Ebben az évszakban a napsütés ritka természeti jelenség, de Ázsiában most tart a nyaralás fő szezonja, és ott minden adott: meleg, homokos tengerpart, grillezett baracuda, selyemruhák és hangulatjavító Buddha-szobrok. A legjobb úticélokat bemutató sorozatunkban következzen Indonézia és Sri Lanka.
Indonézia: Közép-Jáva
Ha valaki Bali mellett dönt, egész biztosan nem eldugott, csendes helyet keresett úticélnak. Vagy egy húszéves útikönyvből tájékozódott. Mára Indonézia egyetlen hindu többségű szigete igazi turisztikai gépezet. Ettől persze érdemes ellátogatni oda, de ha igazán különleges élményre vágyunk, ugorjunk át valamelyik környező szigetre.
Lombok egyre felkapottabb, alapvetően Bali farvizén evez, de igazából túrázóknak izgalmas csak. Azoknak, akik kulturális látnivalókat részesítenek előnyben a vad természettel szemben, Jáva az ideális célpont. Vulkántúrára ugyanis itt is mehetünk, de mellette akad két, világörökség részét képező látnivaló is Közép-Jáva fővárosa, Yogyakarta közvetlen közelében: Borobudur és Prambanan.
Borobudur
A világ legnagyobb buddhista épülete Yogyakartától 42 km-re található. Kifejezetten sokan látogatják, mert buddhista zarándokhely. Viszont az építmény hihetetlen méreteiből adódóan ez a sok ember eloszlik, és még a legfelső teraszokon sem lépnek a lábunkra. Felülnézetből állítólag mandala képét adja, de ne keseredjünk el, ha nem helikopterezgető kőgazdag turisták vagyunk: így kevesebben utálnak is minket, meg Borobudurban is marad bőven érdekesség. Például 504 Buddha-szobor, és 2672 kőfaragás. Utóbbiakból garantáltan egyet sem látni a helikopterről!
Prambanan
Indonézia legnagyobb hindu templomegyütteséhez elég szinte a szomszédba menni: Yogyakartától 18 km-re fekszik ugyanis. Kevésbé maradt egyben, mint Borobudur, mert 1811-es felfedezését követően még több mint 100 évig nem kezdték meg sem az állagmegóvási, sem a restaurációs munkákat, és közben a környék falvaiba innen volt legegyszerűbb hordani az építőanyagot. Mára viszont helyreállított templomok, rendezett környék várja a látogatókat.
Az út Baliról Yogyakartába repülővel kb. két óra. Az oda- és visszarepülés napján ismerkedjünk a várossal, a holland gyarmati idők emlékeivel és a Kraton szultáni palotával. Az egyetlen közbeeső nap pedig „letudható" mindkét világörökség – feltéve, hogy nem történészek vagy orientológusok vagyunk. Erre a napra érdemes sofőrt bérelnünk. Itt is érvényes a tétel, ami Ázsiában a legtöbb helyen igaz: alig kerül többe az autó sofőrrel együtt, mint sofőr nélkül, viszont így nem kell megőszülnünk az európai közlekedési normákhoz képest (igen, még az olaszokéhoz képest is) meglehetősen kaotikus és életveszélyes vezetési stílustól. Borobudurral érdemes kezdeni, mert a délelőtti fények ott jobban érvényesülnek. Prambananban pedig nézzük meg a naplementét! Ráadásként, ha szép az idő, útközben láthatjuk a most is működő Merapi vulkán csúcsát is.
Sri Lanka
"Én nem vezetek eszetlenül, hiszek abban, hogy Buddha vigyáz ránk az úton" - magyarázta látszólag fogalom nélkül száguldozó, szingaléz sofőrünk, majd az országutak szélén, vitrinben kihelyezett, több színben világító Buddha-szobrok egyikére mutatott. Valamelyik, útbaeső szobornál minden nap megáll, hogy néhány rúpiával áldozzon hálából azért, mert aznap is megúszta baleset nélkül.
Aki Sri Lankára utazik, biztos lehet benne, hogy egészen különleges országot választott nyaralásra. 2000 éves templomai, műemlékei, mesés tengerpartjai, őserdői, és nemzeti parkjai, valamint kedves, ám rendkívül furcsa lakossága mellett sajátos hangulata a brit gyarmatbirodalom örökségén és a buddhista hagyományok keveredésén alapszik.
Odakint olcsó az élet
A főszezon a téli hónapokban van, de novembertől februárig a leginkább elviselhető a hőmérséklet. Éppen ősszel kampányoltak azért, hogy India mellett minél több magyar ember fedezze fel ezt a szigetet, és az egyik fő érv úgy szólt Sri Lanka mellett, hogy viszonylag olcsón, körülbelül 180 ezer forintért el lehet jutni Budapestről Colombóba, egy átszállással.
Ha már kijutottunk, Sri Lankán nem drága az élet, olcsók az apartmanok és az ételek is, feltéve, hogy inkább a helyi ételeket választjuk. Aki szereti az indai konyhát, a szingaléz ételeket is szeretni fogja, az itt használt fűszerkeverékek, massalák hasonlók, bár nem olyan változatosan használják az alapanyagokat. A hagyományos rice and curry-t sokáig nem lehet megunni, mert rengeteg féle lehet, a legtöbb ragut, amit rizzsel esznek, rice and curry-nek hívják, de még az Erőspista-junkie-k számára is kihívás lehet egy-egy fogás csípőssége.
A piacokon roskadásig vásárolhatjuk magunkat jobbnál jobb zöldségekkel és gyümölcsökkel, és teákkal. Itt kóstoltam először a sütésre használt kókuszzsírt is, amelyről azóta dietetikusoktól hallottam, mennyire egészséges. A szintén kókuszból készült párlat, a kókusz-arak is nagyon finom, bár ennek az élettani hatásáról nem kérdeztem dietetikust. A kókuszt külsőleg is használják, tejét összekeverik a kertekben termő aloe verával, és naptejként alkalmazzák.
Az ország látnivalóiról röviden beszámolni nem lehet, akár egy túra esőedrőben apró piócák kíséretében, akár egy mezítlábas menetelés a Kandy-i fogtemplomban megérne egy-egy külön élménybeszámolót, ezért inkább a tengerpartokra térnék ki bővebben.
Tengerpartok
Az Indai-óceán kellemesen meleg, és állandóan hullámzik, így lehet szörfözni, és azért is csodálatosak a Sri Lanka-i homokos tengerpartok, mert nincs tömeg, nem zsúfoltak, és meglehetősen családiasak a parti vendéglátó egységek. A kínálatukból a gyümölcsös lassikat és a gyömbérsört érdemes kipróbálni, de a grillezett halakat és rákokat sem szabad kihagyni, fillérekért juthatunk különleges vacsorához.
A déli partszakaszokon (Hikkaduwa, Kahawa) a 2004-es cunami óriási pusztításokat végzett, annak emlékét szobrokon, frízeken őrzik, de gyakran előfordulhat, hogy a családjukat elvesztett helyiek személyesen mesélnek a katasztrófáról, amiért cserébe egy kis adományt remélnek. Egyébként ez egy nagyon vidám partvidék, valamiért a helyiek élnek-halnak Bob Marley-ért, és rendszeresen reggae-partikkal emlékeznek életművére (vagy rájöttek, hogy erre tódulnak a turisták).
A turisták nagy kedvence az Unawatuna strand is, amelyik jó pr-t kapott, amikor a Discovery Channel 2007-ben megválasztotta a világ legszebb tengerpartjának. A partvidéket helyi buszjárattal és tuktukkal is be lehet járni, az előbbi előnye, hogy gyorsabb, a hátránya pedig, hogy rendszerint tele van, és iszonyúan hangos helyi zenével száguld, és a sofőr közlekedési trükkjeit látva nehéz elhinni, hogy nincsenek szuicid hajlamai.
A nagyobb utazásokra az országon belül a buszjáratok alkalmasak, de arra számítani kell, hogy az utak nem túl jó minőségűek, és a közlekedés lassú.
A legjobb úticélokat bemutató sorozatunk első darabját itt találja.