Kr. u. 79-ben tört ki a Vezúv, amely elpusztította Pompejit, Herculanaeumot és Baiaet. A vulkánból előtörő láva, hamu, gáz és piroklasztikus ár a halált és a pusztulást hozta magával. Két évezred elteltével a kutatók elkészítették az események kronológiai forgatókönyvét, hogy miként haladt előre a katasztrófa, amely másfél nap alatt az összes itteni település lakóit a másvilágra küldte. De ami a legszomorúbb: az egész újra megtörténhet.
Pompeji 32 óra alatt pusztult el a Vezúv vulkán kitörése miatt
Ifjabb Plinius, az elsődleges forrás
A pompeji katasztrófa korábbi rekonstrukciói ifjabb Plinius írásain alapulnak, aki a Nápolyi-öböl túloldaláról nézte végig a hegy dühöngését, amely nagybátyját – a híres természettudós, idősebb Pliniust – is megölte.
Plinius szerint a kitörés egy tornyos, esernyő alakú csóva megjelenésével kezdődött a hora fere septima-nál – vagyis ebédidő táján – október vagy augusztus 24-én.
Az ehhez hasonló kataklizmákat ma pliniusi kitörésekként ismerik: a hatalmas hamuoszlopok több kilométerre nyúlnak a levegőbe és hatalmas területeken vulkáni törmeléket szórnak szét.
A Pompeiit borító különböző hamu-, kőzet- és üledékrétegek vizsgálatával két új tanulmány szerzőinek sikerült összerakniuk a kitörés jellegét, így pontos idővonalat alkotva az eseményről.
A kitörés fázisai
Például az egyes rétegekben lévő anyagtípusok megfigyelésével a kutatók megállapították, hogy a Vezúv kitörése valószínűleg egy freatomagmatikus robbanással kezdődött délben, amely akkor következik be, amikor a magma felszín alatti vízzel keveredik.
A Plinius-oszlop csak egy órával később jelent meg, aminek következtében az általa kihányt habkő végül 143 centiméter vastag üledékréteggé halmozódva fel, összenyomta és maga alá temette Pompejit.
A kitörés pliniusi fázisát halálos piroklasztikus ár is jellemezte; ez a vörösen izzó gáz- és törmelékhullám gyorsan szétterjedt a vulkánt körülvevő tájon, és mindent eltüntetett, ami az útjába került. Az első estén és a következő reggelen összesen tizenegy piroklasztikus ár söpört végig a tájon, nagyjából 80 perces időközönként.
Ugyancsak ebben az időszakban – tulajdonképpen hajnali 1 óra körül – érte el a vulkáni csóva maximális, 34 kilométeres magasságát, és egészen a sztratoszféráig hatolt. Összességében a pliniusi fázis során a Vezúv 6,4 köbkilométernyi vulkáni anyagot dobott Pompejire, Herculaneumra és a környező vidékre, köztük masszív sziklatömböket is.
A legrosszabb azonban még hátra volt
Október (vagy augusztus) 25-én, reggel 6.07-kor a Pliniusi-oszlop egy pokoli szökőkútban omlott össze, ami további piroklaszt áramlatokat indított el a Vezúv körüli vidéken. Ezek közül a legsúlyosabb egy órával később kezdődött, és 25 négyzetkilométeren terjedt szét, felszántva Pompeji már így is sokat szenvedett utcáit, és megölt mindenkit, akinek még nem sikerült elmenekülnie a városból.
A lelőhelyen megőrzött testek mintegy felét a piroklasztikus ár által létrehozott vulkáni rétegben találták meg. Összesen 17 különálló piroklasztikus árat észleltek a kutatók 32 óra alatt.
„A kitörés este 20:05-kor ért véget, olyan pusztulást hagyva maga után, amely továbbra is aggodalomra ad okot" – írják a tanulmány szerzői.
Valóban, mivel a Vezúv még mindig aktív, és Nápoly városa egy lehetséges piroklasztikus ár útjában található, nagyon komolyan kell venni a történelem megismétlődésének lehetőségét.