Afrika minden turistát kizökkent a komfortzónájából. Az utcanevek ritkák, inkább a szemétégetők és más helyi látványosságok a viszonyítási pontok, közlekedésre a a bozóttaxik a legalkalmasabbak, és előfordulhat, hogy énekelni kell a vízumért. Egy hátizsákos utazó élményei Mauritániáról, Szenegálról, és Gambiáról.
"Ami szimpla utazásnak indult, abból nagy szenvedély lett" - mondta Szegő Andor, a Civil Rádió munkatársa, aki néhány évvel ezelőtt egyedül, hátizsákkal nekivágott Nyugat-Afrikának. Szeptember végétől karácsony utánig tartott az utazás Marokkótól kezdve, jó néhány fekete-afrikai országot érintve. Utazási élményeiről az Ebony Afrikai Egyesület klubestjén számolt be, és fotóit levetítve az afrikai utazáshoz szükséges tudnivalókra is kitért.
A több mint három hónapos út során Andor a legolcsóbb szállásokat választotta, legyen az egy buszállomás, vagy katonai létesítmény, vagy akár a sivatag, vasércvonaton utazott fillérekért, vagy épp bozóttaxiban zsúfolódva zötykölődött a helyiekkel, énekelt, vagy focis kvízben jeleskedett, hogy vízumot kaphasson a sajátos rendszerben működő helyi határátkelőkön, megismerte a stracsatellaízű, lakossági maláriagyógyszert, és a világítást sosem látott, külvárosi éjszakákat. Ebben a beszámolóban azonban nem tudunk kitérni minden úti kalandjára, csak három országot emelünk ki részletesebben.
Mauritánia: a tevetej a fiatalság forrása
"Ha valaki Marokkó felől közelíti meg Mauritániát, számítania kell arra, hogy a két országot több ezer kilométeres aknamező választja el. A helyiek szerint csak tapasztalt sofőrrel érdemes átutazni, mert nem babra megy a játék."
Az egykori mór birodalom egy része a Szaharához tartozik, ezért a közlekedési útvonalak jellemzően az ország nyugati részén találhatók, a tengerpart mentén. "Mauritánia bővelkedik a nagyon fura nevű városokban. Nouadhibou az Atlanti-óceán partján található város, ahonnan a világ leghosszabb, két és fél kilométer hosszú vasércszállító vonata indul. A vasércen ülve ingyen lehet utazni, de két vagont is igénybe lehet venni olcsón."
Az országon belüli utazást tehát meg lehet oldani low budget módon. A másik legelterjedtebb távolsági közlekedési eszköz a bozóttaxi, amely akár napokat is állhat azért, hogy az utasokat összevárja, de ha megtelik, akkor már viszonylag gyors közlekedést tesz lehetővé. A harmadik világban általában rengeteg idő megy el az utazásra, a várakozások, késések olyan természetesek, mint a napfelkelte. "A helyiek még akkor sem voltak dühösek és nem beszéltek csúnyán, amikor nagyon sokat kellett várni és érthető lett volna a kiborulás."
Mauritánia iszlám ország, és vannak városai, amelyek szent helynek számítanak, mert sok muszlim hittudós élt arrafelé. "Egy régi mecsetben, ahol jártam, előkerültek több száz éves Koránok, amelyeket kézzel pakoltak. Amikor az ember Isztambulban egy múzeumban jár, mindent üveg mögött lát. Mauritániában sokkak szabadabban bánnak ezekkel a dolgokkal."
A legjobb játék a gumibelső
Szegő Andort az is meghatotta, hogy a gyerekek mennyire örülnek olyan játékoknak, mint például egy gumibelső, vagy a megkövült teveszar. "Ott semmi nem vész kárba, csak átalakul." A tevéknek egyábként nagy kultusza van. "A főváros tevepiacára elmentem, és mondtam, hogy zirk, zirk, ami azt jelenti, hogy tevetej. Frissen fejtek nekem, hogy meg tudjam kóstolni. Úgy tartják ott, a tevetej a hosszú élet titka".
Az országra jellemző, hogy a mezőgazdaság nem nyújt bőséges megélhetést, jellemző az élelmiszerbehozatal és a segélyezés. "A fővárosban, Nouakchottban nagyon kiterjedt a halászat. Kína, Dél-Korea és más ázsiai országok jó néhány hajót küldenek ebbe a régióba, majd a rakományt visszaviszik a Távol-Keletre."
Mauritánia sajátos imázsához hozzátartozik az, az európaiak számára kevésbé vallott nézet, hogy akkor jó egy nő, ha kövér. Több helyen lehet olvasni a kényszeretetésről, amellyel a lányokat hizlalják, hogy felkészítsék őket a házasélet vizuális követelményeire. Ennek egyébként megvan az érthető magyarázata. Azokban az országban, ahol a szűkös élelmiszerforrások miatt gyakori az éhínség, a kövér ember az egészséget, a termékenységet és a túlélési esélyt jelképezi.
Do you remember me? - A turistához odalép az illető azzal, hogy a szállodából ismerik egymást, ő az XY fia, és szeretne kölcsönkérni egy kis pénzt, este megadja. "Tanítottak erre egy trükköt, hogyan koptassuk le azonnal a pénzkérőt. Jó hangosan kell válaszolni neki: igen, emlékszem, te adtad a drogokat, hogy adjam el, már adom is a részedet."
Gyűjtés a nem létező árvaháznak - Ez a trükk főleg Gambiában jellemző: a turistát egy udvarba vezetik azzal, hogy árvaháznak gyűjtenek, üdítővel kínálják, majd mutatnak egy füzetet, amelyben különféle országokból jegyeztek fel keresztneveket és hogy mennyit adtak. Erre illik ráígérni. "Ha azt mondom, már megyek is a szállodába, hogy tudjak több pénzt adni, akkor eltűnnek, mert tudják, lebuknak. Gambia GDP-jének 25 százaléka a turizmusból folyik be, a hatóságok szigorúak azokkal, akik a turistákat át akarják verni."
Szenegál: A focival kelnek, a focival fekszenek
"Mauritániából a Szenegál folyón keresztül közelítettem meg az oszágot. Így érkeztem meg Saint Louisba, ez a város az ország egyik fő turistalátványossága. Amit csak tudnak, szép, élénk színekre festenek"- mondta Szegő Andor. Ez a város az, ahol a legnagyobb számban fennmaradtak a gyarmatosítás emlékei. A posta épületének a tetejéről a legjobb a kilátás az egész városra.
"A helyi sajátosságok közé tartozik, hogy a falakra egy férfialakot, Marabut festenek, aki régen élt, bölcs tanító és vezető volt. Amelyik falon látni lehet, annak a háznak a lakóit látja el a védelmével."
Az ország nem bővelkedik a történelmi látnivalókban, a területének nagy része szavannás síkság, helyenként mocsaras terület, amely májustól, a nedves évszakban nem túl vonzó. Nemzeti parkjai jelentősek, a Dzsudzs Nemzeti Madárrezervátum a természeti világörökség része. Városai közül Dakart látogatják gyakran a turisták, az Elnöki palotát, a Nagy Mecsetet, valamint a Kermel és Sandaga piacot is érdemes meglátogatni. Azok körül, akik már jártak itt, többen panaszkodtak arra, hogy drágák a szállások, és szolgáltatások, és a helyiek ahol csak tehetik, igyekeznek lehúzni az utazókat.
Szenegál egyébként Nagy-Britannia gyarmata volt, majd a Francia Közösség autonóm köztársasága. A nyolcvanas években Gambiával összefogva a két ország Szenegambiai Államszövetség néven működött. Az éghajlat lehetővé teszi a mezőgazdasági termelést, de nagyon sokan halászatból élnek.
Elsőre nem engedtek be az országba
Kedvenc nemzeti ételeik is részben halas fogások. A szenegáli konyhával sok turista elégedett. A possion yassát érdemes megkóstolni, ami sajátosan fűszerezett és pácolt grillcsirke, és a tiéboudienne-t is dicsérik, ami zöldséges és rizses szószban főtt hal. A levesek közül a mogyorófélékből készült mafé különleges, a sörök közül pedig a Gazelle és a Flag népszerű.
"Szenegálban alkalmam nyílt megismerni egy falu kultúráját. Két napot töltöttem el ugyanis Tubakutában, mert nem akartak beengedni Gambiába, máig tisztázatlan okokból. Volt egy isteni szerencsém, hogy a határon találkoztam egy magyar házaspárral, akik a gambiai magyar konzulnő vendégei voltak, és nekik köszönhetően a konzulnő, Zsuzsa intézkedett, hogy be tudjak lépni az országba."
A faluban a leginkább lényeges esemény a közös focizás volt. "Ha valaki Afrikában eltölt egy napot, akkor számíthat rá, hogy vagy háromszázszor szóba kerül a foci, mint téma. Focival kelnek, focival fekszenek." Szegő Andor tanácsa alapján nem árt tisztában lenni nemcsak a nemzetközi szinten ismert focistákkal, de az afrikai tehetségekkel is, mert előfordulhat, hogy a határátkelőn épp ez a naprakész műveltség szükséges, hogy megadják a vízumot.
Gambia: a gyerekek lopják haza a halakat
Gambia a legkisebb területű afrikai ország, nagyon kevés természeti kinccsel, és a többi országhoz képest jelentéktelen idegenforgalommal. "Az ország egyik, nagy látrványossága egy krokodilmedence, ahol negyven-ötven nagytestű krokodil él. A helyiek annyi húst adnak nekik, hogy minden harci kedvük elpárolog és lehet őket fotózni, simogatni, és mindezt sztoikus nyugalommal tűrik. Fura volt megérinteni egy krokodilt, olyan kemény volt a bőre, hogy megdöbbentem."
Az afrikai lakosság 70 százaléka 18 év alatti, tehát ha afrikai embereket fotózunk, jó eséllyel gyerekeket, vagy kamaszokat fényképezünk le. Ez különösen így van Gambiában. "A fiatalok a tengerparton, vagy általában a vízpartokon gyülekeznek, ott van a társasági élet központja. Amikor az óceánpartra érkeztem, pont karateedzést tartottak. Ha az ember Afrikában jár, a parton az az érzése, hogy egy nagy piknikbe csöppent bele."
"Délután különösen nagy az élet. A halászhajók és csónakok délután 5 óra körül térnek vissza a tengerről és rakják ki az árut. Ilyenkor a környékbeli gyerekek összegyűlnek, hogy amikor a halászok kiviszik a halakat, kikapjanak maguknak párat és haza tudják vinni a családjuknak, mert az lesz az egész család aznapi vacsorája."
Szívesen készítenek pálmabort
A szintén muszlim hagyományokra építő gambiai konyhára az arab hatások a jellemzőek, csak némileg leegyszerűsítve. Hagyományosan halat, rizst, krumplit esznek, valamint maniókát, okrát és persze mogyorót. Az alkohol nemigen jellemző, de az aku és a diola népcsoport szívesen készít pálmabort. "Ha az ember az utcán sétál, nagyon sok harapnivalót tud vásárolni. Vettem például homokban őrölt mogyorót, nagyon finom volt."
A szegénység ellenére nem jellemző a letargia, Szegő Andor vidám emberekkel találkozott, akik jellemzően nagyon vallásokak. "Mindig meglepődnek, ha egy turstáról kiderül, hogy nem hisz Istenben. Nem tudják elképzelni, hogyan lehet élni vallásos hit nélkül." Erőszakról, prostitúcióról rengeteget lehet olvasni, de az utazó szerint a turistákkal szemben ritkán viselkednek ellenségesen. "Nem szokás arrafelé a fehér embert zaklatni a múltbeli bűnök miatt, inkább a kíváncsiság a jellemző. A gyerekek is sokszor odamennek a fehér turistákhoz, akiket nagyon furcsának találnak, megérintik, aztán elszaladnak."
A malária gyakori betegség, de nincs ellene védőoltás, csak gyógyszer. Az utazók körében közismert, hogy a mefloquin hatóanyagú szer szorongásokat, alvászavarokat, pánikrohamokat okozhat. Többféle, más hatóanyagú gyógyszer is létezik, amelyek nem teszik tönkre a nyaralást. Az atovaquon hatóanyagú gyógyszert minden nap szedni kell. A tetracyclin hatóanyagú gyógyszer az antibiotikumok közé tartozik, szintén meghatározott ideig, tartósan kell szedni. A cloroquin hatóanyagú szert csak azokban az országokban ajánlják, amelyekben a maláriaparazita még érzékeny rá. Afrikai utazáshoz ezt nem szokták javasolni.