A Róma szívében található Piazza Navona az Örök Város egyik legszebb és legnyüzsgőbb tere. Ma lenyűgöző barokk szökőkutakat, elegáns palotákat és élettől pezsgő kávézókat találunk itt, de kevesen tudják, hogy a tér egy ókori római stadion alapjaira épült. Ez volt a Domitianus Stadion, amely a Kr. u. I. században épült, és több ezer néző számára biztosított helyet a különféle sportversenyek megtekintéséhez.
Róma ikonikus tere, a Piazza Navona, és annak ókori gyökerei
A római Piazza Navona nem csupán egy gyönyörű tér, egy építészeti és művészeti tökély, hanem maga a megtestesült történelem, a tér, amely az ókori Róma és a barokk örökségét egyesíti.
Turistaként mindenki útba ejti, aki Rómában jár. De vajon végiggondoljuk ilyenkor, hogy éppen ott sétálgatunk, ahol csaknem kétezer esztendeje sportolók versenyeztek, több száz éve pápák építkeztek, és még ma is pezseg az élet.
Eszünkbe jutott már, hogy a híres térnek miért éppen ilyen hosszúkás-ovális a formája, és miért nem hagyományos négyszögletes, vagy kerek, mint más „rendes" térnek?
A Domitianus Stadion története
A Circus Agonalis néven is ismert stadiont Domitianus császár építtette Kr. u. 85 körül egy birodalmi építési projekt keretén belül, miután Kr. u. 79-ben egy tűzvész megrongálta, illetve megsemmisítette a környező épületeket.
Ez volt az első állandó kőből készült stadion Rómában, melynek alaprajza a görög stadionokét követte. A létesítmény körülbelül 30 000 néző befogadására volt alkalmas, és főként görög stílusú sportversenyeket rendeztek benne, például futó- és ökölvívóversenyeket.
Hossza hozzávetőlegesen 275 méter, teljes szélessége 106 méter, míg a külső padok magassága 30 méter lehetett, a belső padjait pedig 4,5 méter magasra becsülik.
Bár a rómaiak nem rendeztek olimpiai játékokat, a Domitianus Stadionban olyan versenyeket tartottak, amelyek a görög olimpiákra hasonltottak. Ezek a Domitianus által újraalapított ősi Capitoliumi Játékok voltak, ahol már nemcsak atlétikai, hanem zenei és költészeti versenyeket is rendeztek.
Egyes források szerint a stadiont alkalmanként vízzel is elárasztották, hogy tengeri csatákat, más néven naumachiákat rendezzenek benne – bár ennek valóságalapját illetően viták folynak, mivel az aréna nem volt alkalmas ilyen bemutatókra.
Gladiátorviadalokat viszont egészen biztos, hogy tartottak itt, bár a Colosseum – melyet Domitianus bátyja, Titus császár, illetve apja, Vespasianus császár építtettek a zsidó háborúból eltulajdonított kincsekből – volt ezek fő helyszíne, de amikor ez utóbbi 217-ben tűzkárt szenvedett és felújításra szorult, a játékokat a Domitianus Stadionban rendezték meg néhány évig.
A keresztény vértanú-legenda szerint Szent Ágnest Diocletianus császár uralkodása idején, az egyik árkádban vagy annak közelében ölték meg. Koponyáját a Piazza Navonán található Sant'Agnese in Agone-templomban őrzik, amely Francesco Borromini műve, és a stadion egyik ókori lelátójának helyén áll.
A birodalom hanyatlásának idején a stadion árkádjait örömlányok vették birtokukba, akik bordélyházként használták, és ezek adóbevételéből finanszírozták az épület felújítását.
A Birodalom végnapjaiban a stadion már elvesztette eredeti funkcióját, és az árkádok alá szegények költöztek be, míg a küzdőtér nyilvános találkozóhelyként működött. A reneszánsz idején köveit építkezésekre hordták szét. A stadion hosszúkás, ovális alakja egyértelműen meghatározta a mai Piazza Navona formáját.
A tér középkori neve „Campus Agonis" volt, amely a görög „agón" szóból ered. Ez a szó versenyt vagy küzdelmet jelentett, utalva az egykor itt zajló sporteseményekre. Ebből alakult ki később a tér elnevezése: Navona.
A Piazza Navona születése
A középkor idején a stadion megmaradt részeit még mindig használták piacok és rendezvények céljára. Az igazi átalakulás azonban a XVII. században érkezett el, amikor X. Ince pápa megbízásából barokk stílusú teret alakítottak ki a helyén.
Ekkor épültek meg a tér híres műemlékei, például a Fontana dei Quattro Fiumi (Négy folyó szökőkútja), amely Gian Lorenzo Bernini mesterműve, és négy nagy folyót (Duna, Gangesz, Nílus, Rio de la Plata) jelképez, szimbolizálva a pápai hatalom globális kiterjedését.
A másik két szökőkút a tér északi részén található Fontana del Nettuno, illetve a déli oldalon látható Fontana del Moro, amely szintén Bernini, illetve nagyrészt Giacomo della Porta műve. A déli részen álló Fontana del Moro középső alakja eredetileg nem is mór vagy arab figura volt. Bernini csak a kagylós díszítést tervezte, míg a fő szoboralakot később, a XIX. században módosították, hogy illeszkedjen a kút nevéhez.
A tér két kiemelkedő alkotója, Gian Lorenzo Bernini és Francesco Borromini híresek voltak arról, hogy rivalizáltak egymással. Egy legenda szerint a Fontana dei Quattro Fiumi szoboralakjai közül a Nílust megszemélyesítő alak eltakarja a szemét, hogy „ne kelljen látnia" Borromini Sant'Agnese templomát. Ez azonban csak városi legenda, mivel a szökőkút korábban készült el, mint a templom.
A Piazza Navona mindig is a művészek és hírességek egyik központja volt. A XIX-XX. században olyan híres emberek éltek vagy látogatták a tér környékét, mint a híres író, Goethe, vagy Federico Fellini filmrendező.
A tér mai szerepe
Manapság a Piazza Navona Róma egyik legnépszerűbb turistalátványossága, ahol művészek, zenészek és kávézók várják a látogatókat, míg az ünnepi időszakban karácsonyi vásárok és rendezvények helyszíne.
A Domitianus Stadion maradványait részben még ma is meg lehet tekinteni a tér alatt található Stadio di Domiziano Régészeti Múzeumban, ahol interaktív kiállítások mutatják be az egykori aréna pompáját.