Így születik meg Hamrák János, a szélhámos

Azt mondják, jóképű, sármos és megnyerő volt, akinek a modora is olyan könnyed volt, hogy senki nem vonta kétségbe a szavait. Noha csak négy elemit végzett, intelligenciája olyan briliáns volt, hogy minden gond nélkül elhitetett bárkivel bármit. Mindehhez persze jó adag gátlástalanság is szükségeltetett.

Hamrák János Mátyás 1877-ben született a Túróc vármegyei Valcsán, a századfordulón azonban már a fővárosban tevékenykedett, első ügyei sikkasztások, és kisebb lopások voltak.

Az első ismertebb lopás, amely a nevéhez kapcsolódott, egy, a Városháza falán függő, XVII. századi óra eltulajdonítása volt, melyet – bizonyos történetek szerint – éppen egy tárgyalás kellős közepén lopott el. Egy társát szerelőruhába öltöztetve, mint órásmester ment el a műkincsért, melyet arra hivatkozva akasztottak le a falról, hogy restaurálásra kell vinni.

A nagy dobások

1900-ban aztán elérkezett a nagy üzlet lehetősége. Két segédjével, talpig elegánsan felöltözve megjelent a pesti Váci utcában és feltűnően méricskélni kezdtek. Az üzletek tulajdonosai persze furcsállták a ténykedését, ezért megkérdezték, hogy mi készül ott?

Mire Hamrák közölte velük, hogy a főváros vezetése nyilvános illemhelyeket akar telepíteni Pest különböző pontjaira, s az utcának a bolt előtti része épp megfelelő volna erre. A trükkel közel egy tucat bolttulajdonosból csalt ki kenőpénzt, akik igyekeztek elérni, hogy ne a saját üzletük elé helyezzék a toaletteket.

1901. január 23-án Budapesten letartóztatták sikkasztás bűntette miatt. A jogerős ítélet szerint egynapi fogházbüntetésre ítélték, így másnap már szabadulhatott is.

Hamrák ekkor már Wild Gusztáv álnéven élt, s 1902 májusában egy újabb nagy lehetőségre bukkant. Itt összemosódik egymással a legenda és a valóság, bár lehetetlen eldönteni, melyik a vadabb.

Valóság és legenda

A legenda szerint egy újságban olvasott arról, hogy Székesfehérvár piacterét faburkolattal akarják fedni, ő pedig azon nyomban levitette magát taxival, majd tőzsdeügynöknek kiadva magát, elhitette a városvezetéssel, hogy éppen olyan faanyaga van, amire a városnak szüksége van.

Az üzlet megköttetett, Hamrák pedig visszautazott a fővárosba, ahol felfogadott 15 munkást, majd az éj leple alatt ellopott néhány útjelző táblát, amellyel másnap lezárták a Rottenbiller utcát, és elkezdték felszedni annak bükkfa burkolatát, mellyel hat nap alatt végeztek. A munkások – akik dupla bért kaptak – felszedett anyagot társzekerekre rakták, és elindították az anyagot Fehérvár felé.

A Rottenbiller utca ügyével csak három hónap múlva kezdtek foglalkozni, amikor az egyik lakó bejelentést tett, hogy jó ideje egyetlen munkást sem látott a munkaterületen.

A valóság szerint azonban Hamráktól egy Huzella Elek nevű belvárosi kereskedő vásárolta meg a burkolatot. A szélhámosság elkövetése után az egyik olasz munkása óráját és egy másik, Batistella nevezetű munkás pénzét is ellopta, majd megszökött a fővárosból, és a csehországi Brnoba ment.

Mr. Hungary, a búr hadvezér

Brnoban a Kremsier-féle cirkusz tagja lett, amely a búr háború történetét tűzte műsorára, amelyben Hamrák egy búr hadvezért játszott Mr. Hungary művésznéven. Vesztére felismerte a műsorban az egyik egykori Rottenbiller utcai munkása, és feljelentést tett a rendőrségen. Letartóztatták, de végül másnap ismét szabadon engedték.

Egész élete során egyetlen évtől (1913) eltekintve a vizsgálati fogságtól eltekintve nem ült börtönben. Ennek az is oka lehetett, hogy az általa megkárosított emberek szégyellték, hogy egy mindössze négy elemit végzett munkás járt túl az eszükön.

Ezt a hozzáállást pedig a korabeli sajtó is erősítette, amely ahelyett, hogy Hamrákot egy gátlástalan szélhámosnak, egy hétpróbás csalónak, egy köztörvényes bűnözőnek állította volna be, sokkal inkább elbűvölő modorát hangsúlyozták, az olvasók pedig e cikkek alapján inkább Hamráknak szurkoltak.

Az elbűvölő szélhámos végül 1930-ban hunyt el tüdőgyulladásban, s egy Budapest környéki temetőben helyezték örök nyugalomra.