Kasztrálás a siker és gazdagság reményében

Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy csak azért kasztráltasd a fiadat, hogy sikeres énekesi karrierje lehessen? Bár ez ma már elképzelhetetlennek tűnik, sok itáliai szülő számára egészen a XIX. századig teljesen természetes volt. Azt remélték, hogy kasztrált fiaik a kasztrált férfi énekesek prominens tagjává válnak, akik felnőtt korukig is megőrizték magas hangfekvésüket.

Valójában elég sok kasztrált hírnevet és vagyont szerzett magának. Az egyik leghíresebb castratót, Farinellit további tíz évre leszerződtették, hogy a spanyol királynak énekeljen. Hangja állítólag segített enyhíteni a király depresszióját.

De sokkal több kasztrált élt szegénységben és ismeretlenségben, nem is beszélve a kasztrálás kellemetlen mellékhatásairól. Ahogy idősebbek lettek, gyakran tapasztaltak szokatlan csontnövekedést, csontritkulást és depressziót.

Ez a kasztrálták, azon itáliai énekesek története, akiket kisfiúként kasztráltak.

A castratók eredete

Bár a kasztrálásnak hosszú története van, a zenetörténetben először a XVI. század körül jelent meg. Miután ugyanis a Vatikán kitiltotta a nőket az egyházi kórusokból, szükség volt olyan magas hangú énekesekre, akik azon a hangfekvésen énekeltek, amelyeket addig a nők énekeltek.

Nem telt bele sok idő, és a kasztrált énekesek, az úgynevezett castratók népszerű helyettesítőkké váltak. Ezt a gyakorlatot még a Vatikán is hallgatólagosan jóváhagyta 1589-ben, amikor V. Sixtus egy pápai bullában kimondta, hogy castratóknak kell felváltaniuk a fiúkat és a falzettistákat (fejhangon éneklő férfiak) a Szent Péter kórusban.

A XVIII. század hajnalára évente már mintegy 4000 itáliai fiút kasztráltak, hogy énekessé válhassanak. Mivel azonban a kasztrálás technikailag tilos volt, családjuknak illegálisan működő borbélyokhoz vagy sebészekhez kellett vinniük fiaikat, hogy elvégezzék a beavatkozást. Ott a fiúkat érzéstelenítés nélkül fájdalmas műtétnek vetették alá, becslések szerint 20 százalékuk meg is halt.

Ettől kezdve a családok a legnagyobb titokként kezelték a velük történteket, hogy elkerüljék a büntetést. Olyan történeteket szőttek, hogy fiaik leestek a lovakról, vagy vaddisznók támadták meg őket.

A kasztrálás után a fiúk gyakran bekerültek a kasztrált iskolákba. Szüleik pedig abban reménykedtek, hogy gyermekeik fiúkorában megfagyott, de ragyogásra edzett hangja hamarosan hírnevet és vagyont hoz a családnak.

A legnépszerűbb kasztrált énekesek

A castratók rendkívül népszerű énekesek voltak Európában (bár az Opera For All szerint a fiatal férfi énekesek kasztrálásának gyakorlata csak Itáliára korlátozódott). Beutazták a kontinenst, és gyakran hatalmas honoráriumot kaptak egy-egy operai szereplésükért. És bár a franciák a castratókat „nyomoréknak" minősítették, szexuális képességeikről mindenütt pletykák terjedtek.

„Hogy ellenálljanak a kísértésnek, vagy ne érezzék azt" – jegyezte meg Casanova olasz szerző –, „hidegnek és földhözragadtnak kellett volna lenniük, akár a németek."

A két leghíresebb kasztrált Senesino (aki Francesco Bernardi néven született 1686-ban), és Farinelli voltak, (utóbbi Carlo Maria Michelangelo Nicola Broschi néven született 1705-ben).

Senesino, aki a Georg Friedrich Händel zeneszerzővel való együttműködéséről volt híres, akár évi 3150 GBP-nek megfelelő guineát (1,297,387 Ft) is keresett. Händel társulatának, a Királyi Zeneakadémiának „primo uomo"-jaként (énekese) Senesino 17 nagy operai szerepben énekelt Londonban.

Farinelli azonban Senesino népszerűségét is elhomályosította. Európa-szerte fellépve évi 5000 fontot (2.435,475 Ft) keresett, és még Elisabetta Farnese spanyol királynő is felbérelte, hogy kigyógyítsa férjét a depresszióból. Évente további 1500 guineáért Farinelli magánelőadásokat tartott V. Fülöp királynak, és egy évtizeden át a király szolgálatában maradt.

Johann Joachim Quantz zeneszerző áradozott Farinelli tehetségéről, megjegyezve a híres castratóról: „Az énekmódja mesteri volt, a beszédkészsége pedig páratlan... az allegrókat nagy tűzzel énekelte, ... artikuláltan és kellemesen."

Néhány kasztrált, például Senesino és Farinelli jövedelmező karriert futottak be. A közönség még az „evviva il coltellino" (éljen a kis kés!) kifejezéssel is éljenezte őket. De a túlnyomó többség soha nem érte el Senesino és Farinelli hírnevét.

Akár híresek voltak, akár nem, a kasztráltak későbbi életükben gyakran szenvedtek számos egészségügyi problémától, amelyek a fiatal korukban végzett kasztrálásukból eredtek.

A castrato-lét sötét oldala

A fiatal korban elvégzett kasztrálás nemcsak gyönyörű hangokat adott a kasztráltaknak. Számos egészségügyi problémát is okozott nekik, amelyek egész életükön át elkísérték őket.

Sok kasztrált rendkívül magas volt, mert tesztoszteron-hiányuk miatt a csontok epifízisei nem erősödtek meg kellőképpen. Ez (a számukra előnyös, a szokásosnál nagyobb tüdőtérfogat mellett) szokatlanul hosszú csontokat és bordákat eredményezett, ami extra stresszt okozhatott a szerveikben, valamint olyan kóros állapotokat, mint a későbbi életükben tapasztalt csontritkulás.

A kasztráltak testének más részei is nagyobbra nőhettek a normálisnál, beleértve a mellkasukat, az állkapcsukat és az orrukat. (Ami valóban hasznos volt, mivel egy nagy bordaív segítheti az énekeseket a légzési kapacitásuk javításában.)

De sok kasztrált nem öregedett jól. „A legtöbb [castrato] nagydarab és kövér lesz, mint egy kappan, kerek és pufók csípőjével, farával, karjával és torkával."

Amikor Farinelli holttestét 2006-ban exhumálták, a kutatók megállapították, hogy hosszú csontjai voltak, és a homlokán kórosan megnövekedett „csontok" voltak. Ez az úgy nevezett hyperostosis frontalis interna nevű állapot, amely általában a nőket érinti, és fejfájást, depressziót és más mentális egészségügyi problémákat okozhat. És valóban, sok kasztrált depresszióban szenvedett, ahogy idősödött.

Ám a XIX. századra a kasztráltakra már nem volt nagy kereslet.