Ki volt valójában ez ez az alacsony sorból felkapaszkodott misztikus szerzetes, Raszputyin?

1916. december 16-ról 17-re virradó éjszaka rejtélyes gyilkosság történt Oroszország egyik legpompásabb palotájában. A bűncselekmény egy komoly és összehangolt összeesküvés csúcspontját jelentette mind az áldozat Raszputyin, mind birodalmi pártfogói ellen. Egy olyan megrázkódtatás volt a cári elit ellen az első világháború idején, ami menthetetlenül a forradalom felé taszította Oroszországot.

Több mint száz évvel később Grigorij Raszputyin meggyilkolásáról – akit oly sokáig tévesen őrült szerzetesként ábrázoltak – még mindig szenzációhajhász cikkek íródnak, továbbra is elferdítve az igazságot Oroszország utolsó cárjával és cárnőjével, Miklóssal és Alexandrával való szoros kapcsolatát illetően.

Az, hogy ez az alacsony sorból felkapaszkodott egykori lókereskedő ilyen egyedülálló befolyással bírt a visszahúzódó Romanovok felett, megrémítette a birodalom belső köreit, akik ezért démonizálták Raszputyint és az őt követőket.

Vidékről az udvarba

Grigorij Jefimovics Raszputyin 1869-ben paraszti gazdálkodók gyermekeként született Pokrovszkojeban – egy távoli faluban Nyugat-Szibériában, Szentpétervártól mintegy 2575 kilométerre. Neveltetéséről keveset tudni biztosan, mivel alig állnak rendelkezésre feljegyzések.

19 évesen feleségül vette Praskovya Fjodorovna Dubrovinát, aki később négy gyermeket szült neki. 1892-ben, családját hátrahagyva elment otthonról. Raszputyinnak állítólag megjelent az Isten, ezért három hónapot töltött egy kolostorban, bár soha nem lett felszentelt pap. Ehelyett több éven át vándorolt Oroszországban, személyes lelki megvilágosodást keresve – a vándorló orosz szent emberek hagyományainak megfelelően.

1905-re Raszputyin spirituális guruként és gyógyítóként lett ismert Szentpéterváron, éppen abban az időben, amikor az alternatív gyógyászat és az okkultizmus iránti érdeklődés divatos volt az orosz elit körében. Főleg női tanítványok klikkjét gyűjtötte maga köré, akik Isten emberét tisztelték benne. De hamarosan pletykák kezdtek keringeni Raszputyin kicsapongásairól, mint korhely szexuális ragadozó.

Bejutás az udvari körökbe

Raszputyin furcsa és ellentmondásos kettős életet élt. Tisztelői jelenlétében a józan, bölcs személyiség álarcát öltötte magára, és a test és az elme tisztaságát hirdette. Amikor azonban távol volt tőlük, Raszputyin részeg, szexuális degeneráltként viselkedett.

Az orosz közvélemény már akkor is komolyan gyanakodott Raszputyinra, amikor 1905-ben bemutatták a cárnak és a cárnőnek. Gyógyító hírneve miatt közel került a cári családhoz, mivel fiuk és örökösük, Alekszej cárevics hemofíliában szenvedett. 1908-ban Raszputyin már a cári család legbelsőbb köreihez tartozott, akikkel elhitette, arra használja képességeit, hogy enyhítse Alekszej szenvedését. Alexandra Raszputyint gyógyítónak tekintette, és bízott benne, hogy segít Alekszej kezelésében.

Veszélyes befolyás

Raszputyin azonban nem akarta szerepét kizárólag az egészségre és a spiritualitásra korlátozni. Politikai tanácsokat kezdett nyújtani Miklósnak és Alexandrának is. Ezzel pedig ellenségeket szerzett magának az orosz arisztokrácia és kormány köreiben. A Romanov-család többi tagja, mint szélhámost megvetette Raszputyint.

Alexandra elhidegült saját nővérétől, Erzsébet Fjodorovna nagyhercegnőtől, miután figyelmeztette a cárnőt Raszputyinnal kapcsolatban. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy még Alexandra sem tudta megvédeni a szeretett „Grigorij atyát" saját családja és barátai gyűlöletétől.

1915-ben már dúlt az első világháború, és Miklós elhagyta Oroszországot, hogy a keleti frontra induljon. Alexandra magányos és zaklatott volt, és egyre több időt töltött Raszputyin társaságában. Raszputyinnak már saját személyes sofőrje volt, aki kivitte Carszkoje Szelóba, ahol a cárnővel magán imaórákat tartott.

A kapcsolatukról szóló pletykák eldurvultak. A Romanovokban egyre nőtt az aggodalom amiatt, hogy Alexandra rossz hírű kapcsolatba keverte a családot. Furcsa pletykák keringtek arról, hogy viszonya Raszputyinnal szexuális, és pornográf képeket terjesztettek róluk Szentpéterváron. Már úgy beszéltek Raszputyinról és Alexandráról, mint sötét erőkről, akik tönkretennék Oroszországot.

Veszély Oroszországra nézve

Raszputyin halálos fenyegetésekkel nézett szembe, és hamarosan már nyíltan és széles körben követelték az eltávolítását – bármilyen eszközzel is. Miután 1914 júniusában egy nő késes támadása csaknem végzetes gyomorsérülést okozott neki, egy rendőr kísérte mindenhová. Senki sem tudott hozzá elég közel kerülni, hogy megölje, mert Raszputyint mindig gondosan őrizték.

Raszputyin állítólagos befolyása a cárnőre komoly aggodalmakat váltott ki a Romanov család több vezető tagjában is. Ekkor egy fiatal, lelkes, de tapasztalatlan 29 éves férf, Félix Jusupov herceg gyilkossági tervet eszelt ki Raszputyainnal szemben, amelyet mindenki támogatott.

Jusupov Oroszország egyik leggazdagabb családjában született, és II. Miklós unokahúgát, Irinát vette feleségül. Hazafias kötelességének tartotta, hogy megszabadítsa Oroszországot Raszputyintól. Miután terve szerint Raszputyin kikerült a képből, Jusupov abban reménykedett, hogy helyreállítja a cár jó hírét, illetve abban is, hogy Miklós a jövőben majd jobban támaszkodik a tágabb családjára, a nemességre és a Dumára.

1916 októberében Jusupov rávette barátját, a 25 éves Dmitrij Pavlovics nagyherceget (aki Miklós cár unokatestvére volt), hogy együtt tervezzék meg a gyilkosságot. November végén beszervezték Vlagyimir Puriskevicset, az Orosz Állami Duma egyik tagját, aki már nyíltan leszólta Raszputyint.

Két másik személyt is bevettek, hogy segítsenek a végső tervet nyélbe ütni: egy testőrtisztet, Szergej Szuhotyin hadnagyot és egy lengyel orvost, Stanislav Lazovertet, akinek segítenie kellett a Jusupov által szerzett méreg – kálium-cianid kristályok – beadásában.

A szerzetes meggyilkolása

Az 1916. december 16-17-i események legismertebb beszámolója Jusupov saját írásaiból maradt fenn, amelyeket mintegy 10 évvel Raszputyin halála után publikáltak. A La Fin de Raspoutine-ban (és később az 1950-es években az emlékirataiban ) Jusupov az elejétől a végéig leírta a merénylet terveit. Először is Jusupov közel férkőzött Raszputyinhoz azzal az indokkal, hogy konzultáljon vele egészségügyi problémáiról.

A Jusupov családnak volt egy palotája a szentpétervári Moika-csatorna mellett, amelyet a gyilkosság helyszínéül választottak. Jusupov meghívta Raszputyint a Moikába, hogy találkozzon feleségével, a gyönyörű Irina hercegnővel. Raszputyin, hogy titokban tartsa látogatását és elkerülje a biztonsági intézkedéseket, december 16-án nagyon későn érkezett.

A cselszövők

Jusupov egy kis alagsori helyiséget készített elő Raszputyin fogadására. A színes lámpásokkal és a kandallóban pislákoló tűzzel gyengén megvilágított helyiség gazdag műalkotásokkal, faragott tölgyfa székekkel, ébenfából készült szekrényekkel, perzsa szőnyeggel és fehér medvebőr szőnyeggel volt berendezve.

Az asztalt teához való szamovárral, keksszel és süteményekkel terítették meg – Jusupov szerint Raszputyinnak tetszett. Raszputyin érkezése előtt Szuhotyin porrá őrölte a mérget, amelyet Lazovert állítólag a süteményekbe szórt. Jusupov Pavlovicsnak és Puriskevicsnek is adott kálium-cianid oldatot, hogy Raszputyin borába öntsék.

Közvetlenül éjfél után Lazovert sofőrnek álcázva vitte Jusupovot Raszputyin otthonába, a Gorokhovaja utca 64. szám alá. Raszputyin lányai felidézték, hogy jó hangulatban jelent meg azon az éjszakán, de nagyon idegesnek is tűnt, mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben.

Raszputyin az alkalomhoz illően felöltözött; búzavirággal hímzett selyeminget (kifejezetten a cárnő készítette neki), bársony nadrágot és kifényesített csizmát viselt. Megmosta és megfésülte a haját, és ahogy Jusupov emlékezett, olcsó szappan szaga volt.

Eközben Pavlovics és Puriskevics, a Moika-palotában maradtak, hogy úgy tűnjön, mintha mulatság zajlana az emeleten. Amikor Raszputyin, Lazovert és Juszupov egy oldalbejáraton belépett a palotába, zenét hallottak az emeletről. Két fiatal nő is megérkezett. Raszputyin azt hitte, hogy a kedves Irina is lejön, hogy találkozzon vele az alagsorban. (Irina valójában megtagadta, hogy részt vegyen az éjszakai eseményekben, és távol maradt a krími családi birtokon.)

Gyilkossági kísérletek

Jusupov megkínálta Raszputyint a süteményekkel. Először visszautasította, majd vonakodva vett egyet, majd egy másodikat is. De nem történt semmi. Juszupov nem értette, miért nem hat a méreg. Ezután rávette a vendégét, hogy kóstolja meg saját krími dűlőiből származó madeirai borát, miután titokban sikerült a mérget beletenni a pohárba. Raszputyin úgy itta a bort, mint egy ínyenc, majd ivott még egy kicsit, de a méregnek továbbra sem volt hatása.

A dolgok így folytatódtak még egy ideig, majd Raszputyin rávette Jusupovot, hogy gitárral szórakoztassa. Teát ivott, fejét lehajtotta, szemét lehunyta. Fáradt volt – de több mint két órával később még mindig nem hatott a méreg.

Jusupov összeesküvő társai egész idő alatt az emeleten vártak. Végül az egyre reményvesztettebb Jusupov összeült velük tanácskozni. Jusupov kétségbeesetten azt mondta nekik, hogy „az egyetlen hatás, amit a méregtől látok, az az, hogy állandóan böfög".

A trió úgy döntött, nincs más választásuk, mint lelőni Raszputyint. Jusupov kiemelt egy Browning-pisztolyt az íróasztalából, és visszatért az alagsorba, ahol látta, hogy Raszputyin mélyeket lélegzik, és nehéz fejről és pokoli égető érzésről panaszkodik a gyomrában.

Ahogy Raszputyin felállt, Juszupov felemelte a pisztolyát, rálőtt, és a mellkasán találta el. Pavlovics és Puriskevics lerohantak, és meglátták Raszputyint a medvebőr szőnyegen fekve. Lazovert megállapította, hogy Raszputyin meghalt, majd az összeesküvők eltűntek az emeleten.

Jusupov nyugtalan volt, ezért visszament, hogy ellenőrizze a holttestet. Ahogy közeledett, Raszputyin szeme hirtelen tágra nyílt: „egy vipera zöld szemei meredtek rám ördögi gyűlölet kifejezésével" – emlékezett vissza.

Hirtelen emberfeletti erőfeszítéssel Raszputyin talpra ugrott, és állati ordítással Jusupov felé rontott, és megpróbálta elkapni a torkát. A méreg és a mellkasában lévő golyó ellenére Raszputyin újult erőre kapott, de aztán hanyatt esett. Jusupov beszámolója ezen a ponton nélkülözi a hitelességet, és démoni hatalmat tulajdonít a sérültnek.

Jusupov rémülten rohant fel az emeletre segítségért, miközben remegett a félelemtől. Most Purishkevich vette át az irányítást. Felhúzta Savage pisztolyát, lement, de rájött, hogy Raszputyinnak sikerült kijutnia az oldalajtón keresztül a hófödte udvarra, miközben kínjában balra tántorgott.

Purishkevich lőtt, de elhibázta; majd másodszor is lőtt, de ismét sikerült kihagynia. Eközben a térdén mászva Raszputyin elérte az udvar kapuját, amikor Puriskevics harmadszor is lőtt, de most a hátán el is találta. Végül egy negyedik és végzetes lövést adott le közvetlenül Raszputyin homlokába.
Ezután Pavlovics, Szuhotyin és Lazovert eltüntették Raszputyin holttestét. Nehéz kendőbe tekerték és kötéllel összekötötték. Bevonszolták Pavlovics autójába, és a Néva melletti Nagy Petrovszkij-hídhoz hajtottak, ahol átdobták a holttestet a betört jégen. Végül hajnalban haza indultak.

A következmények

Szentpéterváron gyorsan terjedni kezdtek a pletykák Raszputyin eltűnéséről és valószínű meggyilkolásáról. A Carskoje Selo-i Sándor-palotában a cárnő izgatottan várta a híreket, míg a rendőrség elkezdte keresni Raszputyint.

Raszputyin holttestét – a karja hátborzongató mozdulattal a feje fölé fagyva – december 19-én találta meg a rendőrség a Kresztovszkij-sziget közelében. Amikor megjelent a hír, a nép ujjongott az utcákon, hálaadó imákat mondtak a templomban, és gyertyát gyújtottak az ikonok előtt. Jusupovot és Pavlovicsot nemzeti hősként ünnepelték.

II. Miklós konkrét utasítására aznap este boncolást végeztek a még fagyott testen. Egy Dmitrij Koszorotov nevű orvos megállapította, hogy Raszputyint háromszor lőtték le különböző kaliberű revolverekkel: egyszer a mellkasa bal oldalán, egy másikkal a hátán, és a halálos lövést – valószínűleg egy .455-ös Webley revolverből – adták le a fejét célozva. A szervezetben méregnyomokat nem találtak, csak alkoholt.

Jusupov beszámolója több mint 100 éve Raszputyin meggyilkolásának legelfogadottabb forrása, bár sokan fenntartásaikat fejezték ki a pontosságával kapcsolatban. Az egyik legnagyobb vitapont az, hogy a süteményeket valóban megmérgezték-e.

Nem sokkal a halála előtt Lazovert azt mondta, hogy meggondolta magát Raszputyin megmérgezésével kapcsolatban, ezét valami ártalmatlannal helyettesítette a cianidot. Jusupov drámai elbeszélése az éjszakai eseményekről, akár pontosak, akár nem, megragadt a közvélemény képzeletében.

Utóhatások

Azt mondják, hogy Alexandra cárnő a hímzett inget, amelyet Raszputyin viselt, vallási talizmánként magánál tartotta. A boncolás után Raszputyin holttestét előkészítették a temetésre, és a mellén a császári család ikonjával helyezték nyugalomra. December 21-én éjfélkor Raszputyin cinkkoporsóját a Carszkoje Selo-i Alexander Parkba vitték, ahol titokban eltemették Miklós, Alexandra és néhány másik ember jelenlétében, az ott épülő új kápolna helyén.

A hatóságok gyorsan elfogták az összeesküvőket, és házi őrizetbe helyezték őket. Büntetésül a cár egy családi birtokra száműzte Jusupovot Belgorod megyében. Dmitrij nagyherceget is száműzték az udvarból, őt a perzsa frontra küldték harcolni. Dmitrij büntetése heves ellenállást váltott ki a Romanov családból, de a döntés valószínűleg megmentette az életét. Amikor az 1917. februári forradalom után a cári autokrácia összeomlott, Dmitrij nagyon messze volt a veszélytől.

Az összeesküvők azt állították, hogy azért ölték meg Raszputyint, hogy megmentsék az orosz trónt, de úgy tűnik, cselekedeteik hosszú távon nem sokat segítettek a monarchián. Az első világháború és a hazai zűrzavar okozta feszültség néhány hónappal Raszputyin halála után tetőfokára hágott.

Az 1917-es forradalom után II. Miklós lemondott a trónról, így véget vetve a három évszázados Romanov-uralomnak. Miklóst, Alexandrát és gyermekeiket Oroszország ideiglenes kormánya bebörtönözte, és először Szibériába, majd Jekatyerinburgba száműzte. Az egész családot ott gyilkolták meg 1918 júliusában.

Raszputyin nyughelyét 1917 márciusának elején fedezték fel Carszkoje Selóban. Az ideiglenes kormány attól tartott, hogy sírja potenciális zarándokhellyé válhat, ezért elrendelte, hogy semmisítsék meg. A koporsót titokban kiásták, Raszputyin maradványait pedig elégették. Az orosz közvélemény számára, amelyet az iránta érzett irracionális és mélyen gyökerező gyűlölet táplált, ez méltó befejezés volt.