Az emberiséget mindig foglalkoztatta a halál utáni élet lehetősége, ezért a halottkultuszok és temetkezési rítusok komoly szerepet kaptak a különböző kultúrákban. A testek megőrzése a halál után a világ minden táján fontos szerepet játszott, de, hogyan készítették a múmiákat az ókori Egyiptomban?
Hogyan készítették a múmiákat az ókori Egyiptomban?
A legbonyolultabb mumifikációs folyamat
A legjobb és legbonyolultabb mumifikációs eljárásnak tartják azt a technikát, amelyet az ókori Egyiptomban az Újbirodalom idején a királyi család tagjain és magas rangú tisztviselőkön alkalmaztak a késői időszak kezdetéig, körülbelül ie. 1550 és 664 között.
A szervek megőrzése a temetkezési rítusok során
Ennek a technikának az első lépése a legtöbb belső szerv eltávolítása és megőrzése volt. A tüdőt, a gyomrot, a májat és a beleket külön-külön bebalzsamozták, és kanópusz edényekbe helyezték. Ezeket a tartókat gyakran Hórusz isten négy állatfejű fiának egyikével díszítették, és mindegyik fia egy-egy szervet véd. Ezeknek a szerveknek a megőrzése fontos volt, mivel hitük szerint lehetővé tették a halottnak, hogy lélegezzen és étkezzen a túlvilágon. Általában azonban csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy szerveiket ilyen módon bebalzsamozzák és tárolják.
Körülbelül ie. 1000 után a gyakorlat megváltozott. A belső szerveket ezután általában becsomagolták és visszahelyezték a testbe, vagy összekötötték vele, esetleg dobozokba helyezték, nem pedig kanópusz edényekbe. A kanópusz edényeket még mindig az adott személy sírjában helyezték el, de üresek voltak, és szimbolikus célt szolgáltak.
A test megőrzése a túlvilágra
A szív, amely minden tudás és érzelem központja, általában érintetlenül maradt a testben, míg az agyat gyakran kidobták. A testet ezután nátronnal (a sivatagi tavak széléről gyűjtött karbonátsóval) kezelték, amely szárítószerként működött, elnyelte a vizet a testből, hogy megakadályozza a további bomlást. 40 nap elteltével a nátront eltávolították a bőrről, és a testüregeket vászonnal, natron tasakkal, gyógynövényekkel, fűrészporral, homokkal vagy aprított szalmával töltötték meg.
A bőrt és az első néhány réteg vászonkötést ezután gyantaszerű bevonattal vonták be. A test többi részét ezután becsomagolták, gyakran amulettekkel és maszkkal a múmia fejére helyezve. Az egész folyamat körülbelül 70 napig tartott.
Azoknak, akik nem engedhették meg maguknak a balzsamozást, általában a testüket forró sivatagi homokban való szárítással vagy gyantával való bevonással őrizték meg.
A halottak életre keltése a 21. században
A tudományos és technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már óriási mennyiségű információhoz juthatunk a múmiáktól az emberi maradványok tanulmányozásával kapcsolatos fizikai és etikai problémák nélkül. A múmiákat olyan technikákkal lehet megvizsgálni, mint a CT, MRI és röntgen, vagy egy kis nyíláson keresztül endoszkópos kamerát lehet behelyezni, hogy közvetlenül beleláthassanak.
Egyes esetekben a lágy szövetek nagy károsodás nélkül eltávolíthatók a múmiából. A visszanyert információ olyan módon kelti életre a halottakat, ahogyan azt soha nem gondolták volna. Ezáltal kideríthető a személy neme, életkora és egészségi állapota, a mumifikáció folyamata és láthatóvá válnak a múmia testén található különböző amulettek. Ezenkívül, ha a lágyszövetek eltávolíthatók, biológiai információk derülnek ki a DNS-ről, a génekről és a betegségekről – írja az Australian Museum.