Az emberként nevelt csimpánz, Gua

Az összehasonlító pszichológusként és etológusként dolgozó pár célja az volt, hogy megvizsgálják, vajon a környezet és a nevelés mennyire befolyásolja az egyed fejlődését. Megtanulhat-e egy csimpánz emberként viselkedni? Netán el is hiheti magáról, hogy ember?

A kísérlet kezdete

Kellogg régóta foglalkozott a vadon felnőtt, úgynevezett „maugli gyermekek" jelenségével – olyan emberekkel, akik kisgyermekként emberi kapcsolatok nélkül, természetes környezetben nőttek fel. Mivel azonban egy emberi csecsemő elszigetelése etikailag elfogadhatatlan lett volna, úgy döntött, hogy inkább egy állatot integrál be az emberi társadalomba.

A kísérlet kilenc hónapon át tartott, napi 12 órában, heti hét napon keresztül. Kellogg és felesége számtalan vizsgálatot végeztek el saját kisfiúkon, Donaldon és a csimpánzgyereken, Guán, többek között vérnyomásmérést, memóriateszteket, hangképzési és mozgáskoordinációs megfigyeléseket, reflexvizsgálatokat.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy a két „testvér" hogyan reagál a félelemre, hogy viselkednek játék közben, milyen a mászási képességük, hogyan engedelmeskednek és milyen a nyelvi fejlődésük.

A fejlődés és a biológiai korlátok

Eleinte Gua még jobban teljesített a teszteken, mint Donald. Jobbak voltak a problémamegoldási készségei, jobban reagált az ingerekre és fejlettebb volt a kézügyessége. Egy ponton azonban a csimpánz fejlődése megállt. Hiába a gondoskodás és a tanítás, genetikai adottságai gátat szabtak további előrelépésének. Ahogy az egyik beszámoló fogalmazott: „A kísérlet jobban demonstrálta az öröklött genetikai korlátokat, mint bármely korábbi kutatás."

A Maugli kísérlet rejtélyes vége

A kísérlet végét hirtelen és homályos körülmények között jelentették be. A hivatalos beszámolók szerint 1932. márciusától Guát fokozatosan visszaszoktatták a floridai Orange Park főemlősközpontjának lakói, saját fajtársai közé. Azonban a kutatók nem részletezték pontosan, hogy miért döntöttek így.

Több lehetséges magyarázat is felmerült. Lehetséges, hogy Kelloggék egyszerűen elfáradtak a megterhelő tudományos és szülői feladatok miatt.

Egy másik elképzelés szerint Gua egyre erősebbé és nehezen kezelhetőbbé vált, és attól tartottak, hogy esetleg veszélyt jelenthet emberi „testvérére".

A legérdekesebb, ugyanakkor legijesztőbb magyarázat azonban az volt, hogy míg Gua nem tanulta meg az emberi nyelvet, addig Donald elkezdte utánozni a csimpánz hangjait. A kutatók szerint „Donald nyelvi fejlődésének visszamaradása vezethetett a kísérlet leállításához."

Tanulságok és következmények

A kísérlet egyedülálló betekintést nyújtott az emberi és állati fejlődés közötti különbségekbe. Bár Gua képes volt bizonyos mértékig emberként viselkedni, végül a biológiai határok áthághatatlannak bizonyultak.

A kísérlet megerősítette, hogy míg a környezet és a nevelés nagy hatással van az egyedfejlődésre, az öröklött tényezők meghatározó szerepet játszanak.

Winthrop Niles Kellogg kísérlete a mai napig vita tárgyát képezi, és komoly etikai kérdéseket is felvet az állatokkal végzett pszichológiai kutatásokkal kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy a csimpánz és az ember közötti különbségek jobban meghatározzák a fejlődést, mint azt korábban gondolták volna.