősen be tudja ringatni, viharban nem is engedik fel a látogatókat. A babakocsikat nem engedik fel rá, a mozgássérültek számára azonban van külön lift, a többiekre 118 lépcsőfok vár. Fent közelről nézhetjük meg a fák koronáját, az ott élő rovarokat, madarakat, és szédítő panoráma is vár, feltéve, hogy szép az idő.

A kert számos attrakciója közül külön említést érdemel a világ legbüdösebb virágaként is ismert Amorphophallus titanum, avagy titánbuzogány, mely egyúttal a virág legnagyobb virága is, akár három méteresre is megnőhet. Mivel nem aranyos méhecskék, hanem döglegyek és dögevő bogarak porozzák be, a növény színében és szagában is igyekszik egy döglött állatot utánozni, és ez remekül sikerül is neki. A Kew titánbuzogányai híresek: amikor 1926-ban híre ment, hogy nyílik a virág, olyan sokan akarták megnézni, hogy rendőröket kellett hívni a lelkes tömeg szétoszlatására. A növények általában évente egyetlen virágot hoznak, de van, hogy több év is eltelik virágzás nélkül.

A dögszagú virág mellett gyerekek számára remek szórakozás a főbejárat közelében található hatalmas játszótér. A régi üvegház belsejébe épített Climbers and Creepers (kúszók és mászók) nevű interaktív játszóházban a gyerekek növényekre hasonlító mászókákon fáraszthatják le magukat, kint pedig szabadban álló csúszda-és mászókakomplexum várja az esővel dacoló kicsiket és nagyokat. Rögtön mellette áll egy kávézó is, de a Kew-ben leginkább piknikezni érdemes: pakoljunk pár szendvicset és némi innivalót, és válasszunk egy rokonszenves pázsitdarabot a letelepedéshez. Tipp: ne vízpartra tervezzük a pikniket, mert a Kew vadlibái ugyancsak hozzászoktak ahhoz, hogy etetik őket, így a kisebb gyerekek kezéből simán kitépik a kenyeret.