Miért ettek az európaiak évszázadokig ókori egyiptomi múmiákat?

Rosszul érzed magad? A 15. századi Európában a fejfájás, a gyomorpanasz vagy a rák orvosságai közé az egyiptomi múmia is odakerült. Évszázadokon keresztül a bebalzsamozott testeket nem történelmi értékük, hanem állítólagos egészségügyi előnyeik miatt értékelték szerte a kontinensen. Ez a meglepő oka annak, hogy az emberek egykor múmiákra vágytak és ették őket.

Hogyan kezdtek el az emberek múmiákat enni?

Az ókori egyiptomi múmiák – és később mindenféle bebalzsamozott holttestek – elfogyasztásának gyakorlata a 11. században kezdődött. Karl Dannenfelt történész szerint az egészet félrefordítások és félreértések sorozata indította el.

A véres történet egyetlen szóra épül: múmia. A gyógyító tulajdonságaiért díjazott múmia olyan anyag volt, amelyet egyetlen perzsa hegyoldalon találtak, ahol a fekete sziklaaszfaltból szivárgott ki. A viasz helyi szóról, a „mamáról" elnevezett anyagot különféle gyógyászati célokra használták, és az arab világban drága, értékes és hatékony hírnevet szerzett.

Ám amikor a nyugat-európaiak elkezdtek találkozni az iszlám világgal és lefordítani annak szövegeit, egyetlen félrefordítás széles körben zavart okozott a múmia jelentésével kapcsolatban. Dannenfelt szerint a 11. és 12. századi fordítók tévesen azonosították a múmiát az egyiptomi sírokban megmaradt testekből kivált anyagként.

A zavar részben abból adódott, hogy a múmia szó hasonlít a mumia szóhoz – és az is, hogy néhány ókori egyiptomi múmiát aszfalttal bebalzsamoztak. A tudósok már tudják, hogy ezzel az eljárással csak néhány múmia készült. De a nyugat-európaiak, akiket lenyűgöztek az ősi egyiptomi leletek, befutottak a koncepcióba – és a múmia a perzsa hegyről származó értékes aszfalt helyett, a bebalzsamozott testekhez kapcsolódott.

Orvosi kannibalizmus

A félrefordítások és az orvosi félreértések most egy másik téves, de régóta fennálló hittel párosultak: az emberi test olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek képesek meggyógyítani más embereket.
Az emberek nemzedékek óta gyakorolták az úgynevezett orvosi kannibalizmust a jobb egészség érdekében.

Attól a hittől kezdve, hogy a gladiátorok vére képes meggyógyítani az epilepsziát, az emberi zsír házi gyógymódokban való felhasználásáig, az orvosi kannibalizmus élt és virágzott a középkori Nyugat-Európában. A múmia megérkezésével az orvosok azt hitték, hogy az emberi testből előállított gyógyító termékek új forrására bukkantak.

Sírrablók trükkjei

A múmiát a fejfájástól a szívrohamig mindenre felírták. Hirtelen az emberek feldúlták az egyiptomi sírokat, nem csak ékszerekért vagy kerámiákért, hanem a benne lévő holttestekért is, és az ügyes eladók múmiákat kezdtek gyűjteni és eladni.  A kereslet gyorsan meghaladta a kínálatot, ami a hamis múmiák élénk kereskedelméhez vezetett. A testrablók és az etikátlan kereskedők „múmiává" változtatták a friss holttesteket és a kivégzett bűnözők, rabszolgák és mások holttestét, hogy hasznot húzzanak az őrületből.

A testrablók „éjszaka ellopták a felakasztottak holttestét" – írta egy megfigyelő, aki megjegyezte, hogy a holttesteket sóval és gyógyszerekkel bebalzsamozták, kemencében szárították, majd porrá őrölték, amit a patikusok hozzáadtak az otthoni gyógymódokhoz.

A viktoriánus kor és az Egyiptománia

Bár a múmiával kapcsolatos szkepticizmus az évszázadok során nőtt, a múmiák iránti rajongás is tovább nőtt. A viktoriánus korban Angliában az egyiptománia annyira erős volt, hogy a múmia kicsomagolása a 19. században népszerű időtöltéssé vált előadótermekben, kórházakban, sőt magánházakban is, amikor a brit férfiak régészeti expedíciókról, gyarmati kiküldetésekről vagy városnéző túrákról tértek haza egyiptomi sírokból zsákmányolt holttestekkel.

A régiségek kivitelének tilalma ellenére az európaiak továbbra is keresték a múmiákat, hogy kielégítsék kíváncsiságukat, és hogy az orvosi gyógymódok összetevőit biztosítsák. A múmia orvosi használata csak a 19. század végén szűnt meg.