Védelem a barbár britanniai törzsek ellen - Hadrianus-fal

Bár nem akkora, és nem olyan látványos, mint a kínai nagy fal, Hadrianus fala legalább olyan fontos szerepet töltött be a történelemben, mint ázsiai „nagy testvére". Épp úgy védelmi szerepe volt mindkettőnek; míg a kínai az északi mongol támadásoktól, a Római Birodalom császárának építménye, Hadrianus fala, Britannia barbár törzsei elleni védekezésül szolgált.

Britanniát Kr. u. 43-ban hódították meg a római légiók, noha már korábban is függőségi viszonyban volt a birodalommal: diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki, illetve adót fizettek Rómának, amely a hatalmi egyensúly politikáját folytatta a szigeten.

Végül Claudius császár volt az, aki négy teljes légióval inváziós céllal támadta meg Britanniát, amely egy száműzött törzsfő megsegítését célozta. Hadereje elefántokat és teljes tüzérséget is magában foglalt, és Camulodunumot (a mai Colchestert) és a sziget délnyugati részeit foglalták el.

A következő évtizedekben a római seregek egészen északig nyomultak, és 84-ben Gnaeus Julius Agricola (a történetíró Tacitus apósa) a mai Skócia északi részén a Mons Graupius-i csatában legyőzte a kaledóniai törzseket. Ez volt a római hódítás csúcspontja Britanniában.

Később azonban hátrébb kellett vonni a légiókat, hogy ezzel más határszakaszokon hiányzó katonai erőt szabadíthassanak fel. Britanniában szinte az egész római uralom idején nagyszámú haderő állomásozott, akiket a legerősebb kezű, legnagyobb hatalmú, tapasztalt hadvezérek irányítottak, akik közül később többen is császárok lettek (például Vespasianus, vagy Pertinax).

És megérkezett Hadrianus

Mire Hadrianus 122-ben megérkezett a szigetre, a római hadsereg a Tyne-folyó völgyéig (a mai Newcastle mellett) kényszerült visszavonulni, ahol létrehozták az úgy nevezett Stanegate-vonalat, amelyet erődítményekkel erősítettek meg a keleti parton lévő Wallsendtől (akkoriban Segedunum erődje) a nyugati parti Bowness-on-Solway-ig (a római korban a Maia nevű erőd állt itt).

Hadrianus igyekezett még jobban megerősíteni az északi határt, ezért egészen újszerű, addig a római limesnél nem jellemző módon, kőfalat emeltetett a határvonal mentén. Több történész azt feltételezi, hogy a falat a császár feltehetőleg a mintegy kétszáz évvel korábban épült Kínai Nagy Falról szóló utazói beszámolók hatására építtette, bár mások szerint a Mediterráneumban is volt példa a a falépítésre.

Maga a fal nem egy állandó harc alatt lévő védelmi vonal volt, sokkal inkább egy, az ellenséges erőket lelassító, az alkalmi portyáktól elrettentő megfigyelőállás, ahonnan könnyebben lehetett riasztani a római csapatokat egy ellenséges támadás esetén.

Ugyanakkor pszichológiai hatása és szimbolikus jelentése is volt, hiszen kifejezte a birodalom és a császárok hatalmát és probléma megoldó képességét és élesen jelölte a civilizáció és a barbár világ közti határt. Funkcionális szerepe mellett propagandanyilatkozat is volt.

A fal építése

A 117 kilométer (80 római mérföld) hosszú védelmi vonalat 122-128 között építette három légió 15000 katonája, megerősítésére 600 főt befogadó erődöket és római mérföldenként (1481 m) 12-20 embert befogadó földvárakat, illetve kapukat építettek rá.

A falat kizárólag katonák – akik földmérők, mérnökök, asztalosok, kőművesek is voltak egyben – készítették, így a Hadrianus-fal ma is egy csodálatraméltó mérnöki, katonai alkotás.

Szélessége azonban az eredetileg tervezett 2,9 méterről sok helyen 2,3 méterre szűkült, feltehetően a forrásanyag hiánya miatt. Néhány helyen a kőfalat gyepfal helyettesítette, amelyeket később kőből építettek át.

A falat északon egy úgy nevezett vallummal, egy árokrendszerrel is megerősítették, melyet északról és délről is két párhuzamos töltés kísért. A vallum párhuzamosan futott a fallal, kivéve a Tyne-folyónál lévő rész, ahol a folyó, mint természetes védvonal miatt ez felesleges volt.

A helyőrséget 10000 katona látta el, akiknek a feladata a védelem volt, ugyanakkor a földvárakban elszállásolt segéderők főleg a határellenőrzést látták el, ugyanakkor kereskedelem szinte egyáltalán nem zajlott a falon keresztül, csak néhány különleges, kivételes római import cikket találtak a régészek az északi részeken.

A fal szerepének megszűnése

A római uralom 410-ig tartott Britanniában, melyet követően a fal védelmi szerepe megszűnt. Az egyre gyakoribb barbár inváziók, a gazdasági hanyatlás és a katonai puccsok következtében megszűnt a római adminisztráció és a légiók elhagyták a térséget, csak az omladozó falat hagyták maguk után.

Az évszázadok során a köveket széthordták, utakat, épületeket emeltek belőlük. Így a fal mára nagyrészt eltűnt, ami megmaradt belőle, azt jobbára a XIX. században élt John Clayton-nak köszönhető, aki apjától Chesterst, illetve az ókori Cilrunum erődöt örökölte. Hogy megakadályozza, hogy a helyi gazdák széthordják az erőd köveit, felvásárolta a környező földeket.

Végül Bruntontól Cawfieldsig az övé volt minden föld. Ez a szakasz magában foglalta Chesters, Carrawburgh, Housesteads és Vindolanda helyszíneit. Clayton vagyonát a helyreállítási munkálatokra fordította, de halála után örökösei elveszítették a birtokot.

Védelem alatt

A fal végül a National Trust, az angol örökségvédelmi szervezet felügyelete alá került. 1987-ben világörökségi védelmet kapott, majd 2005-ben a nemzetközi „ Római Birodalom határai " világörökségi helyszín részévé vált, amely más helyszíneket is tartalmaz.

Hadrianus fala – akár ennek köszönhetően is – mára közkedvelt turisztikai úti cél lett. Sajnos azonban még a világörökségi védelem sem tudja megvédeni az építményt attól, hogy az emberek felmásszanak rá, vagy más módon károsítsák.

2018-ban a Kínai Nagy Falat és a Hadrianus-falat kezelő szervezetek megállapodást írtak alá a turizmus növelése, valamint a műemlékek történelmi és kulturális megértése érdekében történő együttműködésről.

A turizmus célkeresztjében

2003-ban megnyílt a nevezetes Hadrian's Wall Path, vagyis a falat követő National Trail gyalogút, amely Wallsendtől Bowness-on-Solwayig 135 kilométeren át követi a fal vonalát. A táj sérülékenysége miatt azonban csak nyáron ajánlott rajta túrázni.

Az ösvény könnyen járható, viszonylag sík vidékeken vág keresztül, helyenként településeket is érintve. A Chollerford és Walton közötti szakasz az út legmagasabb és legvadregényesebb része; itt látható a fal a legjobban, és számos fontos római erődöt is magában foglal.

Az út mentén több látnivaló is akad, amelyek az egykori helyőrségi erődök romjai, mint például a Birdoswald, Vindolanda, Housesteads, Milecastle 48, Banks East Turret, vagy Chesters erődje és múzeuma, Willowford római kori hídja, vagy a Római Hadseregmúzeum Greenheadben, illetve több olyan látnivaló is akad, amelyek történelmileg nem kötődnek a Hadrianus-falhoz, de érdemes őket meglátogatni.

Ilyen az 1169-ben épült Lanercost zárda romja, a szintén erősen romos Thirlwall-kastély, vagy a régi vikárius sörfőzde Waltonban. A gyalogút mentén egyébként számos kényelmes és tiszta szállást lehet találni.

Nagyjából a Hadrianus-fal közepén, Crag Lough közelében, Northumberlandben állt az a 150 éves hegyi juharfa, amely az ország egyik legtöbbet fényképezett fája, és Északkelet-Anglia emblémája volt. 2016-ban elnyerte az Év Fája díjat Angliában, és még mozifilmen is látható volt, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című alkotásban. A fát egyébként John Clayton ültette.

A juhart 2023. szeptember 28-án kora reggel két helyi férfi kivágta, ami hatalmas közfelháborodást váltott ki. A férfiakat – akik a falat is megkárosították – a rendőrség letartóztatta. Noha a fa alatt találtak magoncokat, legalább 150 évbe fog telni, mire újból olyan lesz, mint korábban.