Az európai mocsári múmiák titkai

Írország a manókról és szellemekről szóló tündérmeséiről ismert, de valami még furcsább rejtőzik a ködben: mocsári múmiák. Ez az ellenséges környezet megőrzi a több száz évvel ezelőtt Írország lápjaiba dobott testeket. A lápokban nagyon kevés az oxigén, ami távol tartja a holttesteket felfaló baktériumokat, és lehetővé teszi a testek évszázadokig tartó megőrzését, természetes mumifikációját.Írország egyik legfrissebb lápi múmiáját 2011-ben fedezték fel, a legrégebbi lápban talált test 4000 éves, ami 500 évvel idősebb Tutanhamon egyiptomi fáraó múmiájánál.

Bár a láp konzerválásának köszönhetően a testek árulkodnak az elhunyt életmódjáról, táplálkozásáról és életkörülményeiről, a DNS-t viszont elpusztítja, így senki sem ismeri a testek pontos származását. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy az ír lápmúmiák egykori királyok voltak, akiket erőszakosan meggyilkoltak, majd a lápba dobtak, mert nem tudták megvédeni népüket a betegségektől vagy az éhínségtől. Viszont azt nem tudhatták a korabeli emberek, hogy a testüket évezredekig megőrzi a láp.

Lápmúmiák Európa-szerte

Csak Dániában több mint 500 vaskori lápból előkerült mumifikálódott testet és csontvázat fedeztek fel, amelyek i. sz. 800 és 200 közé datálhatók. Németországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Írországban pedig még több lápmúmiát találtak.

Tökéletes mumifikálódás, a leghíresebb a Tollund Mann

A testek bőrének, hajának, ruházatának és gyomortartalmának nagy része feltűnően jól megőrződött, köszönhetően a tőzegláp savas, oxigénszegény körülményeinek, amelyek az elhalt moha felhalmozódott rétegeiből állnak. Például a dániai Jütland-félszigeten 1950-ben talált Tollund Man-nek, amely a világ talán leghíresebb lápmúmiája, aminek még mindig van egy háromnapos szakálla – úgy érzed, kinyitja a szemét, és beszélni fog veled. Ez olyasvalami, amit még Tutanhamon sem tudott éreztetni veled" – mondta Karin Margarita Frei, a dán láptesteket kutató Nemzeti Múzeum kutatója.

Kik voltak a lápi múmiák?

Dániában a természetesen mumifikálódott holttestek közül körülbelül 30-at múzeumokban őriznek, ahol a tudósok évtizedeken át dolgoztak azon, hogy kiderítsék, kik voltak ezek az emberek, és miért haltak meg.

Mivel egyesek szörnyű sebeket viselnek, és ahelyett, hogy elhamvasztották vagy eltemették őket, mint a legtöbbjüket a közösségükben, ezért a tudósok szerint a holttestek emberáldozatok voltak; bűnözők, rabszolgák vagy egyszerű közemberek közül kerültek ki. Tacitus római történész indította el ezt az elképzelést az i.sz. első században azzal, hogy dezertőröknek és bűnözőknek írta le őket.

Ám a folyamatban lévő kutatások egy teljesen új dimenziót tárnak fel: életükben ezek a lápi múmiák inkább falvaik különleges tagjai lehettek, amelyek a korai vaskorban lazán szétszórtak Dániában.
Két dán láptestre, a Huldremose Womanra és a Haraldskær Womanra alkalmazott új kémiai elemzések azt mutatják, hogy haláluk előtt nagy távolságokat tettek meg. Sőt, egyes ruháik külföldön készültek, és sokkal kidolgozottabbak voltak, mint azt korábban gondolták, valamint ékszereket is viseltek.

Természetfeletti portál?

Ulla Mannering, a Dán Nemzeti Múzeum ókori textíliáinak szakértője szerint a 6000 évvel ezelőtti neolitikus korból származó európaiak számára a lápok egyszerre jelentenek erőforrásokat és valószínűleg baljós természetfeletti portálokat is.

Az otthonok fűtésére elégethető lápok tőzege értékes volt a fákkal szegény Dániában, a mocsári vasnak nevezett ércből pedig szerszámokat és fegyvereket készítettek.
A történelem előtti emberek körében úgy dívott,ha elveszel dolgokat, akkor cserébe kínálsz is" - mondta Mannering.

Ez lehet az oka annak, hogy a dán falusiak „ajándékokat" ruhákat, régi cipőket, lemészárolt állatokat, levert fegyvereket és 500 éven át az embereket a lápok fekete szakadékába tették.
„A dán vaskori kultúrák nem hagytak maguk után írásos emlékeket, így vallási meggyőződésük ismeretlen" – jegyezte meg Mannering.

A leghíresebb lápi múmiáról még többet tudhatsz meg az alábbi videóból: