Az ikonikus neolitikus műemlék mellett Stonehenge építői valami kevésbé fenséges dolgot is maguk után hagytak: megkövesedett ürüléküket. Az úgynevezett koprolitok elemzése most azt sugallja, hogy a nagy téli lakomák idején az ősi munkások és kutyáik rosszul sült húst ettek, amely tele volt parazita férgek tojásaival.
Mesélnek a megkövesedett ürülékek a Stonehenge építőiől
A kutatócsoport a fosszilizálódott ürüléket egy szemétdombban fedezte fel Durrington Wallsban – egy neolitikus településen, amely körülbelül 2,8 kilométerre található Stonehenge-től. A kutatók közleménye szerint a szakértők úgy vélik, hogy a helyszín azon munkások otthona lehetett, akik 4000 és 5000 évvel ezelőtt építették Stonehenge-t, amely egyes tudósok szerint naptárként működhetett, míg mások szerint halotti emlékműként funkcionálhatott.
A kutatók 19, a helyszínen talált, embertől és kutyától származó koprolitot elemeztek, és azt találták, hogy a minták közül ötben (négy kutyától és egy embertől) különböző parazita férgek petéi voltak. A csapat úgy véli, hogy a neolitikus építőknek a parazita tojások jó részét a nagy téli lakomákon elfogyasztott, rosszul sült húsételekben szolgálták fel, amelyek maradékával feltehetőleg a kutyákat etették. Ez a legrégebbi bizonyíték a parazita férgekre az Egyesült Királyságban.
"Ez az első alkalom, hogy bélparazitákat fedeztek fel a neolitikus Nagy-Britannia idejéből, és ezeket a Stonehenge-i környezetben megtalálni valóban nem semmi" – mondta el nyilatkozatában Piers Mitchell, a tanulmány vezető kutatója, a Cambridge-i Egyetem biológiai antropológusa.
Hogy kerülhet féreg a szervezetbe?
Az öt fertőzött minta közül négy, köztük az emberi ürülék is, a bélférgek ismeretlen fajához tartozó citrom formájú tojásokat tartalmazott. Ez egy olyan parazita, amely számos állat, köztük rágcsálók, majmok és haszonállatok, például tehenek, juhok és disznók belső szerveiben él.
A bélférgek szokatlan életciklussal rendelkeznek, amely legalább két másik állatot is érint. Először is, a férgek olyan állatokat fertőznek meg – például patkányokat –, amelyek véletlenül lenyelik a környezetükben lévő tojásokat. A peték ezután az állat belső szerveihez kapcsolódnak, például a májhoz, a tüdőhöz és a belekhez.
A peték kikelnek, és ahogy a férgek nőnek, elkezdik felfalni a szerveket, mielőtt végül ivartalanul szaporodnának, hogy még több tojást termeljenek. A fertőzött állatokat ezután elejtik a nagyobb ragadozók, és a peték a ragadozó emésztőrendszerén áthaladva visszajutnak a környezetbe, hogy egy újabb gazda is lenyelje őket.
A ma élő embereket a bélférgek két faja fertőzheti meg: a Capillaria hepatica és a Capillaria philippinensis. Amikor ezek a férgek elkezdik felfalni az ember szerveit, a betegséget bélférgességnek nevezik, és a Centers for Disease Control and Prevention szerint halálos is lehet, amennyiben nem kezelik megfelelően.
Stonehenge építői nem voltak fertőzöttek
Ebben az esetben azonban a Stonehenge-i építőket és kutyáikat valószínűleg nem fertőzték meg a férgek. Ha fertőzöttek lettek volna, a peték nem kerültek volna be a székletükbe, mert a belső szerveikben telepedtek volna meg, ahol kikeltek volna. Ehelyett feltehetőleg egy fertőzött állat húsát ették meg, és a tojásokat ugyanúgy továbbadták, mint a vadonban élő ragadozók.
A lakomák gyakoribbak voltak télen, mert a munkások többsége ekkor utazott Stonehenge-be: az év hátralévő részében az Egyesült Királyság más részeire tértek haza, és a közlemény szerint az építési munkák ilyenkor lelassultak.
Mindig jól főzd meg a belsőséget!
A kutatók azt gyanítják, hogy az építők valószínűleg szarvasmarha belsőségeinek, beleinek és más belső szerveinek elfogyasztásával tettek szert a tojásokra. A belsőséget ma már nem fogyasztják széles körben (bár egyes ázsiai kultúrákban még mindig népszerű), de a közlemény szerint a neolitikus közösségek körében kedvelt étel volt.
Lehetséges, hogy ezt a belsőséget nem főzték meg eléggé. "A sertéshúst és a marhahúst nyárson sütötték vagy agyagedényben főzték, de úgy tűnik, hogy a belsőséget nem mindig főzték meg annyira, amennyire kellett volna" - mondta Mike Parker Pearson, a tanulmány társszerzője, a University College London régésze.
2021-ben egy másik, a Durrington Walls-i lelőhelyről készült tanulmány feltárta, hogy az ókori építők bogyókból, gyümölcsökből és húsból készült „energiaszeleteket" is fogyasztottak.
Az utolsó kutya-koprolit egy galandféreg, nagy valószínűséggel a Dibothriocephalus dendriticus petéit tartalmazta, amely általában édesvízi halakban található. Mivel nincs bizonyíték arra, hogy a Durrington Walls-i lakomákon halat fogyasztottak volna, a kutatók azt gyanítják, hogy ez a kutya valószínűleg megevett egy fertőzött halat, mielőtt az építők Stonehenge-be utaztak télen.
A tanulmány a Parasitology folyóiratban jelent meg.