Így oldott meg a tudomány egy 3000 éves rejtélyes ókori egyiptomi bűntényt 

Az utódlás érdekében kiötlött eset úgy hangzik, mint egy valódi Trónok harca, de az ügy, ahogy a rejtélyt a régészek három évezreddel később megfejtették, bármelyik detektívműsorban elmenne.

A történészek annyit tudtak, hogy az összeesküvés a fáraó két gyermekét – Titi és Tije fiait – állította szembe egymással. De a cselekmény részletei – és az, hogy valóban sikerült-e megölni a fáraót – a történelem egyik legérdekesebb döglött aktái maradtak mindaddig, amíg a modern régészet nem segített megoldani.

Mi történt valójában III. Ramszesszel, egy pusztulásra ítélt ősi birodalom fáraójával? Íme, hogyan tárták fel a régészek az igazságot a hárem-összeesküvéssel kapcsolatban, pontot téve egy évszázados égtő kérdés végére, és rávilágítva, milyen brutális lehetett az ókori egyiptomi királyok élete.

III. Ramszesz - Feltárul egy ősi gyilkossági rejtély 

A III. Ramszesz fáraó háremében zajló összeesküvés emléke a XIX. századra a múlt homályába veszett, amikor is az európai antikváriusok tömegesen kezdtek Egyiptomba érkezni ókori leletek után kutatva. Az újonnan lefordított Rosetta-kőnek köszönhetően ezek az ősrégészek szívesen vetették bele magukat az ősi feliratok és hieroglifák szövegeibe.

Az 1820-as években különösen érdekes volt egy 18 méter hosszú udvari tekercs felfedezése a Kr. e. XII. századból – egy dokumentum, amely az egyik egyiptomi fáraó elleni összeesküvést írta le, amely saját királyi háreméből indult.

A helyi piacon vásárolt papirusz a sikertelen puccsot követő hazaárulási pert részletezte, és III. Ramszesz egyik feleségét, Tije-t és fiát, Pentawart gyanúsította vele.

Hárem intrika

Más fáraókhoz hasonlóan III. Ramszesznek is volt egy főfelesége, Titi, illetve számos másodfelesége, akik gyermekeikkel és szolgáikkal mind együtt éltek a királyi háremben. A hárem a fáraó hatalmának és tekintélyének fényűző szimbóluma volt – és a politikai intrikák melegágya, amelynek nagy része a dinasztia és az utódlás kérdéseire összpontosított.

III. Ramszesz feleségei rengeteg örököst, becslések szerint 100 gyermeket szültek. Az utód kijelölése azonban nehéznek bizonyult, mert a trónra váró fiak közül 12 még a fáraó életében meghalt. Kr. e. 1164-ben egy újabb koronaherceg halt meg, így Titi fiatalabb fia következett a trónutódlási sorban.

A tekercs szerint Tije, az egyik másodfeleség, azt akarta, hogy helyette az ő fia, Pentawar foglalja el a trónt. Ezért számos befolyásos háremlakót és a királyi háztartás tagját kérte segítségül, köztük más feleségeket és a fáraó saját orvosát is.

Bár a dokumentum a cselekményben való részvétellel vádolt összes férfit megnevezte, a nők közül csak egyet, Tijét. Ugyanakkor arról is hallgattak, hogy az összeesküvőknek sikerült-e megölniük III. Ramszeszt, a vádlottak nevét pedig elferdítette.

Az utolsó nagy fáraó

A kutatók tudták, hogy a puccs nem változtatta meg az utódlási vonalat: a fő feleség, Titi fia lett III. Ramszesz utódja. Ezért azt feltételezik, hogy az eset egy alacsonyabb rangú feleség kudarccal végződő kísérlete volt, hogy az erőviszonyokat saját fia érdekében tolja el.

De a kérdések a puccs valódi kimenetelével, illetve azzal kapcsolatban is nyitva maradtak, hogy Tije-nek hogyan sikerült annyi befolyásos embert meggyőznie, hogy részt vegyenek egy ilyen veszélyes játszmában. És ha nem is ölte meg, de vajon a puccs segített-e destabilizálni III. Ramszesz uralkodását.

Kr. e. 1186 és 1155 között Ramszesz volt a leghatalmasabb ember Egyiptomban, de a történelem szerint ő volt az utolsó nagy fáraó – és Titi fia, IV. Ramszesz, aki végül az utóda lett, már egy meggyengült királyságot örökölt.

III. Ramszesz uralkodása alatt Egyiptom külső invázióval, gazdasági viszályokkal és belföldi problémákkal szembesült, mint például az első ismert általános sztrájk, amelyre a fáraó nagyszabású nyughelyének megépítésével megbízott elégedetlen sírépítők körében került sor. De vajon a bukását a hárem-összeesküvés okozta?

III. Ramszesz sírja

1886-ban, évtizedekkel a papirusz felfedezése és lefordítása után, a kincsvadászok rendkívüli tárgyi bizonyítékot tártak fel az ügyben, mégpedig III. Ramszesz sírját.

Ennek ellenére a feltárók kudarcot vallottak a fáraó elhelyezésének pontos dokumentálásával a sírban, amely számos más múmiát is tartalmazott.  Ezzel megszűnt a döntő bizonyíték arra nézve, hogyan teljesedett be végül III. Ramszesz sorsa, és amelyre a III. Ramszeszként azonosított múmia sem adott választ. Kíváncsiskodó, türelmetlen bámészkodókkal körülvéve az antikváriusok azonnal kibontották III. Ramszesz múmiáját, de azt tapasztalták, hogy a testen nem látszott sérülés nyoma.

Még zavaróbb volt egy másik múmia, amelyet a fáraó mellé temettek: egy kisebb múmia eltorzult, látszólag sikoltó arccal. Ellentétben a sírban lévő többi múmiával, amelyeket ünnepélyes ruhákban temettek el és gondosan bebalzsamoztak, a kis múmiát egyszerű báránybőrbe csomagolták, és látszólag véletlenszerűen helyezték el a sírban anélkül, hogy a személyazonosságára utaló felirat szerepelt volna rajta.

Feltételezve, hogy a titokzatos sikoltó múmiát soha nem sikerül azonosítani, a történészek úgy gondolták, hogy megoldották az ügyet.  A jelek szerint III. Ramszeszt nem az összeesküvők ölték meg, és az összeesküvést úgy írták le, mint egy alacsonyabb rangú feleség tettét a királyi háremen belül.

Egy ideig a régészeti technológia fejlődése sem kínált az ügyben több fényt: amikor a kutatók az 1960-as években röntgenkészülékkel vizsgálták át a fáraót, az sem utalt merényletre. De Susan Redford régész kíváncsiságát felkeltette a történet, és 2002-ben új perspektívából világította meg az összeesküvést, köszönhetően a III. Ramszesz sírjában lévő műalkotások újbóli vizsgálatának.

Redford rájött, hogy a sír falain több dombormű III. Ramszesz örököseit ábrázolja. Ám az egyik dombormű a hercegek más konstellációját mutatta – ezt a lépést Redford úgy értelmezte, mint ami Pentawar presztízsére és anyja, Tije királyi státuszára utal. Ha Tije királynő lett volna, és nem csak másodlagos feleség, fia erőteljesebb igényt támaszthatott volna a trónra – ez a státusz megmagyarázná azt a régóta fennálló rejtélyt, hogy egy alacsonyabb rangú személy hogyan tudta összegyűjteni az összeesküvők egy ilyen prominens csoportját.

A döglött akta felmelegítése

A domborművek tisztázhatták a puccskísérlet okait. De a 3000 éves gyilkosság még mindig csak egy döglött akta volt, amíg a törvényszéki régészeti módszerek nem fejlődtek annyit, hogy indokolttá tegyék a múmiák újabb vizsgálatát. A lehetőség végül 2012-ben jött el, egy nemzetközi kutatócsoport által végzett CT-vizsgálatnak és a DNS-elemzésnek köszönhetően.

Az új vizsgálat kimutatta, hogy III. Ramszesz hasi szerveit Hórusz, a gyógyítással összefüggő egyiptomi isten figuráival helyettesítették, valamint Hórusz amulettjeit helyezték a nyakába és a lába köré. De több is volt: III. Ramszesz nyakát csontig metszették, ami arra utal, hogy valójában meggyilkolták.

III. Ramszesz pedig osztozott a sikoltó, azonosítatlan múmia DNS-ével, így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az az összeesküvő Pentawar herceg holtteste lehet.

De mi történhetett Tije-vel, a megszégyenült királynővel, aki hárempuccsának ilyen szörnyű következményei lettek? Mivel Tije múmiáját soha nem találták meg, Redford úgy véli, hogy elégették, amely az ősi Egyiptomban a szégyen jele volt.

„Nagyjából ez a legrosszabb sors, amelyet egy ókori egyiptomi csak elképzelhetett" – magyarázta Peter Gwin a National Geographic podcastjának Overheard című epizódjában. „A teljes eltörlés, megsemmisítés. Nincs test, nincs túlvilági élet." Brutális vég egy olyan nő számára, akinek motivációi soha nem derültek ki, de akinek árulása hozzájárult az utolsó nagy fáraó életének végéhez.