Aki látott már ókori szobrokat, talán feltűnt neki, hogy bizonyos, embereket megformáló alkotásoknak mennyire élethű szemei vannak. Ez nem véletlen, hiszen már az egyiptomiak is kivételes eljárással alkották meg e szobrok szemeit, mely aztán a görögök és rómaiak között is gyakori szokássá vált.
Az ókori szobrok átható tekintetei - Az ülő írnok
A párizsi Louvre Múzeum egyiptomi gyűjteményében látható Az ülő írnok szobra, de az ikonikus alkotás akár történelem és művészettörténet tankönyveink lapjairól is ismerős lehet. Azonban, akinek van szerencséje a múzeumban közelebbről is megtekinteni, azonnal felfedezheti, hogy a szobornak mennyire kifejező, átható tekintetű szemei vannak.
Az 1850-ben, Szakkarában felfedezett szobor az óegyiptomi középosztály egy alakját, egy írnokot jelenít meg a jól ismert frontális ábrázolással, amely a korszak művészeti sajátossága volt. Érdekes megfigyelni, hogy a törökülésben ülő, egyenes hátú, szimmetrikus alak legjobban kidolgozott testrésze a fej, azon belül is a szemek, míg testének más részei sokkal inkább elnagyoltak.
A 5. dinasztia (kb. Kr. e. 2450–2325) vagy a 4. dinasztia (Kr. e 2620–2500) idején készült szobor azért is nagyszerű, mert nagyszerű bizonyítéka annak, hogy már az Óbirodalom idején is milyen tökéletes ábrázolásra voltak képesek az egykori művészek.
A művész különleges figyelmet szentelt a szobor berakásos technikával készült szemének, amelyet vörös erezett fehér magnezitből, és igényesen csiszolt hegyikristályból készített. Magának a kristálynak a hátoldalát agyaggal borította, mely így nemcsak ragasztóként funkcionált, de az írisz színét is meghatározta. A szemet mindkét oldalon egy-egy rézkapocs tartja a helyén. Az élethű szemek olyannak tűnnek, mintha az írnok szemeivel követné a az őt szemlélő embert.
A delphoi kocsihajtó drága pillantása
Az ókori görögök is folytatták az egyiptomiak gyakorlatát, ami a szobrok szemének berakásos technikáját illeti. Ennek egyik legismertebb példája az 1896-ban, a delphoi Apolló-szentélyben felfedezett bronzszobor, a Heniokhosz, vagyis a delphoi kocsihajtó. A szobor ma a Delphi Régészeti Múzeumban látható.
A korai klasszikus korszakból fennmaradt kocsihajtó azon kevés görög bronzszobor közé tartozik, amelyek megőrizték a berakott üvegszemeiket. A tetszetős drágakő szemek a klasszikus kori görög ethoszt és nagyságot idézik. Szemei fehér zománcból készültek, mivel ez az anyag hasonlít legjobban az emberi szemfehérje színéhez. Az íriszhez barna féldrágakövet használtak, míg szempillái kis rézdrótokból készültek.
A Capitoliumi Brutus szigorú szemei
Egy másik ismert ókori példa a római Musei Capitoliniben őrzött Capitoliumi Brutus bronzszobra, mely szintén berakott szemekkel szemléli a világot immár 2300-2400 éve. A köztársasági időkből fennmaradt híres szobor ritka példája az üvegpasztából készült berakott szemeknek, amelyek ráadásul máig megőrződtek.
Realisztikus vonásai – melyet kifejező szemei még jobban meghatároznak – ráncai, ápolt szakálla a római köztársaság korának tipikus eszméit, a becsületes, kemény munkát tükrözik.
A szobor feltehetőleg, de nem bizonyítottan Lucius Iunius Brutust, a Római Köztársaság alapítóját és első consulját ábrázolja, nem azonos tehát Caesar gyilkosával.
Mondhatjuk hát, hogy a szem a lélek tükre, minden esetre, ezeknek a szobroknak az élethű tekintete egészen elevenné, szinte már hús-vér emberré varázsolja a megformázott alakokat.