Az ókori Egyiptom még mindig tartogat meglepetéseket. A Tutanhamon sírjában talált tárgyak és a múmiája is azt mutatják, hogy ő volt az első fáraó, aki valaha átesett egy egészen különleges temetési szertartáson.
Tutanhamon és az öröklét
Tutanhamon fáraó különleges temetési szertartásának célja az volt a kutatók szerint, hogy a mumifikált test újraéledjen a túlvilágon. Az Ozirisz ébredéseként ismert ősi rituálé az elhunyt uralkodó Ozirisszé, az alvilág istenévé való átalakulását kívánta elősegíteni, így biztosítva a halhatatlanságát a spirituális birodalomban, a túlvilágon.
Egy új tanulmányban Nicholas Brown felvázolta az elméletét, négy, pedj-aha emblémaként ismert, aranyozott farúd jelenlétét vizsgálta, amelyek a „res" hieroglifára hasonlítanak, és a sír egyik sarkában találták őket. Brown szerint ez összefüggésre utalhat egy ókori egyiptomi szöveggel, amelyet az Alvilág és égbolt könyveinek neveznek, amelyben Hórusz isten egy "res" szimbólumot tart fel, hogy felélesztesse egy halott fáraó múmiáját, aki aztán Ozirisz istenséget ölti magára.
Ókori egyiptomi halotti rituálé
Mivel azonban ez a szöveg először néhány évtizeddel Tutanhamon fáraó halála után jelent meg, a négy bot és az Ozirisz ébredése rítus közötti összefüggést eddig figyelmen kívül hagyták. Brown azonban azt mondja, hogy mivel ez lehet a rituálé legkorábbi régészeti bizonyítéka, alapos okunk van feltételezni, hogy a rituálét kifejezetten Tutanhamon számára hozták létre, mivel tanácsadói igyekeztek megszilárdítani a fáraó kapcsolatát a hagyományos ókori egyiptomi panteonnal.
Ennek szükségessége abból a tényből fakad, hogy Tutanhamon apja, Ehnaton elhagyta az ősi istenségeket, és egy új, monoteista vallást próbált megvalósítani. Brown szerint azonban „ a Tutanhamon uralkodása alatt végzett helyreállítási program nemcsak a hivatalos államvallás helyreállítását és a bezárt templomok újranyitását foglalta magában, hanem a hagyományosabb túlvilági hiedelmek, valamint a királyi temetési szertartások és rituálék helyreállítását is."
A mumifikálás folyamata
A szerző egy másik egyiptológust, Salima Imramot idézi, akinek munkája „meggyőzően érvelt amellett, hogy Tutanhamon szokatlan királyi testté való mumifikálása azért történt, hogy hangsúlyozzák az újonnan átszellemült Ozirisz természetét és hogy a fáraót Oziriszként mutatják be, hangsúlyozzák nem csak az Ozirisszal való azonosulást, hanem az isteni életet is.
Például Tutanhamon balzsamozói mindent megtettek annak érdekében, hogy erekciós helyzetben mumifikálják a férfiasságát, ami valószínűleg az Ozirisz regeneráló erejével való kapcsolatot jelezte.
Hipotézisének alátámasztására Brown újra elemzi a négy agyagedényt, amelyeket Tutanhamon szarkofágjának feje közelében találtak. Bár Howard Carter eredeti értelmezése ezekről, mint a pedj-aha emblémákról továbbra is széles körben elfogadott, Brown azt sugallja, hogy valójában túl kicsik erre a célra, és ezért alternatív, rituális funkciót tölthettek be.
„Valószínű, hogy a Tutanhamon temetkezési kamrájában bemutatott temetési rituálék egyike az Ozirisz felébresztésének rítusa, és a tárgyak elrendezése a kamrában ennek a szertartásnak a fizikai ábrázolása, amelyet az elhunyt királynak kell végrehajtani, hogy biztosítsa életét a túlvilágon" – vélekedik Brown.
