Miért Valentin-nap a Valentin-nap?

A Valentin-nap eredete – bármily furcsa is – a Római Birodalom időszakára, a kereszténység elterjedésének idejére nyúlik vissza, méghozzá egy akkor vértanú halált halt, majd szentté avatott emberhez, Bálinthoz, más néven Valentinhez, aki kereszténységét vállalva halt meg.

Bálint bebörtönzéséhez több csoda is kapcsolódik, az egyik ilyen, hogy visszaadta a látását börtönőre vak lányának, Júliának, majd kivégzése előtt „a te Valentinod" aláírással búcsúzott levelében a lánytól. A XVI. században lett a legenda része, mely szerint Júlia rózsaszín virágú mandulafát ültetett Valentin sírjára, a mandulafa pedig máig a tartós szerelem és a barátság jelképe.

Szintén börtönbeli ténykedéséről emlékezik meg az a történet, miszerint a római császár tiltása ellenére keresztény katonákat esketett össze titokban választottjaikkal. A történet szerint a császár – II. Claudius – azért tiltotta hadseregében a házasságot, mert az nem tett jót a katonáknak, csakhogy a történelmi bizonyítékok ezt a tilalmat nem támasztják alá. Bálint – azért, hogy a katonákat emlékeztesse fogadalmukra, illetve Isten szeretetére – piros szíveket vágott ki pergamenből, és odaadta a pároknak.

Egy harmadik legenda pedig arról emlékezik meg, mely szerint Bálint egy lila ametiszt gyűrűt viselt, olyat, amilyet a keresztény püspökök hordtak. A római katonák ezt felismerve kérték meg őt, hogy eskesse meg őket. Feltehetően a Szent Bálinttal való kapcsolat miatt lett a február születési köve az ametiszt, amelyről úgy vélik, vonzza a szerelmet.

Azt viszont már kevesen tudják, hogy csaknem egy időben – Kr. u. 269-ben, illetve 273-ban – két Valentin is vértanú halált halt Rómában, Római Velentin és Terni Valentin, ráadásul mindkettőjüket a Via Flaminián temették el, feltehetőleg február 14-én, innen ered az ünnepnap katolikus dátuma. Ereklyéik Európa sok templomában fellelhetők voltak, így nagy valószínűséggel az ünnep eredetében a két Valentin összemosódott.

Szokások, népi hagyományok

Jóllehet, a Bálinthoz köthető eredeti, vallási hagyományokat mára háttérbe szorította az üzleti alapú, a kereskedelmi szektor által felpörgetett Valentin-nap, itt-ott még felbukkannak az ókori eredetű jelképek is. Ilyenek a Valentin-napi kártyák, amelyek Szent Bálint Júliának írt búcsúlevelén alapulnak, vagy a papír szívek, melyeket a katonáknak ajándékozott.

A szomszédos Szlovéniában Valentint inkább a tavasz hírnökének tekintik, az első tavaszi szentnek, aki a tavasz, a méhészek és a zarándokok védőszentje volt, aki „a gyökerek kulcsait" hozza, hiszen ezen a napon indulnak növekedésnek a növények is. A szerelem szentjeként azonban csak a közelmúltban kezdték tisztelni a szlovének, egészen addig más szentek képviselték a szeretetet, a szerelmet, mint Szent Gergely, Szent Vince és Szent Antal.

Feltehetőleg azonban a Valentin-nap az ősi római pogány Lupercalia ünnepből eredhet, amelyet február 13–15 között tartottak meg Birodalom-szerte. Ez Pán és Juno istenségek ünnepnapja volt, vagyis a termékenység, a házasság, a szerelem isteneié, amely egy, a megtisztuláshoz, az egészséghez kapcsolódó rítus volt, de a szeretethez semmi köze nem volt.

I. Gelasius pápa volt az, aki a Lupercalia ünnepet a Boldogságos Szűz Mária megtisztulásának ünnepével (más néven gyertyaszentelő) váltotta fel.

Szent Bálint ünnepének semmiféle romantikus konnotációja nem volt egészen addig, amíg Chaucer a XIV. században meg nem írta a "Valentin napról" szóló költeményét, a Madárparlamentet, mintegy hétszáz évvel azután, hogy a Lupercalia ünnepe megszűnt. Ez volt az első Szent Valentin-nap és a romantikus szerelem közötti feljegyzett összefüggés.

A hősszerelmesek napja

A Valentin-nap tehát a középkorban vált a szerelmesek napjává, talán pont Chaucer művével, de persze a franciák sem akartak lemaradni a jeles nap méltó megünneplésében, ezért állítólag VI. Károly francia király 1400-ban, Mantes-la-Jolie-ban kiadta a Szerelem udvarának chartáját, amely pompás ünnepségeket fest le, amelyeken a királyi udvar több tagja is részt vesz, beleértve a lakomákat, szerelmi dal- és versversenyeket, lovagi tornákat és táncot.

Csakhogy a Szerelem udvarának chartája sehol nem maradt fenn, a történelmi feljegyzések szerint pedig a királyi udvar egyetlen résztvevője sem tartózkodott ekkor az említett városban, csak a király szeretője, Bajor Isabeu, feltehetőleg ő képzelte el ezt az egész ünnepséget, amíg a fenyegetően közeledő pestisjárvány kitörésére várt.

Amikor az ünnep üzletté vált

A XVIII. század hajnalán, egy brit kiadó jó üzletet látván benne, kiadta a The Young Man's Valentine Writer című könyvet, amely rengeteg csöpögős verset tartalmazott azoknak, akik saját szerelmes versek megírására képtelenek voltak.

A nyomdászok pedig – ugyan korlátozott számban –, megkezdték a versekkel ellátott Valentin-napi kártyák gyártását. A papír Valentin-napi szívecskék a XIX. század elején váltak olyan népszerűvé Angliában, hogy már gyárakban szerelték össze őket, míg másokat csipkékkel és szalagokkal díszítettek.

1835-ben 60 000 Valentin-napi kártyát küldtek postán az Egyesült Királyságban, annak ellenére, hogy a postaköltség drága volt.

1865-ben a Cadbury csokoládégyár is csatlakozott az ünnephez, amikor Valentin-nap alkalmából piacra dobta kis díszített, szív alakú csokoládés dobozát, a Fancy Boxes-t, majd lassan a kézzel készített ünnepi kártyákat végérvényesen felváltották a tömeggyártásban készülő üdvözlőlapok is.

A XIX. századtól a kártyák és a csokoládé mellé felzárkózott a virágküldés is (lehetőleg vörös virág, de ha lehet, akkor vörös rózsa), majd az ékszerek és az illatszerek ajándékozása is.

Mára pedig szinte a világ legtöbb országában megünneplik a Valentin-napot, bár regionális eltérések lehetnek, ugyanakkor a muszlim országokban a vallási vezetés igyekszik eltörölni az ünnep jelentőségét.

Így ünneplik a Valentin-napot szerte a világban: