Kik voltak az Európát rettegésben tartó hunok?

A Római Birodalom bukásához nagy mértékben hozzájáruló európai hunok, egy keletről származó nomád csoport eredetét eddig rejtélyek övezték. Az V-VI. századi hun csontvázak ősi DNS-ének új tanulmánya most azt sugallja, hogy a hunok egy vegyes eredetű csoport voltak, akik kapcsolatban álltak a mongóliai Hsziungnu Birodalommal.

A PNAS folyóiratban hétfőn (február 24-én) közzétett tanulmányban a kutatók 370 csontváz genomját vizsgálták meg, hogy feltérképezzék a kapcsolatot a IV-V. század európai hunjai és a közép-ázsiai nomád csoportok, például a hsziungnu hunok között, akiknek birodalma a Kr. e. 200-
tól Kr. u. 100-ig állt fenn.

A hunok eredete évszázadok óta vita tárgya, egyes történészek azt feltételezik, hogy léteznek kulturális hasonlóságok a korábbi Hsziungnu Birodalommal, például hasonló íjak és nyilak, valamint a koponyamódosítás hasonló gyakorlata okán. A Science Advances folyóiratban 2024-ben megjelent tanulmány azonban kimutatta, hogy a hsziungnuk genetikailag változatosak voltak.

Az eredetet feltáró vizsgálat

Az új tanulmányban a vezető szerző, Guido Gnecchi-Ruscone, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet archeogenetikusa és munkatársai három csoportra osztották genetikai adatkészletüket:
• a kelet-eurázsiai sztyeppei emberek, akiket a hsziungnu-korszakban temettek el (Kr. e. 209 és Kr. u. 98 között)
• a közép-ázsiai emberek, akik a Kr. u. II-VI. század között hunytak el
• a Kárpát-medencében (a mai Magyarországon) elhunytak hun stílusú temetkezései a IV-VI. század között.

A kutatók ezeket a genomokat a származás alapján meghatározott identitás (IBD) szegmens megosztásának módszerével tanulmányozták, vagyis amikor két vagy több ember ugyanolyan hosszú DNS-szegmensekkel rendelkezik, amelyeket egy közös őstől örököltek.

Az IBD-technika több pár rokon személyt tárt fel a három csoportban, de azt találta, hogy a csoporton belüli emberek szorosabb kapcsolatban állnak egymással. Összesen 97 egyén kapcsolódott be IBD-vel a közép-ázsiai sztyeppén és a Kárpát-medencén keresztül négy évszázadon át – ez a megállapítás pedig arra utal, hogy ezekben a nomád csoportokban élő emberek transz-eurázsiai genetikai kapcsolatokat tartottak fenn.

Genetikai kapcsolatok

Ezenkívül kiderült, hogy két magas státuszú sírban eltemetett hsziungnu egyén több hun korszakbeli egyed közvetlen őse volt – ezt a két csoport közötti genetikai kapcsolat bizonyította. A kutatók által vizsgált hunok többsége azonban nagyrészt északkelet-ázsiai származású volt.

"A hun birodalom lakossága Európában genetikailag rendkívül heterogén volt" - írták a tanulmányban a kutatók, és a kevés közvetlen genetikai kapcsolaton túlmenően "nem találunk bizonyítékot nagyobb keleti/sztyeppei származású közösségek jelenlétére ebben az időszakban."

Míg a korábbi DNS-elemzések azt sugallták, hogy az elitből származó nőkre összpontosító házassági szövetségek fontosak voltak a hsziungnuk számára, a hunok társadalmi gyakorlatát még nem tanulmányozták.

"Férfi és női egyedeket is találunk a ritka és kivételes hun kori keleti típusú temetkezésekben" – mondta el Gnecchi-Ruscone a Live Science-nek, de "nem álltak rendelkezésünkre megfelelő adatok a sztyeppei hunok társadalmi gyakorlatainak feltárásához, mivel nagyon kevés sír van."

Generációkon át öröklődő gyakorlatok

Érdekes azonban annak a 35-50 éves, megnyúlt koponyájú hun nőnek a csontváza, akit az V. század első felében, Pusztataskonyban temettek el arany fülbevalóval.

"Ő egyike azoknak az egyéneknek, akiket elemeztünk, akiknek genetikai származása a hsziungnu korszak elitje közül való" - mondta Gnecchi-Ruscone. Ez pedig arra utalhat, hogy a koponyamódosítás gyakorlata generációkon át öröklődött.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az európai hunok, akik a 370-es években vándoroltak be Kelet-Európába, genetikailag és kulturálisan sokszínű csoportot alkottak – ez a megállapítás „összetettebb mobilitási és keveredési folyamatot jelez, mint az egyszeri hosszú távú vándorlás".