Az első londoni állatkert önmagában nem is állatkert volt, hanem inkább egy királyi menazséria, amelyet az egyik leghíresebb londoni építményben hoztak létre. Több mint 600 éven át egzotikus állatok egész sorát tartották a Towerben, ahol a közönség is láthatta őket, de néha tanulmányozták is őket.
Státuszszimbólum: az angol királyok magán állatkertje
A királyi menazséria története a XIII. században, János király, majd III. Henrik uralkodásával kezdődött. I. Henrik uralkodásának idejére pedig kifejezetten divat lett a külföldi uralkodók által egzotikus állatokat felajánlani az angol királyoknak, mint diplomáciai ajándékokat. E figyelemre méltó „ajándékok" között oroszlánok, tevék, leopárdok, hiúzok, de még egy sertés is előfordultak, amelyeket az egyfajta menazsériaként és vadászterületként is számon tartott Woodstockban tartottak.
János király uralkodása alatt az állatokat a londoni Towerbe költöztették, és számukat megnövelték. A témával kapcsolatos általánosan elfogadott feljegyzések azonban a királyi menazséria valódi kezdetét 1235-ben határozták meg, amikor III. Henrik három „leopárdnak" leírt állatot kapott (bár azok valószínűleg oroszlánok lehettek) II. Frigyes német-római császártól. Ezek az állatok szimbolikus jelentéssel bírtak, mivel meggyeztek a király címerében látható állati címerképekkel.
Aztán 1252-ben IV. Haakon norvég király egy „sápadt" medvét (esetleg jegesmedvét) küldött ajándékba, majd 1255-ben a francia IX. Lajos király egy elefántot ajándékozott Anglia királyának, amelyet a keresztes hadjáratok során fogtak el.
Természetesen ezeket az állatokat etetni is kellett (bár a medve láthatóan képes volt magának halat fogni a Temzében, miközben egy hosszú kötélhez kötötték), és ahogy nőtt a menazséria, úgy nőttek a költségek is.
Sajnos ennek a meglehetősen különleges gyűjteménynek a terhe a shire reeve-ekre (rendőri feladatokat ellátó tisztviselők a középkori Angliában) hárult, akiknek az állatoknak szánt ennivalót fizetniük kellett. Henrik odáig ment, hogy London lakosságát is megadóztatta, hogy így oldják meg az elefánt tartására való istálló fenntartását.
A korabeli ismeretek meglehetősen korlátozottak voltak ebben az időben, így senki sem tudta, valójában mit is eszik egy elefánt. Ezért hússal próbálták etetni, és naponta majdnem négy liter bort is adtak neki. Ez végül elég gyorsan megölte az állatot.
Privát menazsériából nyilvános állatkert
A királyi menazséria célja az uralkodó személyes presztízsének növelése volt. Az ilyen egzotikus állatok ajándékozása nemcsak a tisztelet jele volt, de bemutatásuk, felvonultatásuk gazdagságot, hatalmat és globális kapcsolataik jelentőségét is közvetíthette. Az udvarba látogató nemesek vagy külföldi méltóságok megnézhették az állatokat, de idővel a menazséria a szélesebb közönség előtt is megnyílt.
Ez azonban költséggel járt. Például I. Erzsébet uralkodása idején a nagyközönség ingyenesen látogathatta a menazsériát, de csak azzal a kikötéssel, ha az illető macskát vagy kutyát vitt magával. Ez persze nem a szőrös kiskedvencek iránti felelősséget jelentette; sokkal inkább az oroszlánok etetésének egy módja volt.
Ezeknek az állatbemutatóknak a közbiztonsága is megkérdőjelezhető volt ekkoriban.
A XVII. század végéről ismert egy eset, amikor egy Mary Jenkinson nevű nőnek az egyik ismerőse, aki feltehetően az állatok gondozója volt, mutatta meg az oroszlánokat. Egy ponton Mary megpróbálta megsimogatni az egyik oroszlán mancsát, de az állat rátámadt, megragadta „a nő karját, és a legnyomorultabb módon letépte a húsát a csontról". Az orvosok megpróbálták Mary karját amputálni, de a lány ennek ellenére meghalt.
A XVII-XVIII. század során a menazséria egyre népszerűbb turisztikai attrakcióvá vált Londonban, és a korona további pénzt kereshetett vele. Ekkoriban kezdett hasonlítani a helyszín egy korai állatkerthez.
És az előadás véget ér
1822-re egy hivatásos zoológust neveztek ki a Tower állatkertjének őrének. Az állatokkal és gondozásukkal kapcsolatos ismeretei pedig lehetővé tették, hogy a menazséria 60 faj (többek között nagymacskák, farkasok, medvék, elefántok, kenguruk, zebrák, valamint számos egzotikus madár- és hüllőfaj) 300 egyedének adjon otthont.
Ezek közül az állatok közül sokat akkoriban gyűjtöttek össze, amikor a gyarmati Nagy-Britannia hatalma a fél világra kiterjedt. Aztán 1828-ban a London Zoological Society saját állatkertet nyitott a Regent's Parkban, amely ma is létezik: ez a híres Londoni Állatkert.
Ugyanakkor olyan egyre növekvő kritikák láttak napvilágot, hogy a menazséria állatait nem megfelelően kialakított helyen tartják. Végül Wellington hercege úgy döntött, hogy az állatok nagy részét a Regent's Park állatkertjébe helyezi át, míg a többit vándorcirkuszoknak adták el. A királyi menazsériát végül 1835-ben zárták be.
