Van egy sziget a San Francisco-öböl közepén, melynek híre, története egyszerre hátborzongató, ugyanakkor izgalmas is. Talán nincs is ember, aki ne hallott volna még róla, vagy akit nem érdekelne. A Szikla – ahogy az Alcatraz szigetet nevezik – története során ugyanis számos sötét titkot és rejtélyes esetet, szökési kísérleteket, erőszakot is megélt.
Az amerikai történelem egyik leghírhedtebb büntetés-végrehajtási intézete, az Alcatraz börtönsziget
Jóllehet, a kis sziget – amelyet aprócska mérete miatt gyakran csak a Sziklaként emlegetnek – nem fekszik túl messze a San Francisco-i partoktól, de az öböl hideg és erős áramlatai miatt meglehetősen elszigeteltnek számít, ezért 1934 és 1963 között az amerikai történelem egyik leghírhedtebb börtönének adott otthont, ahol olyan ismert bűnözőket tartottak fogva, mint Al Capone, Robert Franklin Stroud (az „Alcatraz madárembere"), vagy Machine Gun Kelly.
Persze az Alcatraz sem volt mindig börtönsziget. A San Francisco-öblöt 1775-ben Juan Manuel de Ayala, spanyol haditengerészeti tiszt dokumentálta először, aki a mai Yerba Buena-szigetet feltehetően a „pelikán" szó archaikus spanyol változatából eredeztetve La Isla de los Alcatraces-nek nevezte el.
Világító toronyból katonai erőd, majd börtönsziget
A spanyol Alcatraces nevet később Frederick W. Beechey kapitány, angol tengerésztiszt és felfedező használta a mai Alcatraz-szigetre, amely ezt követően meg is honosodott a Szikla elnevezését illetően, ugyanis az aprócska földdarabon sokáig kaliforniai barna pelikánok fészkeltek.
1846-ban a sziget a mexikóiaktól a Workman–Temple család tulajdonába került azzal a feltétellel, hogy világítótornyot építenek rajta, de még ugyanebben az évben John C. Frémont az Egyesült Államok kormányának nevében katonai célokra megvásárolta a szigetet 5000 dollárért, noha a kormány később érvénytelenítette az eladást, és semmit sem fizetett Frémontnak.
Az első katonák – egy mintegy 200 katonát számláló helyőrség – 1958-ban érkezett az Alcatraz erődbe, amely 1853-58 között készült el.
Az amerikai polgárháború idején (1861-65) a sziget, illetve a rajta megépült erőd fegyverraktárként működött, majd a Konföderáció szimpatizánsai és magánemberek bebörtönzésére használták, 1861-től pedig katonai és háborús hadifoglyok börtöneként is működött.
Az 1870-es évektől a hadsereg a part menti védelemről inkább a fogva tartásra helyezte a hangsúlyt a sziget nehézkes domborzati adottságai miatt (sem kiegyenlíteni nem tudták teljesen az Alcatraz felületét, sem a tervezett alagutakat nem csinálták meg). Viszont 1909-12 között elkészült a sziget sziluettjét máig meghatározó hatalmas betontömb, amely lényegében a börtönépületet foglalja magában.
A szigetet 1934 augusztusában jelölték ki szövetségi börtönnek, ahol olyan foglyokat tartottak fogva, akik folyamatosan gondot okoztak más szövetségi börtönökben.
Az első 137 fogoly – többségük hírhedt bankrabló és gyilkos – az Egyesült Államok leavenworthi büntetés-végrehajtási intézetéből érkezett az Alcatrazba a legmagasabb biztonsági intézkedések mellett 60 FBI ügynök kíséretében.
Ebben a korban a rehabilitáció még nem játszott szerepet a büntetés végrehajtásban, így nem meglepő módon a személyzet inkább csak a biztonság terén volt magasan képzett, a társadalomba való visszailleszkedést megkönnyítő folyamatok nem számítottak.
A 281-es cella foglya
A börtön 29 éves fennállása alatt olyan hírhedt bűnözők kényszerű otthona volt, mint Al Capone, Robert Franklin Stroud (az „Alcatraz madárembere"), Machine Gun Kelly, vagy Bumpy Johnson, de olyan politikai terroristák is élvezték a vendégszeretetét, mint Rafael Cancel Miranda, a Puerto Ricó-i Nacionalista Párt tagja, aki 1954-ben megtámadta az Egyesült Államok Capitoliumának épületét. Szintén ült az Alcatrazban Mickey Cohen, Arthur R. "Doc" Barker és Alvin "Creepy" Karpis is, aki több időt (26 évet) töltött az Alcatrazban, mint bármely más fogvatartott.
Al Capone – aki a 281-es cellában ült 1934 augusztusától 1939 januárjáig – kizárólag adócsalás miatt volt bebörtönözve, valamennyi más bűncselekmény alól felmentették. 1938 elején neuroszifilisszel diagnosztizálták, amely gyors szellemi leépüléssel járt, amiért Alcatraz-büntetésének utolsó évét a kórházi részlegen töltötte teljesen zavartan. Egyébként korábban is jó magaviseletéről volt ismert, amiért megengedték neki, hogy a börtönzenekarban játszhasson, mint bendzsós.
Ami Robert Franklin Stroud-ot illeti, ő az USA történetének egyik leghírhedtebb gyilkosa volt, aki még a Leavenworth-i Büntetés-végrehajtási Intézetben töltött ideje alatt madarakat tenyésztett, és elismert ornitológus lett. 1942 és 1959 között raboskodott az Alcatrazban, melynek előírásai nem tették lehetővé számára, hogy madarakat tartson. Stroudot soha nem engedték ki a a börtönből; 1909-től 1963-ban bekövetkezett haláláig mindvégig a hűvösön volt.
A 117-es számú fogvatartott, Machine Gun Kelly, aki kedvenc Thompson géppisztolyáról kapta eredeti becenevét, a börtönben egy megmosolyogtató becenevet is kapott, a „Pop Gun Kellyt", amely arra utalt, hogy Kelly többnyire eltúlzott „nagy hal"-történetekkel szórakoztatta rabtársait, és senki nem vette őt komolyan. Jó magaviseletű fogvatartottként, 17 évig élt az Alcatrazban, ahol a börtöniparban dolgozott.
A lehetetlennek tűnő küldetés: szökés az Alcatraz-szigetről
A San Francisco-öböl hideg vize (decemberben átlagosan 12°C) és gyakran 6 csomós áramlatai, a tengerben előforduló nagy fehér cápák, illetve a part menti borotvaéles kövek mind elrettentő példaként szolgáltak a foglyoknak a szökésre.
Mégis, az Alcatraz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Intézet 29 éves fennállása alatt 34 fogoly összesen 14 szökési kísérletet követett el a szigetről. Két férfi kétszer is próbálkozott, így összesen 36 egyéni szökési kísérlet történt, ebből tizenötöt elkaptak, nyolcan feladták, hetet lelőttek, kettő állítólag vízbe fulladt, öten pedig „eltűnt és vélhetően megfulladt" címen szerepelnek a feljegyzésekben.
A legismertebbek az 1946. májusi „ alcatrazi csatának" nevezett kísérlet, amelyben hat elítélt próbált meg kitörni a szigetről, de sikertelenül. Akciójuk során két fegyőrt megöltek, majd közülük hármat lelőttek a beavatkozó tengerészgyalogosok, hármat pedig elfogtak.
Frank Morris , John Anglin és Clarence Anglin 1962. júniusi kísérlete azonban sikeres volt, amelyet gondos tervezés és kivitelezés jellemzett. Történetüket az 1979-ben készült, Clint Eastwood főszereplésével készült Szökés az Alcatrazból című film dolgozta fel.
Az utolsó eset 1962. december 16-án történt, amikor John Paul Scott és Darl Lee Parker próbáltak megszökni az intézetből. Parkert a fő szigettől 81 méterre találták élve a Little Alcatraz nevű sziklamagaslaton. Scott elérte a Golden Gate híd alatti Fort Pointot, ahol tinédzserek találták meg, a hipotermia állapotában és kimerülve. Miután felépült z egyik kórházban, visszakerült Alcatrazba. Ez az egyetlen bizonyított eset, amikor egy alcatrazi fogvatartott úszással érte el a partot.
1981 óta a kaliforniai San Francisco-öbölben rendezik meg az Escape from Alcatraz nevű triatlon versenyt, amelynek az Alcatraz-Fort Point vízi útvonala pont azt az útvonalat követi, amelyet John Paul Scott teljesített sikerrel.
Az Alcatraz vége
A börtönt végül 1963-ban zárták be, mint büntetés-végrehajtási intézetet, mivel fenntartása nagyban meghaladta más börtönök működtetését (foglyonként napi közel 10 dollár, szemben az atlantai napi 3 dollárral). Ugyanakkor a fél évszázados sósvíz telítettség súlyosan erodálta az épületeket, amely megkönnyítette a épületből való megszökés lehetőségét is, ahogy ezt az utolsó szökési kísérletek is igazolták.
1986-ban az Alcatrazt nemzeti történelmi műemlékké nyilvánították, végül múzeumként nyílt meg újra a hírhedt börtönsziget, amely ma San Francisco egyik legtöbb látogatóját vonzó turisztikai látnivalója. A látogatók komppal tudják elérni a szigetet, amelyet az Alcatraz Cruises LLC szerződése alapján üzemeltet a 33-as mólónál.