Lehet-e kapcsolat egy napfogyatkozás és az ókori egyiptomi építészet megváltozása között?

E koncepciót Giulio Magli, a Milánói Műszaki Egyetem asztrofizikusa, régész-csillagásza vizsgálta. Feltételezése szerint egy ritka égi esemény hathatott az ókori Egyiptom hagyományainak változására, amely örökre megváltoztatta a fáraók építészetét.

Egy titokzatos dátum meghatározása

Kr. e. 2471. április 1-jén teljes napfogyatkozás borította sötétségbe Egyiptomot, komolyan meglepve azokat, akik a Napot erőteljes szimbólumként tisztelték.

A Nap előtt elhaladó Hold elképzelhetetlennek tűnő módon takarta el a fényt, és égető kérdéseket vetett fel az istenek kegyelmével kapcsolatban. Az ókori civilizációk ugyanis a hirtelen sötétséget gyakran magasabb hatalmak jelzéseként értelmezték, és ez a rituálék vagy a bevett gyakorlatok megváltozásához vezethetett.

A negyedik dinasztia utolsó fáraója, Sepszeszkaf csak rövid ideig állt Egyiptom élén. Az egyiptológusok szerint mindössze 4-7 év között tarthatott az uralma. Szakkarai sírjának azonban az elődei piramisaitól egészen eltérő tervet választott.

Szakítva a szoláris hagyományokkal

"Sepszeszkaf forradalmi döntéseket hozott temetkezési emlékművével kapcsolatban, ami úgy tűnik, egyértelműen elutasítja az elődei által elfogadott szoláris hagyományt" - magyarázta Magli.

Az általa emeltetett új építmény nem volt látható Héliopoliszból, az egyiptomi Nap-kultusz központjából.

Korábban ugyanis az egyiptomi fáraók hatalmas piramisokat építettek Gízában és Dahsúrban, megerősítve ezzel a napszimbolikát. Sepszeszkaf ehelyett egy téglalap alakú emlékművet, úgy nevezett masztabát építtetett, amely jobban illeszkedik a Nílus-delta archaikus szentélyeihez.

Az egyik elmélet szerint Sepszeszkaf szándékosan választotta ezt a formát. Egy másik szerint viszont piramist akart építeni, de kifogyott az időből vagy az erőforrásokból.

Magli viszont úgy véli, egy olyan napfogyatkozásra összpontosított, amely megijesztette a Nílus népét. A nappal és éjszaka szokatlan változása ugyanis megkérdőjelezte a Nap erejével kapcsolatos hagyományos hiedelmeket.

Politikai súllyal rendelkező ómen

Buto egy olyan ősi szent hely volt a Delta régióban, amelynek kultusza a helyi istenségeket tisztelte, amelyek megelőzték a napkultuszt.

Ha sötétség borította be a kultuszhelyet, azt a Napon túli erők jeleként értelmezhették. Ez motiválhatta Sepszeszkafot, hogy szakítson a szoláris építészettel.

„Ez arra késztette Sepszeszkafot, hogy szakítson a hagyományokkal, ami döntő fontosságú szimbolikus és politikai váltást tükröz" – jegyezte meg Magli. A napfogyatkozás a kétely magját ültethette el a napimádat hatalmával kapcsolatban.

A  királyi temetkezési emlékművek megváltoztatása drasztikus lépés volt. A fáraók gyakran ugyanazokat a mintákat követték, mint elődeik, hogy a folytonosságot és a stabilitást hangsúlyozzák, így a váltás sokatmondó lehetett a lakosság számára.

Változások a piramisépítésben

A későbbi uralkodók építészetükben megpróbálták visszaállítani a szoláris hangsúlyt, de egyetlen műemlék sem nyerte vissza Hufu Nagy Piramisának fenségét vagy pontosságát.

Egyiptom építészeti módszerei és a munkaerő az idők során sokat változott. A hatalmas piramisépítészet kora elmúlt, és a jövő piramisai már kisebb, kevésbé impozáns építmények lettek.

A történészek azonban óvakodnak attól, hogy minden változást kizárólag kozmikus eseményeknek tulajdonítsanak. Természeti katasztrófák, politikai feszültségek vagy gazdasági tényezők ugyanúgy közrejátszhattak.

A régészeti bizonyítékok továbbra is hiányosak, melyek új vitákat válthatnak ki. Minden új elmélet bepillantást enged abba, hogy ezek a királyi projektek hogyan tükrözték a mélyebb társadalmi változásokat.

A napfogyatkozás jelentősége Egyiptomban

Ennek a szóban forgó napfogyatkozásnak bizonyítékai vannak a csillagászati szimulációkban és az ókori szövegekben, amelyek a nap szokatlan viselkedésére utalnak. Az egyiptomi Óbirodalom építészeti irányelvei a kozmikus renddel kapcsolatos erősebb függést tükrözhették.

Sepszeszkaf öröksége azonban egy régóta fennálló szokástól való függetlenség kinyilatkoztatásának tűnik.

A korai Egyiptomban a vallási gyakorlatok a megváltozott hiedelmekre válaszul alakultak ki. A napfogyatkozás-történet azt mutatja, hogy a környezet hogyan alakíthatta a politikai és kulturális irányokat.

A napfogyatkozás alakította Egyiptom történelmét

A Nap hirtelen elsötétülése gyakran összefügg az általa kiváltott félelemmel vagy csodálattal. Sepszeszkaf idejében feltehetőleg az isteni hatalomra vonatkozó halandó igények törékenységét jelképezte. Még ha az ok természetes is volt, a hatás személyesnek tűnhetett. Amikor ugyanis egy vezércsillag eltűnt, az emberek megkérdőjelezték a tekintély alapjait.

A régészek viszont továbbra is vitatják, hogy Sepszeszkaf sírja vajon egy olyan masztaba volt-e, amely korábbi prototípusokból eredt, vagy egy rövid ideig fellángoló tiszteletadás az archaikus szentélyek irányába.

Végleges elmozdulás a szoláris hagyományoktól

Váratlan helyeken találhatunk bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy miért döntöttek a hatalmas piramisok építésének feladása mellett. A királyi feliratok, a munkások beszámolói és a templomi archívumok fényt deríthetnek arra, hogy valójában mi motiválta ezeket a döntéseket.

Függetlenül attól, hogy a napfogyatkozás az egyedüli szikra lett volna, vagy egy nagyobb változási hullám része volt, nagy felfordulást váltott ki. A sötétségnek ez a pillanata talán egy merész kitörést hozott az egykor megingathatatlan, kőbe vésett szokásrendszerből.

Az egyes emlékművek mögött rejlő titkok azt mutatják, hogy a vallási és politikai meggyőződések gyakran átfedték egymást a mindennapi életben.

Sepszeszkaf temetkezési terve egyrészt a régebbi formák iránti tiszteletet, másrészt azok módosítására való hajlandóságot mutatta. Bár magángondolatait nem tudjuk teljes mértékben megerősíteni, merész választása továbbra is meggyőző.