A Gyatlov-rejtély titkai

1959-ben kilenc tapasztalt túrázó halt meg az Urál-hegységben, és haláluk oka máig nem derült ki.

A csoport a Szovjetunióban túrázott, amikor február 1-je és 2-a között valami miatt elhagyták sátraikat, és megfelelő védőfelszerelés nélkül rohantak ki a fagyos hidegbe.

Hatan közülük hipotermia (kihűlés) következtében haltak meg, a másik háromnak pedig fizikai sérülés okozta a halálát – kettőnek a szeme hiányzott, egynek pedig a nyelvét nem találták meg.

Az eset azóta a „Gyatlov-incidens", vagy "Gyatlov-hágó-incidens" néven vált ismertté, nevét a csoportvezető Igor Gyatlovról kapta, ahogy a hágó is, ahol a rejtélyes haláleset történt.

Hogy pontosan mi történt velük, az valószínűleg soha nem fog kiderülni, mivel egyikük sem élte túl, hogy elmesélje a történetet, így csak a testük és a környezet beszélhet helyettük.

Egy szimuláció most felfedheti a hátborzongató részleteket

A Zach D. Films által készített szimuláció azt mutatja be, milyenek lehettek a holttestek, amikor a mentőcsapat rájuk talált.

Először is, a sátrukat belülről felszakították. Megállapították, hogy mind a kilenc utazó meghalt, kettőnek – Ljudmila Dubininának és Semen Zolotarjovnak – üres volt a szemürege, de Dubininának a nyelve is hiányzott.

Egy másik holttestnek a nyaka volt kicsavarva, míg egy harmadik testnek koponyatörése volt, bár néhányon belső sérülések jelei is mutatkoztak.

Néhány holttestet a fagyos, havas idő ellenére csak zokniban és fehérneműben találtak meg a sátoron kívül.

Összeesküvés-elméletek a jetitől a KGB-ig

A halott túrázók esete az évtizedek során a legvadabb összeesküvés-elméleteket szülte, amelyek olyan részletekre koncentráltak, mint például a sátrak felszakadása és a csoport tapasztalatai.

Sokak szerint a jetik lehetnek felelősek a halálukért, bár egyesek azt feltételezik, hogy a csoport egyes tagjai kapcsolatban álltak a KGB-vel, és titokban amerikai ügynökökkel akartak találkozni.

Az orosz főügyészség azonban most azt állítja, hogy megfejtette a rejtélyt. Andrej Kurjakov, magas rangú államügyész állítása szerint a csapat egy lavina útjában lehetett, és igyekeztek megvédeni magukat.

Kurjakov azt állította: "Mindent jól csináltak. De itt van, hogy miért volt a csoport kudarcra ítélve. Amikor megfordultak, nem látták a sátrat. A látótávolság csak 16 méter volt." Majd tovább magyarázta: "Hősies harc volt. Nem volt pánik, de ilyen körülmények között esélyük sem volt."

A -40°C és -45°C közötti fagyos hőmérsékleten azok, akiket nem ölt meg a lehetséges lavina, feltehetőleg gyorsan megfagytak a hidegben. Ha valóban így haltak meg, akkor a kilenc túrázó számára hirtelen és gyötrelmes tapasztalat lehetett.

1963-ban emlékművet állítottak az emlékükre.