Kevesen gondolnák, hogy egy több ezer éve elhunyt uralkodónak útlevélre lehet szüksége, ám II. Ramszesz esetében pontosan ez történt. Az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb fáraójának maradványait 1976-ban Franciaországba kellett szállítani vizsgálat, illetve állagmegóvás céljából, és az egyiptomi törvények értelmében ehhez útlevelet kellett kiállítani számára.
Egy hatalmas ókori egyiptomi uralkodó, II. Ramszesz élete
II. Ramszesz (Kr. e. 1279-1213), a 19. dinasztia harmadik uralkodója Széthi fáraó fia volt, és rendkívüli népszerűségnek örvendett. Már 14 évesen trónörökös lett, és a legtöbb történész szerint még 20 éves kora előtt elfoglalta a trónt.
Uralkodása során számos hadjáratot vezetett, amelyekkel nemcsak megvédte Egyiptomot a külső támadásoktól, hanem jelentős területeket is meghódított: birodalmának határai Szíriától Núbiáig nyúltak.
Győzelmei révén a birodalom kincstára bőségesen megtelt, ami lehetővé tette számára, hogy hatalmas építkezésekbe kezdjen.
Emlékművek, amelyek kiállták az idő próbáját
Bár a híres egyiptomi piramisokat már 1500 évvel II. Ramszesz uralkodása előtt felépítették, ő maga is jelentős építkezésekbe kezdett. Nem egyetlen grandiózus síremlék építésére összpontosított, hanem számos templomot és szobrot állíttatott Egyiptom-szerte.
Érdekesség, hogy míg a legtöbb fáraó domborműveken örökítette meg arcképét, Ramszesz mély, plasztikus faragásokat rendelt, hogy utódai ne tudják könnyen eltüntetni vagy átalakítani a szobrait.
Legismertebb építészeti alkotásai közé tartozik az Abu Szimbel templomegyüttes és a hatalmas halotti templom, a Rameszeum. Emellett szeretett felesége, Nefertari számára is díszes sírt építtetett, valamint egy több mint 100 tonnás kolosszális szobrot is készíttetett magáról.
A fáraó nyughatatlan nyughelye
Halála után II. Ramszeszt a Királyok Völgyében temették el egy pompás sírban. Az évszázadok során azonban a papok többször is áthelyezték a múmiáját, attól tartva, hogy sírrablók kifosztják.
Egyes helyeken mindössze néhány napig maradt, mielőtt továbbköltöztették volna. A papok ezeket a költöztetéseket a múmia vászontekercsein dokumentálták.
Az idők során azonban a fáraó szarkofágja elveszett, és mire a múmiáját 1881-ben a modern kori kutatók Deir-el Bahriban megtalálták, állapota már erősen leromlott.
Útlevél egy évezredek óta halott fáraónak
A XX. század közepére a tudósok rájöttek, hogy II. Ramszesz múmiája sürgős állagmegóvásra szorul, ugyanis a testen gombás fertőzés jelei látszottak.
1974-ben végül francia szakembereket hívtak segítségül a modern vizsgálatok elvégzéséhez, ám a törvények szerint Egyiptomból senki – még egy halott fáraó sem – hagyhatta el az országot megfelelő úti okmányok nélkül. Ezért az egyiptomi hatóságok hivatalos útlevelet állítottak ki számára, amelyben foglalkozásaként „király (elhunyt)" szerepelt.
A döntés nem csupán formális gesztus volt. Egyiptom attól tartott, hogy a fáraó múmiája esetleg nem kerül vissza hazájába, hiszen számos történelmi ereklyét vittek ki és tartottak vissza különböző európai múzeumokban. Az útlevél révén jogi védelmet élvezett, amely garantálta biztonságos visszatérését.
Amikor a fáraó múmiája megérkezett a párizsi Le Bourget reptérre, uralkodónak kijáró, katonai tiszteletadással fogadták. Éppúgy, mint bármely más államfőt.
Mit derítettek ki a francia kutatók?
Párizsban a kutatók alaposan megvizsgálták a múmiát. Kiderült, hogy II. Ramszesz, aki több mint 90 évével abban a korban igazi matuzsálemnek számított, körülbelül 170-175 cm magas volt, és vöröses hajszínnel rendelkezett.
Testén számos harci sérülést, ízületi gyulladást és egy súlyos fogtályogot is azonosítottak. A szükséges kezelések elvégzése után a múmiát visszaszállították Egyiptomba – immár teljes biztonságban és jogi problémák nélkül.
II. Ramszesz története bizonyítja, hogy a történelem nagy alakjai még évezredekkel haláluk után is különleges figyelmet és tiszteletet érdemelnek.