Az ókor 7 csodája közül a gízai nagy piramis az egyetlen, amely még napjainkban is áll. A régészek – a piramissal együtt – hatnak felfedezték már egykori helyét, illetve megmaradt darabjait, egynek a helye azonban évszázadok óta a múlt homályában rejtőzik. Ez Szemiramisz függőkertje, mely elvileg Babilonban épült. Vagy mégsem?
Hová lett az ókor 7 csodája közül Szemiramisz függőkertje?
II. Nabukodonozor király építtette felesége számára
A legismertebb történet szerint a függőkerteket a Kr. e VI. században építették II. Nabukodonozor király, az Új-Babiloni Birodalom második királya parancsára. Amellett, hogy a kertek nagyszerűsége birodalma nagyságát mutatták, a bonyolult építményt feleségének, Szemiramisznak szánta ajándékba, akinek hiányzott szülőföldje buja növényzete.
Általában részletesen kidolgozott, templomszerű, teraszos építményként ábrázolják, melyet a Birodalom minden tájáról sőt még azon is túlról beszerzett egzotikus növényekkel és fákkal ültettek be. Az ókorban valóban elképesztő látvány lehetett, amely semmihez sem hasonlítható a bolygón.
De valóban létezett?
Mivel a kerthez bizonyíthatóan tartozó régészeti maradványokat soha nem tártak fel, a lelőhelyről szóló minden tudás, ismeret az ősi forrásokból származik, amelyek viszont gyakran megbízhatatlanok.
Még rejtélyesebb, hogy néhány kulcsfontosságú forrás például egyáltalán nem említi. Így Hérodotosz, a „történelem atyjaként" ismert híres görög történész sem, aki ugyan sokat írt Babilonról az Kr. e V. század közepén, de egyetlen szót sem tett a birodalom állítólagos lélegzetelállító kertjeiről. De sok más korabeli tudós sem említette.
Földrajzilag a függőkert kissé elkülönül a másik hat csodától. Babilon a Tigris-Eufrátesz folyórendszer szívében feküdt, de a többi mind közelebb volt a Földközi-tenger partjához, vagyis sokkal könnyebben hozzáférhetőek voltak az őket dokumentáló ókori szerzők számára.
Pontos helyüket máig nem tudjuk, csak annyit, hogy a kertek feltehetőleg valahol Babilon környékén találhatók, a mai Irak ősi városa környékén, Bagdadtól délre. Ha valóban léteztek.
Koldewey elmélete
1899 és 1917 között Robert Koldewey német régész alaposan feltárta ezt az iraki helyszínt, és a Déli Palota északkeleti sarkában feltárta egy boltíves építmény romjait. Meg volt róla győződve, hogy ez az építmény a legendás függőkertek alapja lehetett.
Vastag, tömör falait szakszerűen úgy tervezték, hogy elbírják a hatalmas felépítmény súlyát, amely mellett a feltárt kutak bizonyítékai is arra utaltak, hogy Babilon fejlett öntözőrendszerrel rendelkezett a gazdag növényzet locsolására.
Ma a legtöbb kutató elveti Koldewey elméletét. Az elterjedt nézet szerint az általa feltárt lenyűgöző szerkezet valójában csak egy raktár volt. Babilon nagy részét a XX. század során tárták fel, de jelentősebb kertnek azóta sincs nyoma.
Lehet, hogy nem is Babilonban épült?
Talán egyáltalán nem is voltak függőkertek Babilonban. Stephanie Dalley, az Oxfordi Egyetem tudósa és egykori asszirológia professzora meggyőző bizonyítékot talált arra vonatkozóan, hogy ezeket a kerteket valójában az asszírok építették Ninivében, Észak-Mezopotámiában – nem pedig déli riválisaik, a babilóniaiak. Vagyis a kertek Észak-Irakban épülhettek, a mai Moszul városához közelebb.
A babiloni és asszír ékírásos táblák elemzése során azt találta, hogy az egyik asszír király, Szín-ahhé-eríba pompás, nagy kerteket építtetett, melyeket komplex öntözőrendszerekkel, vízvezetékekkel és vízemelő berendezéssel szereltek fel. Dalley szerint a tévedés onnan eredhet, hogy az asszírok Kr. e. 689-ben meghódították Babilont, amely után Ninivét „Új Babilonként" emlegették.
A feltételezés érdekes, noha a ninivei kert maradványai még mindig feltárásra várnak, így a világ 7 ókori csodájának legtitokzatosabb elveszett darabja továbbra is rejtély marad.