Lassan itt van március 15-e, a nemzeti ünnep, amelynek kapcsán a legtöbbünkben azonnal Petőfi Sándor, az egyik legnagyobb magyar költő képe rémlik fel. Nem csak irodalomból, de történelemből is mindent megtanultunk róla, illetve az 1848-49-es magyar forradalomról és szabadságharcról. De vajon valóban mindent tudunk már a költőről?
A különc Petőfi
Alábbi cikkünkben március 15-e kapcsán 12 érdekességet gyűjtöttünk össze a forradalom "arcáról", a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb hatású alkotójáról, Petőfi Sándorról, amelyekről valószínűleg eddig még nem hallottál.
1. Az 1823. január 1-jén született Petőfi Sándor apai ágon nemesi családból származott, édesapja, Petrovics István ügyes vállalkozó volt, aki kocsmákat, mészárszéket üzemeltetett és ingatlanokkal is kereskedett. Ennek következtében Petőfi gyermekkora gondtalan jólétben telt, bár mivel ez nem igazán illett a „nép fia" imázsába, ezért a költő ezt nem is nagyon hangoztatta.
2. A család jó anyagi körülményeinek köszönhetően Sándor ötéves korától már iskolába járt, amelyet jó eredménnyel végzett el, noha tanulmányai során kilenc különböző tanintézmény diákja volt, és a gyakori iskolaváltások végül valamelyest rányomták bélyegüket a teljesítményére. Beszélt németül és franciául és olaszul is igyekezett megtanulni. Balkezes volt, de mindkét kezével tökéletesen tudott írni.
3. A tanulmányokra ráunva Petőfi 18 évesen vándorszínésznek állt, miközben kora fiatalságától kezdve verseket is írt. A színészkedés viszonylag kevés sikerrel kecsegtette – azt mondják, furcsa hangja miatt – de második, nyomtatásban is megjelent verse, a Hazámban (1843), már Vörösmarty Mihály figyelmét is felkeltette, noha a Petőfi név semmit nem mondott számára. (Az első, nyomtatásban is megjelent verse A Borozó volt, 1842-ben, ezt még Petrovics néven szignózta).
4. Fiatal felnőtt évei vándorlással, nélkülözéssel, alkalmi munkákkal, színészkedéssel teltek, miközben mindvégig szinte nyomorban élt, függetlenül attól, hogy kiterjedt és befolyásos baráti köre volt. Egy alkalommal még katonának is beállt a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe, de gyenge fizikuma miatt hamar leszerelték. A nélkülözés 1844-ig tartott, amikor végül felköltözött Pestre.
5. Pesten felkereste Vörösmarty Mihályt és Bajza Józsefet, hogy kikérje véleményüket a verseiről. Mivel nem akarta személyét felfedni, először Pönögei Kis Pál néven mutatkozott be, majd, az őszinte dicséret után felfedte valódi személyazonosságát. Vörösmarty volt az is, aki végül kiemelte Petőfit a nyomorból és nélkülözésből.
6. Vörösmarty, miután szárnyai alá vette az ifjú költőt (kapcsolatain keresztül kiadták a verseit is), szerkesztői állást ajánlott neki a Pesti Divatlapnál, ahol azonban – magával ragadó személyisége ellenére – egyáltalán nem volt az egekben a népszerűsége, a konkurens lapok szerkesztői folyamatosan bírálták és leszólták egyszerű stílusa miatt. Ettől függetlenül anyagi gondjai nem voltak többet, Petőfi kávéházba is gyakran eljárt.
7. Utolsó színházi fellépése 1844. október 12-én, a Szökött katona című népszínműben volt, ahol mindössze annyit kellett volna mondani a szerepe szerint, hogy „Julcsa kisasszony a menyasszony?" ami helyett véletlenül ezt mondta: „Julcsa kisasszony a vőlegény?" Talpraesetten azonban így folytatta: „Gergely úrfi a menyasszony?"
8. Bár Petőfit szerkesztő kollégái gyakran kigúnyolták stílusa miatt, más részről némelyik verse akkora sikert ért el, hogy a fiatal német filozófus, Friedrich Nietzsche még életében megzenésítette őket. Petőfi – aki egyébként nagy Shakespeare-rajongó volt – termékeny időszakában nagyjából ezer verset költött, tehát átlagosan háromnaponta egyet. A János vitézt hat nap alatt írta meg, míg a Zöld Marci című népszínművet egy hét alatt, bár ez utóbbi nem nyerte el a színházi bíráló bizottság tetszését, ezért Petőfi el is égette a darabot.
9. Ami a nőket illeti, Petőfi első nagy szerelme a Pesti Divatlap vezetőjének, Vahot Imrének a sógornője, a 15 éves Csapó Etelka volt, de a lány korai halála miatt nem teljesedhetett be szerelmük. Későbbi feleségével, Szendrey Júliával egy nagykárolyi bálon találkoztak, de a lány apja kétszer is elutasította a költő leánykérését. Dühében majdnem a színésznőként is sikeres Prielle Kornélia kezét kérte meg, de végül 1847 szeptemberében mégis oltárhoz vezethette Szendrey Júliát, gyermekük, Petőfi Zoltán a forradalom napján foganhatott.
10. Miután már nem kellett nyomorognia, hogy szervezetét megeddze, elkezdett vívni és evezni is, azt mondják, mindkettőben tehetséges volt. Egy alkalommal barátja, Szűcs János rektor életét is ő mentette meg, miután a férfi a vízbe esett egy kirándulás során.
11. Petőfiért vagy rajongtak kortársai, vagy egyáltalán nem kedvelték: míg Bem József fiaként szerette a költőt, zabolátlan természete miatt Klapka Györggyel folyamatos konfliktusai voltak. Klapka egy alkalommal házi őrizetbe is záratta Petőfit, aki csak Görgey Artúr közbenjárására szabadult. Petőfi egyébként köztársasági érzelmű volt, ami akkoriban igen radikális eszmének számított, ezért ő – noha a forradalom arcának számított – nem szimpatizált az első, parlamentnek felelős magyar kormány ténykedésével. Hamar fel is adta politikai karrierjét.
12. Petőfi rendkívül hiú volt, szerette a feltűnést, így, amikor a férfiak frakkot és cilindert hordtak, ő előszeretettel járt zsinóros atillában, kucsmában, fokossal a kezében. Különcségére jellemző, hogy a járda helyett az úttest közepén szeretett közlekedni.